Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-117

cxvn. ORSZÁGOS ÜLÉS. 385 helyébe „államfogház," „fegyház" tétessék. (Felkiáltás: Maradjon a szerkezet!) Elnök : Ha nincs a ki a felszólalást támogatja, marad a szerkezet. Zichy F. Viktor gr. jegyző' (olvassa a 284—292. %%-kat

7 melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a XIX. fejezet czimét, mely elfogadtatik és a 293. §-£.) Radvánszky Antal b. Zólyom-Turóczmegye főispánja: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Nem bocsátkozom a párbaj elméleti fejtegetésébe s nem is szándékozom itt elméleti vitára alkalmat adni, mert a párbajra vonatkozó kérdések a nyilvános életben annyira megvitatvák, hogy e részben új érveket felhozni alig lehet, csak azért szólalok fel, mert kikerülni kívánom azt, hogy ezen §. a többivel ellentétbe jöjjön, melyek bizonyos összefüggésben, bizonyos homogenitásban állanak egymással. A törvényhozónak a párbajra vonatkozó fogalma egészen eltérő attól, mely a közvéleményben nyilatkozik, bármilyenek legyenek a közvéleménynek a párbajra vonatkozó nézetei, nézetem szerint ezek a törvényhozóra mérvadók nem lehetnek; a törvényhozó a párbajt csak a tudomány, az erkölcsiség, a vallásosság és a jogi tiszta logika szerint bírálja s azért a törvényhozó, a mint e törvényjavaslat is, mindenesetre kárhoztatja a párbajt Jele ez annak, hogy azt a törvényjavaslat is bűncselekménynek canonisálja, de épen ezen canonisatió következtetéseiben találok sok ellenmondást és anomáliát, pedig mint elébb mondám, a törvényhozót itt csak a tudomány, erkölcsiség és jogi szigorú logika vezetheti s ezek alapján bármit szóljon is a közvélemény, a törvényhozó a párbajban történt halálesetet nem tekintheti egyébnek, mint csak gyilkosságnak, valamint a párbajban elkövetett testi sértést sem tekintheti egyébnek mint erőszakkal, szándékosan történt testi sértéseknek. Ha tehát a törvényhozó ezt elismeri, a mint ezen alapon elismerni köteles, akkor, megvallom, anomáliát találok a §-ban, hogy a párbajban történt haláleset és párbajban történt testi sértések közt és másfelől az ily módon történt halálbűnesetek és testi sértések közt különbséget tesz és más büntetéseket ró. Nagy anomáliának tartom, hogy épen a párbajra nézve enyhítőbb büntetést szab, mint más esetekben, holott épen itt kellene nyilvánulni a legszigorúbb büntetéseknek; mert a párbajban történt halálozás felfogásom szerint praemeditált emberölés, mert a párbaj nem követtetik el a szenvedély első fellobbanásában, nem az indulat első felindulásában, hanem meggondolva és bizonyos idő közbejöttével szokott történni. Következetlenséget látok tehát abban, hogy ezen szakasz a párbajt bűnténynek ismeri el, de másrészről hivatkozik mégis a szabványokra, melyek a párbajnál szokásban vannak. Midón e §. oly szabványokra hivatkozik, melyek szentesítve nincsenek és ismeretlenek, akkor indirecte, hallgatva, csakugyan sanctiót ad a párbajnak; a mit pedig a törvényhozó nem tehet. Igaz, szükséges, hogy a törvényhozó valahányszor törvényt alkot, mindig figyelemmel legyen a közvélemény hangulatára; szükséges, hogy a törvény a nemzet életéből fejlődjék; szükséges, hogy a törvény feleljen meg az élet mindennapi szükségleteinek, de van egy bizonyos demarcationalis vonal, melyen túl a törvényhozó nem tehet engedményt a közvélemény irányában; a mennyiben t. i. annak véleménye a tudomány irányában a vallásossággal és erkölcsiséggel ellenkezik. Igaz, hogy a legtöbb ország törvényében van említés a párbajról, egyedül Angolországban nincs, pedig tudjuk, hogy épen Angliában leginkább fordulnak elő a párbajok, valószínűleg azért, mert e részben a társadalom intézkedett, a hova e kérdés szabályozása leginkább tartozik, és intézkedett bizonyosan a társadalom olyképen, hogy tudtommal az, a ki párbajban részt vesz, az udvarnál nem jelenhetik meg. Midőn egyszer Poroszországban a párbajok nagyon elszaporodtak, akkor Nagy Frigyes király egy drákói törvénynyel korlátozta a párbajokat, t. i. hogy a kik párbajt víttak, 10 évi várfogságra ítéltettek. Tekintve azt, hogy halál esetében a párbajban a gyilkost nem lehet máskép megbírálni, mint a gyilkosságról szóló intézkedések szerint; tekintettel a javaslatban foglalt ezen ellenmondásra, és tekintettel azon anomáliákra, melyeket előadni szerencsém volt, én alternatívát proponálok: vagy e czikket a törvényből egészen kihagyni és a tett megítélését a társadalmi térre bizni, vagy pedig a párbajban és azon kivül történt TŰEÜKDI KAFLÓ. II. 1875—T«. m