Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-117

CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 395 turalis és speciális régészeti szempontok egyaránt befolyást gyakorolnak, ezeknek tehát egyikét sem szabad figyelem nélkül hagyni. Az első szempont mindenesetre a jogi, melynek szerintem e szakasz megfelel ugyan, de nem felel meg a régészeti kívánalmaknak és a felszólalások mutatják, hogy e két irányt összeegyeztetni igen nehéz, A miben a tudomány régészeti érdeket lát, az megvallom, némi tekintetben sérthetné a szigorú jogi szempontot, oly értelemben, hogy azon indítvány, hogy e szakasz ne csak a régi kincsekre, drágaságokra szorítkozzék, hanem kiíerjesztessék mindennemű régészeti értéktárgyra, vagy ezen kiterjesztés eléressék az által, hogy a zárjel közt levő három szó kihagyassék, — de ezt én helyesnek nem tartom. Mert helyesnek tartom ugyan azon elvet, hogy a büntető törvények ismerete mindenkiről föltételeztessék, vagy hogy annak nem tudása mentség nem lehet; de nem akarom, hogy valaki azért, mert az archeológiát nem ismeri, azért büntetés alá jusson. Már pedig méltóztassanak megengedni, bekövetkezhetnék az, ha mi itt átalában régészeti értéktárgyról szólunk, ha felvennők e kifejezést, vagy kihagynánk oly szavakat, melyekuél fogva a közéletben mindenkire nézve érthetővé válik az, hogy miről van szó. Épen azon példák, melyeket Andrássy Aladár gr. felhozott, régészeti tárgyat képeznek, de a nép annak fogalmával nem bir, azt pedig másfelől fel kell tenni, hogy azt mindenki köteles tudni, mi az ékszer, mi a pénz, a drágaság, a kincs, ezt a legmivéletlenebb ember is tudja, tartozik tudni, legalább feltehető, hogy tudja. Ennélfogva meg lehet büntetni, hogy ha ily tárgyat talál s azt be nem jelenti; de nem tartom helyesnek, hogy meg lehessen büntetni valakit azért, ha valamit talált és be nem jelentette, a miről nem tudja, hogy az értékes tárgy, pl. egy tárgyat a kőkorszakból, oly tárgyat, melyről nem tudja, hogy régi, vagy a mi gyakori, hogy a babonás nép az ily kőkori leleteket menykőnek tartja, vagy pedig pl. iramszarvas kövületet talál, melyről nem tudja hogy mi, s esetleg nem tudja megkülönböztetni a jelenleg található vadak szarvaitól, hogy az ilyen ember megbüntettessék, azt nem találom a jogi szempontokkal összeférhetönek. Ezért a szakasz első bekezdését, a mint szerkesztve van, elfogadom. De nem fogadhatom el a hármas bizottságnak e szakaszhoz javasolt megtoldását, mert az épen azon czélnak nem felel meg, melyet a bizottság elérni akar. A bizottság szándéka, — a mint az ott folyt tárgyalásokból tudom — az volt, hogy a tudományos régészeti kutatások megkönnyittessenek. A szakasz azon intézkedésével szemben azonban, hogy 8 napi bejelentési határidő van megállapítva, én könnyítést nem látok abban, ha egyszeri bejelentés helyett kétszeri bejelentés kívántatik. Igaz, meghosszabbíttatott a határidő, mert a 8 nap kevés, ennyi idő alatt néha kutatások be nem fejezhetők, azt nem kivánhatjuk, hogy a ki régészeti kutatások érdekében magát talán költségekbe keverte, magát zaklatásnak tegye ki és másfelől azt sem kivánhatjuk, hogy előlegesen jelentse be, hogy kutatásokat akar tartani, holott sokszor csak véletlenül jut azon helyzetbe, hogy kutatásokat tehessen és ilyen esetben nem tehetne eleget a hármas bizottság által javaslott azon szabványnak, hogy előlegesen is és 30 nap múlva ismét bejelentse a kutatást. Azt hiszem, hogy könnyebben elérhetnők a kívánt czélt azzal, ha a 366, §-ban e szavak után: „a hatósághoz 8 nap alatt" e szavak tétetnének: „régészeti kutatás esetében 30 nap alatt be nem jelenti". Ezen módosítással egyébiránt a szakaszt elfogadom. Majthényi László b* honti főispán: Én mindenekelőtt azon kérdést tartom legfontosabbnak, hogy tisztában legyünk az iránt, kit illet tulajdonképen a talált régiség; ez azonban nézetem szerint nem a büntető törvénykönyvbe, hanem a polgári törvénykönyvbe tartozik, ott lesz idő és alkalom ez iránt a törvényben intézkedést tenni. Nem szenved kétséget, hogy a büntető törvénykönyv ezen szakaszai a jelenleg hatályban levő szabályokra, — mert törvény nincs, hanem resolutió, támaszkodik és azt gondolom, hogy a temesi főispán ő méltósága tévedésben van, midőn azt állítja, hogy jelenleg a talált kincsre nézve a kincstár a maga illetőségét nem szorgalmazza, hogy annak követelésétől eláll. Mikor az osztrák polgári törvénykönyv és az azzal kapcsolatos intézkedések hatályban voltak Magyarországon, i0«