Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-129

CXXIX. OKSZÁGOS ÜLÉS. 495 hanem még — cum tempore — „monopóliumot" is lehetne belőle csinálni; minek folytán talán a valuta is helyre állana, sőt a bankadósságot is megfizethetnők direet adófelemelés nélkül; mi tekintélyünket csakugyan az európai pénzpiaczon még a muszkaországi fölé is emelné. Nem akarom tagadni, hogy egy ok szól az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadására, és ez — az új vámház; mert a következetesség azt hozza magával, hogy ha egy üres vámházat építettünk néhány millióért, azon intézetnek is fizessünk néhány milliót, mely ezen, vámházaknál ritka tulajdon megszüntetését nem veszélyezteti. De miután én a specialitásokat, főkép az olyan drágákat, melyek csak adóexecutiók által teremthetők és föntarthatók, nem vagyok képes kellőleg méltányolni: tehát az előttünk fekvő törvényjavaslatot az átalános vita tárgyául el nem fogadhatom. Schmidegg János gr,; Az előttünk fekvő törvényjavaslat valóban zavarba hoz engem államháztartásunk valódi állapota felől, mert mig egyrészről azt látom, hogy a szegény adózó nép, ha a fertály második havának 15-ik napján nem képes az adóját befizetni, azonnal 6%-os késedelmi kamattal büntetve , még utolsó párnájától is megfosztatik; midőn azt látom, hogy hazai ezélokra, különösen az oly szükséges népnevelésre szánt összegekből tetemes reductió történik, józanul azt kell feltételeznem, hogy financiális helyzetünk olyan, mely a t. kormánynak kötelességévé teszi, egyúttal ezen szigort, másrészről ezen takarékosságot. De midőn meg másrészről a törvényjavaslatból azt látom, hogy az igen t. kormány ezen különben is dúsgazdag magántársulatnak subventionálását 10 évre ajánlja, ugyanezen társaságnak bizonyos tőkét kamat nélkül, más tőkét pedig 4

c

/o kamat mellett kölcsön ad, azt kell hinnem, hogy mi dúsgazdagok vagyunk, hogy igy százezreket minden, vagy legalább relatíve igen csekély haszon mellett kiadhatunk. Kutattam tehát, mi lehet az oka, rnely"^ a kormányt ezen javaslat tételére indíthatta. Első sorban érvül hallottam felhozatni azon tiszteletet, melyet a Lloyd társaság hajója lobogónknak szerez és különösen, hogy a Lloyd társaság hajói ismertették meg lobogónkat a külfölddel. Megvallom örülök s mindig szivemből fogok örülni, ha lobogónkat bármily tisztelet éri, magam is tisztelettel hajlok megelőtte, de tiltakozom azon fölfogás ellen, hogy mi lobogónk tiszteletben tartását nem mannánknak, hanem egy privát kereskedelmi társaság hajóinak köszönhetjük. Kutattam továbbá, hogy talán a kereskedelmi haszon az, a mi a kormányt ezen lépésre indította? De megvallom itt sem boldogultam, mert exportunk, kivitelünk nem annyira az oriens, hanem ellenkezőleg az occidens felé gravitál. És a mi legfőbb, midőn a hasznot kutattam, mely reánk hárul, világos károsodásunkat találtam. Nem akarom állítani, hogy a Lloyd társaság czélja és feladata lenne a mi megkárosításunk, de tagadhatlan, mert tény, hogy a Lloyd társaság hajói, búzával, tengerivel megrakva térnek meg, a mi hazai productiónknak mindenesetre káros, veszélyes concurrentiát okoz. Mindezek mellett, tekintetbe vévén financiális helyzetünket, én a Lloyd társaságnak semmiféle subventionáläsához, legalább önkénytesen nem járulok. (Helyeslések.) Trefort Ágost közgazd,, ipar- és kereskedelmi helyett, minister: Méltóztassanak megengedni, hogy pár szóval — nem leszek ugyan képes oly humorral mellette beszélni, mint Dessewffy gróf ő méltósága ellene beszélt, de én politikai tekintetből merem állítani, hogy ezen szerződés fenntartása szükséges nem épen azért, hogy lássa a külföld lobogónkat, hanem, hogy a monarchia összeköttetését keleten a Levantéval fenntartsa, hogy ennek még is politikai jogosultsága lehet, mutatja az, hogy más államok is vannak, j melyek szintén nem közgazdasági, hanem főleg j politikai tekintetből tartják fenn ezen összeköttetést. | Természetesen nem szólok Oroszországról, hai nem Olaszországról, mely főleg politikai tekintetből tartja fenn ezen összeköttetést és subventionál sokkal nagyobb mérvben egy más társulatot, mint a mily mérvben mi subventionáljuk a Lloyd társulatot, mert ennek subventiója más ilynemű társulatokéhoz képest valóban csekély. Megengedem, hogy a financiális momentumnak nagy jelentősége van. Nekünk takarékosaknak kell lennünk az igaz, hanem az állami élet oly eomplicált organismus, és vannak oly szükségletek, a melyek talán nem directe, de inderecte productiv természetűek, milyenek például a diplomatia, mely szín-