Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

448 CKXVÍI. ORSZÁGOS-ÜLÉS. OA.-X. V JLL OxtS^ACJTOS U JLJCJS. 1878. május 16-än. MAILÁTH GYÖRGY ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Elnök Udvözöltetik az aranygyapjas renddel történt kitüntetése alkalmából. A képviselőház átküldi a réz váltópénz szaporításáról, a szőlőbirtok után járt és az 1868. XXIX. t. ez. által megszüntetett tartozások bejelentési határidejéről, — 1877-ik évi közösügyi költségekre a magyar korona országai által fizetendő összegekről és végre a közmunka- és közlekedési ministeri tárcza részére az 1877-ik évre szükségesekké vált pótkiadásokról szóló törvényjavaslatokat. Bemutattatik a hármas bizottság jelentése a Lloyd-társulattal kötött szerződés tárgyában; erre vonatkozó sürgősségi indítvány. Tárgyaltatván, elfogadtatik az Ausztriával kötendő vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslat. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Trefort Ágost, Wenckheim Béla b. ministerek és Matlekovics Sándor, ministeri tanácsos a f'óldmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumban. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Méltóságos főrendek, méltóztassanak mindenekelőtt az utóbbi ülés jegyzőkönyvét hitelesítés végett meghallgatni. Sehlaueh Lörincz szatmári püspök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mielőtt a tárgyalás megkezdődnék, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szót szóljak. (Halljuk l) Nagyméltóságú elnök ur! Midőn ő Felsége urunk és királyunk nagyméltóságodat legkegyelmesebb önelhatározásával az arany gyapjas-rend vitézeinek díszes sorába igtatta (a főrendi ház tagjai felállanak) és ez által nemcsak a lehető legnagyobb kitüntetésben részesítette, hanem nagyméltóságodban a legtisztább hazafit királyi szent személyéhez és az uralkodó ház tagjaihoz elválaszthatlan kötelékkel csatolta;— ezen kegyelmi tény a nemzetnek osztatlan örömével találkozott, a főrendi ház tagjait pedig, kik nagyméltóságodban bölcs elnöküket tisztelik, — egyet sem vére ki, — a legőszintébb lelkesedéssel és hálával töltötte el. Ma testületileg azóta legelőször lévén együtt, legyen szabad ezen érzelmeknek szerény kifejezést adhatnom, mely érzelmek épen oly bensők, mint a mily szorosan fűződik a tisztelet a szeretethez. Jól tudjuk, hogy a tiszteletnek forrása nem küíről ered, hanem az beiről fakad, mert egy gondteljes, egy önfeláldozó életnek méltánylása, mint a tiszta gyöngy mélyebben keresendő, a felületen csak az emberi hiúság szokta csábjátékát űzni; igen jól tudjuk, hogy a külső kitüntetésnek nem szabad a lélek belső ereje fölé emelkednie, mert különben az emberi szellem méltósága, az emberi tudás fensége alá lennének rendelve azon látszólagos emelkedettségnek és älfönségnek, mely szerint a kis lelkek önkicsinységöket szokták mérlegelni. (Tetszés.) De jól tudjuk azt is, hogy nagyméltóságodban ő Felségének kegye, a való érdemeknek