Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

CXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 467 közgazdasági és politikai szempontból a külön vámterület kimondásából bekövetkeznék; én, a ki azt mondom, hogy a külön vámterület által nyújtott egyes előnyök elenyésznek azon közgazdasági és pénzügyi rázkodtatások hullámaival szemben, melyek a külön vámterület kimondásából bekövetkeznének, azt mondom, hogy hajlandó vagyok, nem minden kiegyezést, és ez legyen felelet báró Prónay Dezső ő méltóságának, a ki azt mondotta, hogy ő mindig csak azt hallja mondani, hogy fogadjuk el, mert különben a chaos jön és nem hallja a védelmet közgazdasági szempontból — mondom — hogy én nem minden egyességet, de igenis ezen egyességet közgazdasági szempontból is jobbnak tartom a külön vámterületnél. Leszek szerenesés állitásomat pár szóval indokolni. [Ralijuk!) Vájjon azon közgazdasági harcz, mely a külön vámterület kimondása által a két fél közt megindul, azt hiszi a mélt. báró, hogy az Magyarország termelési viszonyait nem rázkódtatná meg; azt hiszi, hogy ha mi nem leszünk képesek kiegyezni a közös vámterület alapján, akkor lehet mindenik félnek a külön vámterület alapjára helyezkednie, és leszünk képesek modus vivendit találni, mely ezen harczot kizárja? Azt mondom, hogy nem. Mi azon közgazdasági harczot kikerülni nem lennénk képesek, azon közgazdasági harczot, mely megindulna Ausztria és Magyarország között, mely megindulna egyrészről az osztrák fogyasztó és a magyar termelő, és viszont a magyar fogyasztó és osztrák termelő közt. Hogy ennek Magyarországra nézve, mint a mely ezen szövetségben politikai egyenjogúsággal bir, de anyagilag a gyengébb fél, mi következése lenne, ezt bővebben kifejteni nem akarom. [Helyeslés.) Tehát már ezen szempontból kiindulva, ismétlem, hogy ha nem is minden egyességet, de ezen egyességet közgazdasági szempontból előbbre teszem a külön vámterületnél. (Helyeslés.) Már most a ki e külön vámterületet nem hajlandó elfogadni, és ezen egyességet mégis elveti, az előtt mélt. főrendek, csak két alternatíva áll: vagy azt mondani, hogy én vállalkozom egy jobb egyesség létesítésére; vagy azt mondani, én meghosszabbítom a statusquot, ha t. i. a másik fél is rá áll. Én ő méltóságával, a kinek, sajnálom, szónoklatából csak a zárszavakat hallottam, de azoknak tenorjából és szelleméből a beszédnek többi részeire következtetek, ezen a téren sem lehetek egy véleményben. En a felett, hogy lehetne-e jobb egyességet kötni, nem akarok vitatkozni, mert azt bebizonyítani képes nem vagyok, a ki azt állítom, hogy nem lehetne jobbat kötni, valamint az sem képes a ki állítja, hogy lehetne jobbat kötni, mert az olyan dolog, melyet bebizonyítani természetesen nem lehet; de az a momentum, hogy ezen egyesség ugy, a mint van, három évi nehéz küzdelem eredménye, csupán az a momentum, hogy ezen egyesség úgy, a mint van, nem fogadtatott tapsviharral a Lajthán túl sem, hogy ott sem megy oly simán, oly könnyen, ott sem tekintik ugy, hogy ez az egyesség nekik minden előnyt, minden áldást meghoz, hogy Magyarországot veri békóba, ez a momentum nekem azt látszik bizonyítani, hogy ezen egyességnél valami lényegesen jobbat ez idő szerint alig lehetne keresztül vinni. Ha ez áll, akkor el kell fogadni azon másik consequentiät, hogy fenn kell tartani & statusquot ugy, a mint van. Ámde Cziráky János gróf úr ő nagyméltósága azt jegyezte meg, hogy ezen statusquo két bajban szenved; már először abban, hogy nincsen meg. Mert miből áll a statusquo? Abból áll, hogy az 1877-iki deezember 31-én lejárt szerződést, holnapról holnapra prolongáljuk s hónapról hónapra azon hiedelemben, hogy e kiegyezés létre fog jőni. De azt hiszi-e valaki, hogy egy egyszerű kimondása által a statusquo-nak már meg van-e oldva e kérdés. Azt hiszik-e a bankra nézve, hogy lejárván a privilégium, lesznek-e az osztrákok hajlajdók az ugy szólva csak tűrt állapotot továbbra is meghagyni. Ott van az a nagy kérdés, a 80 milliós kérdés, melyről annak idején szólni fogok, mindezen kérdések és állapotok felett nem lehet csak ugy könnyedén elsurrani. De ott van a tarifa kérdése. Nekünk nincs most más tarifánk, mint az 1853. és 1865-ben megállapított átalános vámtarifa, mely tarifa — méltóztassék megnézni — minden tételében roszabb annál, mely most előterjesztetik. A másik hiba, melyben e statusquo meghosszabbítása szenved, az, hogy ahoz a másik félnek beleegyezésére szükség van, és hogy Ön:*'