Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-117

CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS, 403 Ezen eset tehát szintén nem igényel külön intézkedést. Ez a két eset az, melyet statistikánk, mint bérgyilkosságra nézve fölmerültet 1872— 78-ig felmutat. De én azt gondoltam, hogy teljes bizonyosságot szerezzek magamnak a praxis mai állása iránt, szükséges lesz a legfőbb Ítélőszék véleményét is meghallgatni azon esetekre vonatkozólag, melyek felmerültek; ez okból ő excellentiája a minister úr hat kérdést intézett a legfőbb ítélőszék elnökéhez, melyeket bátor vagyok fölolvasni. (Olvassa) : „1. Fordultak-e elő és pedig gyakran oly esetek, melyekben a legfőbb Ítélőszék valakit bűnösnek itélt azért, mert ez, mást, valamely bűntett vagy vétség elkövetésére szóval vagy írásban, ajándék vagy Ígéret által felhitt, de a felhívott a felhívást visszautasította? 2. Fordultak-e elő és pedig gyakrabban oly esetek, melyekben az első pont alatt emiitett felhívás következtében egyik vagy másik fél bűnösnek ítéltetett, ha a felhívó a felhívást elfogadta ugyan, de a felhívásban meghatározott büntetendő cselekmény elkövetésére semmi sem történt: tehát sem kísérlet, sem véghezvitel nem foganatosíttatott ? 3. Azon esetben, ha a felhívott a felhívást nem utasította vissza, illetőleg, ha késznek nyilatkozott a bűntett elkövetésére, de azt sem végre nem hajtotta, sem megnem kísérletté: bűnösnek ítéltetett-e csupán a felhívó, vagy a beegyezés miatt a felhívott is? 4. Hozattak-e gyakrabban büntető ítéletek az 1., 2. és 3. pontban említett körülmények alapján, főleg a gyilkosság és gyújtogatás bűntettére való eredménytelen felhívás miatt? 5. A jelzett irányban állandó és egyöntetű gyakorlat fejlődött-e ki a legfőbb itélőszéknél vagy nem? s végre 6. feltéve, hogy az 1., 2. és 3. pont alatt érintett esetekben a bűnösség megállapittatott, miként minősítette ezt a legfőbb ítélőszék? s mily büntetést szabott reá?" A legfőbb ítélőszék nagyméltóságú elnöke mind a három büntető tanácsot meghallgatta és ezek válaszai eredetiben vannak kezemnél. A jelen esetre különös nyomatékkal csupán a 2., 3. és 4. pont alatti kérdés bir, melyekre vonatkozólag az első tanács azt mondja: „A 2. és 3. pontban jelzett eseteket'' illetőleg e tanács tagjai nem emlékeznek, hogy előttük ilyenek előfordultak volna. A 4. pontban föltett kérdésre szolgáló feleletet a jelen nyilatkozat első pontja alatt adott átalános válasz foglalja magában oly hozzáadással, hogy gyilkosság és gyújtogatás bűntettére való eredménytelen fölhívás miatti bűnvádak fordultak ugyan elő, de arra, hogy ily vád bebizonyíttatott, s ennélfogva a vádlott elítéltetett volna, e tanács tagjai szintén nem emlékeznek." A második tanács ezt mondja: „A ministeri átiratban foglalt kérdésekben jelzett esetek, úgy a mint azok föltéve vannak, elbírálás végett ezen II. büntető tanácsban nem fordultak elő, a mint hogy a községi elöljáróságok — a kiktől származnak legtöbbnyire a bűnvádi bejelentések — csak bevégzett bűntényeket hoznak a bíróságok tudomására, s sikertelen bűntettre való fölhívásokra nem igen reflectálnak." A harmadik tanács ezeket mondja: „Jóllehet ezen büntető tanács nincs azon helyzetben, hogy az általa elintézett bűnügyekben fölmerült concret eseteket mutathasson föl; mindazonáltal a tanács valamennyi tagjának emlékezete szerint igenis fordultak elő esetek, midőn valaki bűnösnek' ítéltetett azért, mivel ez mást — bűntett vagy vétség elkövetésére — szóval vagy írásban, ajándék vagy ígéret által fölhítt, de a fölhívott a fölhívást visszautasította. Kiemelendőnek tartjuk különösen az oly esetet, midőn valaki közhatósági tisztviselőnek, vagy birónak valamely megjelölt kedvezmény kieszközlése végett levélben vagy élő szóval ajándékot küldött vagy ígéretet tett,- s midőn nyerészkedési czélból eszközölt tűzkár-biztosításoknál a tulajdonos a biztosított tárgy felgyújtására valakit hasonló módon fölhítt, de a fölhivottak a fölhívást visszautasították." A mint látni méltóztatnak: előfordultak felhívások: a tanuk elcsábítása, és a megvesztegetés eseteiben. Mindkettő oly büntetendő cselekmény, melyek miatt a felhívás ha eredménytelen maradt is, a jelen törvényjavaslat szerint is büntettetik. De gyilkosságra, gyujtogatásra való eredménytelen felhívásra, a legfőbb Ítélőszék egyetlen