Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-44
24 XL1V, ORSZÁGOS ÜLÉS. maztassék. Én azonban tamáskodom benne, hogy ez minden erőfeszítés mellett nem 15, hanem még 30 év alatt is eléressék. Ugy számíttatott akkor, hogy a felekezeti és állami tanképezdékből évenkint 1600 képesített tanitó léphet ki. Azonban már az 1873diki vallás- és közoktatásügy ministeri jelentés szerint a 19 állami és a 38 felekezeti összesen tehát 57 képezdéből alig várhatunk évenkint kilépő 800 képesített tanítónál többet; miután a tanitó-képezdékben készülők száma 2400-at tevén ez összeget a rendesen három évi tanfolyamra felosztva, a tanitó pályára kijövő harmadévieket csak 800-ra tehetjük; pedig ennyi a 19 ezer tanitó között haláleset, életmód változtatás, elbocsátás és nyugdíjazás által támadt hézagot is alig lesz képes pótolni; honnan magyarázhatni a jelentés azon tételét is, hogy egy egész év alatt 1873-ban a tanítók száma csak háromszáz egygyel szaporodott. Tehát hogy a tanügy a törvény követelményeihez idomittassék: ennek már legelső föltétele is, a tanítók kellő számú kiképeztetése és beállítása sem olyan dolog, melyet az ország egy pár évtized alatt elérni remélhetne annál kevésbe a legközelebbi időben, és még kevésbbé mésfél vagy két év alatt, a mely időközben egy felekezeti iskola megintetvén, ha talán e tekintetben nem felel meg a törvény követelményeinek, a törvényszabta módon s mi ebből legtöbb kár szükségkép bekövetkezik, jellegének elveszítésével büuhödik. De továbbá azon jelentésekből azt is tanuljuk, hogy jóllehet nagy áldozatkészséggel járult az elemi tanügy emeléséhez a nemzet; mert 1869-ben a negyedfél millióra számított elemi iskolai évi jövedelmeket 1873-ig megkétszerezte, ez évbeu ugyanis nyolczadfél millióra rúgván már az elemi tanügyre tett költségek mindamellett egy tanítóra középszámitással 289 írtnál több jövedelem nem esett tehát átlag még annyi sem, mennyit a törvény minimumként felállít, mihez ha tekintjük, hogy vannak tanítók, kik 6—800 forintnál több jövedelmet húznak, ezeknek fizetési többlete is azon a minimum alatt álló átlagösszeg lecsökkentésére szolgál. Ha ezzel összevetjük azt, mi átalánosan méltán mondatik, hogy az ország alig képes már ez irányban is nagyobb terheket viselni, tehát nem csak a beállítani kellő 10,000 tanító díjazására, hanem a meglevők jövedelmi minimuma kiegészítésére is a költségeket kiszerezni: ott azt kívánni, hogy a felekezeti iskolák egykét év alatt ha bűnhődni nem akarnak, tökéletesen megüssék, a tanitó fizetés nagyságára nézve a törvények mértékét, ez oly mely semmi esetre sem képes buzdítani, hanem igen is elkedvetleníteni, elkeseríteni azokat, kik vallásosságból kötelességükön tul is áldoznak felekezeti iskoláikra. Igaz, az mondatik, hogy nekünk a törvény készítményét nem kell oly forrón megennünk ; mint a mint azt a törvény elénk tálalja; s ez valóság. És midőn a törvényt megtámadom, igazságosnak és méltányosnak kell lennem a korkormány iránt. A múltra nézve az ő ily egyenes actioja miatt — jóllehet más keletkezésű sajnálatos elközösitési törekvések tanodáim körében is felmerültek, — ellene panaszom nincs, sőt azzal dicsekedhetem, hogy midőn iskolaügyi igyekezeteim elé nehézségek álltak, a kormánynak lelkes férfiai többször segítettek rajtam. Volt eset, hogy a belügyminister hatalomszavára volt szükség azon akadályok elhárítására, melyeket a tanügyemelési jó akarat elé gördített az elfogultság; — volt eset midőn a vallás- és közoktatásügyi minister ur hozzá telegraph utján intézett megkeresésemre táviratilag intézkedett a megindított akadékoskodások megszüntetésére. De itt maradandó törvénynyel állunk szemben és nem egyes kormányférfiak jó vagy rósz akaratán fordul meg a dolog. Mi velők együtt vagyunk és elmúlunk, hogy kik jönnek utánunk s utánnok, azt nem tudjuk, de azt tudom, hogy ha ezen törvényjavaslat intézkedései megmaradnak, nincs igazságtalanság, a melyet egy elfogult cultusmiuister ne követhessen el a felekezeti iskolák ellenében. Én épen azért nagyon kérem a mélt. főrendeket, hogy azon módosítást, melyet ajánlani bátor leszek, — mert hogy az 1868-iki törvénynek illető határozmányai az igazság szerint egészen eltöröltessenek, ahhoz semmi reményem nem levén a dol got gyakorlati oldaláról véve csak a remélhetőleg kivihető kisebb jobbitmányt indítványozom — elfogadni méltóztassanak. Hangzik az következőképen :
