Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

454 CXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. De ezzel szemben azt mondják, hiszen a vám- és kereskedelmi szerződést, a tarifa ügyét nem egyoldalulag kell bírálni, hanem hogy helyzetünkben a monarchia másik részének érdekeit is szem előtt kell tartanunk. Hódolok e nézetnek, alávetem magamat és kijelentem, hogy mindent, a mit a másik fél érdekében megtehetek a nélkül, hogy az saját államunk károsodásával járna, kész vagyok megtenni; meg is teszem, és teljes mértékben védem a közös kapcsolat fenntartását. De midőn a kimutatásokból, melyek közkézen forognak, kitűnik, hogy épen a lajthántúli tartományok ipara oly fejlődést vett, hogy évről-évre szaporodik a kivitel, sőt a behozott czikkekre nézve is, melyeknek felsorolásával nem akarom méltóságtok figyelmét fárasztani, — nagy részben az áll, hogy a kivitel már is tetemesen felülhaladja a bevitelt: akkor azt állitani, hogy a monarchia másik felének érdekei szolgáljanak döntőül, oJy állítás , a melyet indokolni nem lehet. Azt állítják, hogy a jelen helyzetben nem lehetett a külállamokkal tarifaszerződéseket kötni; miután a szomszédállamok, s különösen Németország nem akarta elfogadni a vámszerződés megújítását. E tekintetben igen különös az, hogy azon indokok, melyek az egyik és a másik állam részéről felhozattak, egymással ellentétben vannak. Mert azt mondja a többek közt az indokolás, melyet a kormány benyújtott: „az időközben Németországban is terjedni kezdő védvámos agitatió, s a német iparosok által a német császárnál tett követelés egy nagy enquéte elrendelése végett, a tarifaszerződés létrejötte iránt igen komoly aggodalmakat költöttek", s ennek következtében a szerződés elhalasztatott. És különös, hogy a német birodalmi kormány e tekintetben egészen ellentétes nyilatkozatokat tesz, mert a német kormány hivatalos jelentése azt mondja, hogy a magyar-osztrák birodalommal a szerződés létre nem jöhetett „weil es bei der Ungewissheit über die Grestaltung des österreichischen Tarifs, seine Autonomie nicht aufgeben wollte;

a tehát nem Németország okozta a szerződés létre nem jöttét. Hogy pedig azon másik feltevés némi tekintetben alapos, — nem akarom állitani, hogy egészen az, mert adatokkal előállani képes nem vagyok; hanem hogy ezen feltevés alapos, mutatja azon körülmény, hogy ugyanazon jelentésben felemlittetett, hogy a német birodalom kész lett volna az eddigi szerződést egy évre meghosszabbítani, és hogy ez az osztrák-magyar monarchia részéről visszautasittatott; tehát a mellett van a praesumtio juris, hogy alaposan lehet állitani azt, hogy e tekintetben monarchiánk képezte az akadályt. Tehát mélt. főrendek, azon indok, mely a kormányt e törvényjavaslat benyújtásánál vezette, vagy legalább azon indok, melyet nyilvánított, az — bocsánat a kifejezésért •— nem látszik oly alaposnak, hogy arra a törvényjavaslat elfogadását fektetni lehessen. Én azt hiszem, hogy más indokok vezérelhették a kormányt, más indokok, a melyeknek szükségességét tán azon eljárásban keresem, és tán azon eljárás hibás lépéseiben, a melynek következtében oly útra sodortatott, melynek káros következményeinek egyike a mai törvényjavaslat. Nevezetesen a kormány feladata lévén egyrészről oly financiális javulást eszközölni, mely által az államnak deficitjei némileg orvosolhatók; corrigálni azon hátrányokat, melyek az eddigi restitutiónális kezelés folytán tapasztaltattak, és létesíteni a ban« kot. Ezen három feladat eszközlése tekintetében azt hiszem, hogy a kormány eljárása nem volt tapintatos, mert ott harczolt a legélesebben, a hol leggyengébb volt positiója; ott pedig, a hol erős volt támasza, kisodortatta magát abból ű^y, hogy midőn érvényesítenie kellett volna befolyását, erejét elvesztette. A bank szervezése, ugy látszik, azon dicső tette a kormánynak, a melyért mindent feláldozott. A banknak oly módoni megállapítása, a mint az egy későbbi törvényjavaslatból kitűnik, azon nagy vívmány, melyre rámutatott a kormány, és a mely végett mindent fel kellett áldozni. A bankról, a melyről az mondatik, hogy az oly vívmány, a melyért áldoznunk kell, lesz alkalmunk akkor nyilatkozni, midőn ezen törvényjavaslat tárgyaltatni fog. Én részemről e kérdést most mellőzöm, és fenntartom magamnak a jogot, hogy annak idején felemlíthessem azokat, a miket e tekintetben elmondani szükségesnek látok. Ezek után azt hiszem, hogy sikerült számokkal igazolnom azt, hogy ezen előttünk fekvő