Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-58

82 LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. azt, hogy annak életbeléptetése a beczikkelyezés előtt megtörténhessék, alkotmányos szellemű eljárásnak nem tartom. Az ezen kikerekités következtében szükséges új szervezések, ezen törvény 15., 16. és 19-ik §§-ainak életbeléptetése miként fog történni és annak minő hatása lesz, homályos levén előttem, hogy arra jelenleg ebben a mérvben szükség lenne, az iránt már a tapasztalás is az ellenkezőről győzvén meg, mert a nélkül sokáig megéltünk mostanáig, én p. o. a hiányokat mindig egészen másban láttam, mint a megyék területi minőségében : legigénytelenebb véleményem szerint tehát, ezen törvény sem tartozván azok közé, a melyek hazámra reális hasznot fognak hozni, a mely az országnak szerencsés helyzete és viszonyai következtében, itt szabad, kényelmes és kellemes levén az élet, osztrák és külföldi capitalist fog hozni az országba, és miután novellaris mellékes újításainkban egy előre kitűzött összefüggést és czélt nem látok; az eléadott okoknál fogva ezen előttünk fekvő kikerekitési törvényjavaslatot az átalános vita alapjául nem fogadom eh Vay Miklós b.: Nem kétkedem benne méltóságos főrendek, hogy a törvényjavaslat el fog fogadtatni; mind a mellett nem lehet tagadni, hogy az elébb szólott Eötvös báró ő méltósága oly oldalait érintette ezen törvényjavaslatnak, melyeket nézetem szerint okvetlenül szükséges megvilágitani, ha nem akarunk némi tekintetben annak gyanúja alá esni, hogy a ház ezen dolgon az ülésszaknak épen végperezeiben átrepül. Mert abban igazsága van a méltóságos báró urnak, hogy kívánatos lett volna, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása ne épen az utolsó perczben történt volna és az ilyen rövid elintézés más körülmények között nem vált volna a főrendek díszére, sem pedig a ház rendeltetésének meg nem felelt volna. De másfelől arról is meg vagyok győződve, hogy ha a mélt. főrendek még ezen utolsó perczben is látnák, hogy oly elvi kérdés forog itt fen, melynek megmentésére fel kell lépni, akkor kétség kivül azt fogták volna mondani, hogy a kényszerhelyzetet nem fogadjuk el. De a dolog nem is igy áll, méltóztassanak figyelembe venni, hogy a közigazgatás reformja milyen stádiumban van. Helyesen mondotta ő méltósága, hogy mennyit dolgoztunk az országgyűlés egész I időszaka alatt, mig a közigazgatási törvények megszülettek és most azok a levegőben vannak; ott vannak a királyföld rendezéséről, a közigazgatási bizottságról, a községek rendezéséről, közegészségről, fegyelmi ügyről, a kisebb városok bekeblezéséről szóló törvényjavaslatok és lehet-e ezekből valami addig, mig a jelen törvényjavaslat el nem fogadtatik? Ezt könnyű belátni. És nézetem szerint igazsága van a hármas bizottságnak, midőn azt mondja, hogy sürgető, hogy ezek elvégeztesI senek. Ha ezek oly sürgősek nem lennének, biztosithatom ő méltóságát, hogy én lennék az első, a ki azt mondanám, hogy nem megy oly könynyen a dolog, mint gondolni lehet. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy nemcsak a törvénynek átalános elfogadása javasoltatik a bizottság által, hanem az is, hogy a részletek is elfogadtassanak és ez oly szokatlan dolog, hogy a részletekre nézve is azt javasolná valamely bizottsága a háznak, hogy méltóztassék változatlanul elfogadni. Ez, ismétlem, mindenesetre igen szokatlan körülmény. De van egy másik is. A mélt. főrendek\ hez jöttek kérvények, melyek a jelentésben érin[ tétnek, s melyeket a bizottság tárgyalt és mégis ! azt mondja, hogy fogadjuk el az egészet. Talán | azért, mert az illető folyamodványokat nem vette figyelembe? Ellenkezőleg; hanem a mostani körülmények közt azt volt kénytelen kimondani, hogy sokkal nagyobbak az okok, melyek az elfogadást javasolják, mert ha ezen törvény nem szentesittetik, akkor az egész közigazgatási reform felfüggesztve lesz. Pedig a mit méltóztatott mondani, hogy a jövő ülés kezdetén felvehetnők, midőn ismét összejövünk, erre azt jegyzem meg, hogy addig e törvények nem maradhatnak a levegőben. Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy ö nem bizalmatlanságból nem fogadja el e törvényjavaslatot, én meg azt mondom, hogy nem a kormány iránt túlhajtott bizalomból fogadom el, hanem csakugyan bevallom, hogy az a kormány, mely tudja és látja, hogy e törvényjavaslat végrehajtásával mennyi baj jár és e sysiphusi munkára vállalkozik, első helyen van hivatva véleményt adni arra nézve, hogy a szervezés miként történjék. De tovább megyek. A törvényjavaslatban