Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

456 CXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. háborúnak kitörését rejti magában; a mikor minden órában kívánatos és szükséges, hogy a monarchia részéről a keleti kérdés irányában azon befolyás gyakoroltassék, a mely okvetlenül szükséges. Ily körülmények közt, ha azon alternatívával állok szemben, hogy választanom kell, egyrészt a vámtarifának 10—20 kros, egy vagy két forintos emelése közt, mely a pamut- vagy gyapjú szövet, vagy kávé vagy petróleumra nézve terveztetik, és igy sujtólag hatnak Magyarországra; másrészt pedig azon károk közt, melyek a monarchia vitális érdekeit érhetik, akkor egy perczig sem habozom elhatározásomban, és nem a személyes, vagy a kormányok iránti sympathia vagy antipathia vezérel elhatározásomban, hanem a hazám iránti szeretet, melynél fogva egész elhatározottsággal és tiszta lelkiismerettel elfogadom a kiegyezési törvényjavaslatokat. Elfogadom pedig, mert nem tartom roszabbaknak a 67-iki kiegyezésnél, a mire nézve az ország három választás alkalmával nyilvánította belenyugvását, és a mely kiegyezésnél fogva az ország sem gazdaságilag, sem politikailag tönkre nem jutott. Elfogadom ezen kiegyezési törvényjavaslatokat, mert abban a perczben, midőn ezen törvényjavaslatok szentesítve lesznek, helyreáll Ausztria és Magyarország közt a békesség, megszűnik a harez, s ennek következtében azonnal helyreáll a hit, a hitel, a kereskedés élénkül, hatalmi állásunk erősbül. Elfogadom ezen törvényjavaslatot, mert az Ausztria és Magyarország közt fennálló kapcsot fenn akarom tartani és szilárdítani, mely kapocs Magyarország függetlenségének biztosítására okvetlen szükséges; elfogadom, mert nem akarom a vizet azok malmára hajtani, kik ezen a réven a dualismust akarják megdönteni; elfogadom azért, hogy ne szolgáltassunk újra alkalmat oly nyilatkozatokra, milyeneket — méltóztassanak csak visszaemlékezni — Lord Derby tett az angol parlamentben, midőn az Ausztria-Magyarországgal való szövetségről volt szó, a ki belső viszályunkra mutatva, rólunk oly sujtólag nyilatkozott ; nem akarok módot szolgáltatni Német- és Oroszországnak arra, hogy gyöngeségünkkel visszaélhessenek. {Helyeslés.) És nem fogadhatom el a provisoriumot mindezeknél fogva, mert a provisorium a harcz és háború folytatása lenne egyrészről benn az országban magunk közt, másrészről pedig Magyarország és Ausztria között, és mert azon 3 év után bekövetkezhető eredmények kedvéért a monarchia jelenlegi vitális érdekeit nem akarom koczkáztatni. {Helyeslés.) Lehet a provisorium theoretice helyes conservativ elv, hanem a reális élet egészen ellenkező eredményre vezet. A provisorium elfogadása a jelen állapotoknak megrontása s azon reménységnek megsemmisítése lenne, hogy 3 év múlva fenntartható lesz az, mi ezen idő alatt elromlanék és elpusztulna. Hogyha tőlem függött volna, a kiegyezés kérdését előmozditani, én határozottan az 1867-iki kiegyezésnek proloügatióját ugy, a mint van, kívántam volna, még pedig azért, mert az 1867-iki kiegyezés kielégítette az ország alkotmányos követelményeit, és az ország oly fejlődésnek indult, minőt 1867. előtt Magyarországon nem álmodott senki. Azon gazdasági romlások, melyek tapasztaltattak, nem a kiegyezés eredményei, nem a közös vámterület, nem a vámtarifa következményei, hanem a saját magunk rósz, meggondolatlan gazdálkodásának következményei. Én tehát határozottan az 1867-iki kiegyezés prolongatióját indítványoztam volna. Méltóztassanak meggondolni, milyen más volna a situatió, hogyha már két évvel ezelőtt mindkét fél részéről elfogadtatott volna a jelenleg tárgyalás alatt lévő kiegyezés, én ugy vagyok értesülve, hogy Bécsben is két év vagy másfél év előtt elfogadták volna; méltóztassanak meggondolni, hogy mikor hitelre volt szükségünk és nem volt hitelünk, mert a kiegyezési kérdések függőben voltak, azon viszályok, melyek itt Magyarországon épen a kiegyezési javaslatok miatt folytak, — és ne méltóztassanak ezt oly csekélységnek venni, -— megszűntek volna, és ha a kereskedés megindul, milyen hatalmi állással nézhetett volna külügyérünk a keleten fejlődő szerencsétlen háborúval szembe. Méltóztassanak meggondolni, hogy két év alatt sok mindenféle belügyi kérdést rendezhettünk volna, holott jelenleg mindig csak a külpolitikával és az ezt érdeklő kérdésekkel kellett foglalkoznunk. Tehát sokkal szerencsésebb situatióban lett volna az ország, és sokkal job-