Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-130

502 CXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. fontosságú törvényjavaslat fekszik "előttünk, mindenkinek meg kell győződve lennie, hogy a kormánynak szüksége van ily rendkívüli hitelre, hogy azt megszavaztassa. Á felett vitatkozni, hogy szükséges-e ezen hitel vagy nem, itt helyén nincs és ez nem is jut eszébe senkinek. Ha a kormánynak van joga a törvényhozó testülettől ily hitelt kérni, ugy hiszem a törvényhozó testületnek viszont van joga azon kérdést intézni a kormányhoz, hogy miféle czéiok azok, a melyekre a kormány a kért hitelt fordítani kívánja; mert oly különfélék az e tekintetbeni combinatiók, hogy azokról senki sem lehet tisztában, mit nem is lehet azoktól kivánni, kik a diplomatiába beavatva nincsenek. Miután pedig a gondolatok még nem esnek vám alá, azt is lehet gondolni, hogy a kért hitel vagy a san-stefanói szerződés aláírásához szükséges porzó megvételére fog felhasználtatni, mi egykissé drága volna; vagy pedig valamely acquirált tartomány helytartóságának felállítására fog fordíttatni. Ennélfogva azt hiszem, hogy talán magának a kormánynak is érdekében van bennünket némileg felvilágosítani, hogy ezen 60 millió tulajdonképen mire fog fordíttatni, mert ezt megtagadni senkinek sem jut eszébe. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mindenek előtt kötelességemnek tartom a méltóságos főrendiház kebelében is kifejezni azon meggyőződésemet, melyet a törvényhozás másik házában nyilvánitani kötelességemnek ismertem, hogy fennálló alkotmányunk és törvényeink értelmében, miután ezen hitel a delegatiókban megszavaztatott, ennek megtagadása nem tartozik a törvényesen lehetséges dolgok közé. Épen azért olynemü felvilágosítások, melyeknek elégséges vagy elégtelen volta feltételét képezze magának a megszavazásnak, azt hiszem, ezen hitelre nézve nem követelhetők; mert törvényeink szerint, a delegatiók által saját hatáskörükben beállított öszegek fedezéséről a két törvényhozásnak gondoskodni törvényszerű feladata. De midőn ezen jogi szempontot fenntartani kívánom, igenis kötelességemnek tartom, röviden bár, itt is nyilatkozni épen oly irányban, mint azt másutt is nem rég ezelőtt tettem. (Halljuk!) Én, méltóságos főrendek, arra kiterjeszkedni nem kívánok, hogy fölteheti-e valaki akár a magyar kormányról, akár a közös külügyi kormányzatról, hogy olyan san-stefanói porzóval vagy más ily gyermekes dolgokkal foglalkozzék, mint a minőket ő méltósága felemlíteni szives volt. (Derültség.) A közösügyi kormányzat politikájának feladata elejétől fogva csak az volt: a monarchiának, s benne édes hazánknak érdekeit megvédeni, még pedig megvédeni békében ha lehet, megvédeni másként is, ha kell. (Helyeslés.) És én nem kételkedem, hogy ezen ház kebelében, hol egyfelől azon történelmi nevezetességű főpapoknak utódai ülnek, kik, ámbár a béke olajágát szerették kezökben tartani, de ha a haza érdeke ugy kivánta, nem riadtak vissza a harcznak veszélyeitől sem; hol másfelől azoknak utódai ülnek, kiknek történeti jellemvonásuk volt mindig a harczi bátorság, de kik mégis az önmegtagadást, mint minden más irányban, úgy ez irányban is tudták gyakorolni, ha a haza érdeke ugy kivánta,— nem kétlem, mondom, hogy e politika ezen ház kebelében csakis helyeslésre találand. (Élénk éljenzés). A kormány politikájának czélja most is ugyanaz, és ha ma a dolgok fejleménye folyamán a 60 milliónyi hitelnek fedezéséről gondoskodni tartozik, ennek indoka szerintem abban van, hogy minél inkább óhajtja az utolsó lehetőségig a monarchiát és édes hazánkat megkímélni egy háborúnak senki által kétségbe nem vonható bajaitól, annyival inkább szükséges gondoskodni arról, hogy e feletti várakozása és ez iránti törekvései közepette meglepetéseknek kitéve ne legyen. (Helyeslés). Nem a háború megindítása czélja tehát a kért hitelnek, hanem az, hogy oly intézkedések történjenek, a melyeknek megtörténtével egyfelől nyugodtan lehet érdekeinknek békében való megóvására törekedni, de a melyeknek megtörténtével másfelől azon esetre, ha az nem sikerülne, biztosak lehetünk az iránt, hogy módunkban lesz a további lépéseket minden veszély nélkül megtehetni, melyeket egy nem óhajtott, de — ha a haza és a monarchia érdeke megkívánná, — el nem kerülhető háború esetén megtenni kell. (Helyeslés.)