Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-117

CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 393 Csemegi Károly államtitkár: Ugy hát először is Ormós főispán úr állítása ellenében, a ki hivatkozva Pulszky Ferencz múzeumi igazgató tekintélyére, azt mondotta, hogy ez sehol büntető szabály által nem büntettetik,— állítom, hogy nem ismerek államot, melyben a talált kincsek jogtalan elsajátítása nem volna büntetőjogilag fenyítve. Hogy hát egyet, mely a legmíveltebbek közé tartozik, s hol legnagyobb actualitással és jelentőséggel birnak az ily leletek, Olaszországot említsem, ott a törvényben és a törvényjavaslatban kimoudatik, a ki talált kincset magának eltulajdonít, bűntettetik egy évig terjedhető fogházzal vagy 500 lira pénzbüntetéssel. Tehát büntettetik s a kérdés csak az: egyszerűen sikkasztásnak vétetik-e, mint a német büntető törvénykönyvben, vagy mint az osztrák, vagy pedig az én felfogásom szerint sokkal helyesebben, nem sikkasztásnak, hanem jogtalan elsajátításnak tekintetik. Csak e körül forog a kérdés s más körül nem. És ez engem azon szempontra vezet, a melyből ezen intézkedés egyedül tekinthető a törvényhozás által. Én nagyon meghajlok a tudomány és haladás előtt és azt minden tekintetben előmozditandónak tartom; de bocsánatot kérek, a törvény hozásánál az első kérdés a jog kérdése. [Helyeslés.) És itt felmerül azon kérdés: méltóztatnak-e azt gondolni, hogy a magyar polgári törvények a talált kincset annak feltétlen tulajdonául tekintik, a ki azt találta? Mert ha abból indulunk ki, akkor ezen §-nak nincs létjoga; ha ellenkezőleg abból indulunk ki, hogy nem kizárólag a tálalóé, akkor előáll egy másik kérdés t. i. azon másiknak jogát biztosítani és oltalmazni, kinek ahhoz joga van, a mit más talált. Én úgy tudom, — és ebben megerősített Nyáry Gyula b. ur ő méltósága által Frank után idézett mondat, — hogy úgy a tudomány, mint a jelen törvényjavaslatnak indokolása azt mondja, hogy Magyarországon a talált kincsre joga van részben a föld tulajdonosának, részben a találónak és részben a fiscusnak. Mig ez igy áll, addig minden kincstalälásnál jogkérdéssel állunk szemben, mely jog ha megsértetik, ez lehet sikkasztás, jogtalan elsajátítás, de minden esetre büntetendő cselekmény. Ez az álláspont, melyet a törvényjavaslat rŐBSKDI XAPLÓ II. U75—1t elfoglalt. A tudomány igényei és követelményei szükségszerü'leg alárendelvék a jogi szempontoknak. Addig, mig a magánjog fennáll, ennek oltalmát mellőzni nem lehet. Ha eltöröltetik e jog, létjog nélkülivé fog válni a büntető intézkedés is Mig azonban ez fennáll, határozott hiba volna a tulajdonjog oltalmazásában való mellőzés, hogyha büntetőjogi intézkedés nélkül megmarad a sikkasztásnak ezen neme. Azt méltóztatnak felhozni, hogy a talált kincs fogalma nincs meghatározva. Bocsánatot kérek, a büntető törvénykönyv nem határoz a polgári törvénykönyvbe vágó fogalmak és kérdések felett; a büntető törvénykönyv azt sem mondja meg, hogy mit értünk birtoklás és mit birlalás alatt. Miért? Azért, mert a meghatározásnak nem itt, hanem a polgári törvénykönyvben van a helye. A büntető törvénykönyv — különösen a vagyon elleni bűntettekre és vétségekre vonatkozólag semmi egyéb, mint némileg revers oldala a polgári törvénykönyvnek, erősebb sanctió, mely a tulajdonjognak adatik a büntető intézkedés által. A bűntető törvénykönyv azonban nem állit fel jogot. Neki nem kell definiálni a lényt, mert ennek ott van helye, a hol gyökere van, t. i. a polgári törvénykönyvben. Azt méltóztatnak felhozni, hogy melyik hatóságnak jelentse fel? hogy nincs megmondva, vájjon a bírónál vagy a közigazgatási tisztviselőnél. Én azt hiszem, hogy e tekintetben kétség alig lehet. A bírói hatóság jogkörét a törvény határozottan körülírja. Ott kincstalálás esetében a bíróságnál való feljelentés nem fordul elő. Oda nem tartozik. Hová tartozik tehát ? A közigazgatásihoz. Más hatóságot ez alatt a törvény absolute nem érthet. Ez azután lehet a falusi biró vagy szolgabíró. Ez más kérdés, de hogy biró nem értetik alatta, az oly bizonyos, mint hogy kétszer kettő négy. Lehetne ezen változtatni, de én nem tartanám szerencsésnek a változtatást. Lehetne az előző §-ban foglalt bejelentést egészen elhagyni és azt mondani, hogy a ki talált kincset magának tulajdonit, ekként e's ekként büntettetik, de akkor ott állanánk, a hol a sikkasztásnál állottunk. Ezt ki akarta kerülni a törvényjavaslat, és azért tette itt a jogtalan elsajátítást, sajátszertt