Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-116

380 CXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. vagyok-e olyan művész, mint a ki államilag van hivatva ilyenek készítésére; — ezt én nem tartom megengedhetőnek, mert ebből az állam és a társadalom érdekeit sértő következések támadhatnak. Nem értem, miért ne lehetne absolute e kifejezést kihagyni és indítványozom, hagyassék ki és a szöveg igy legyen: „A pénzhamisítás bűntettét követi el, a ki bel- vagy külföldön folyamatban levő stb." a többi marad. Meglehet, hogy a kormány t. képviselője az ellenkezőről győz meg, de a legnagyobb figyelemre méltóknak tartom aggályaimat. Csemegi Károly államtitkár: Azt gondolom, hogyha ő nagyméltósága figyelmére méltatja a következő szakaszt, mely szerint a 203, szakaszban elősorolt cselekmények büntetése 5-től 10 évig terjedhető fogház, és hogyha a hamisítás csak váltópénzre szorítkozik, még ez esetben is 5 évig terjedhető börtön, — egyet fog érteni velem, hogy roppant szigorú büntetés van megállapítva, s ezen büntetések számbavételével azon meggyőződésre fog jutni, hogy azt, a ki csak euriositásból vagy csak ügyessége megkísérléséből utánozta a pénzt, ily súlyos büntetéssel sújtani nem lehet. A büntetésnek elég indokot kell találnia a cselekmény súlyos voltában. Lehet eltiltani, lehet büntetni a pénz utánzását: de bátor vagyok felhozni azt, hogy csupán magát a pénz utánzását, ha ez nem azért történt, hogy forgalomba hozassék és igy a forgalmi eszközökben zavar, a pénz és hitelviszonyokban bizonytalanság támadjon: oly súlyos büntetéssel — mint a törvényjavaslat mondja — büntetni nem lehet. Ha a törvény szükségesnek találná az egyszerű utánzásra is büntetést szabni: ez rendőri szempontból megtörténhetik; de ez egészen más — és a forgalmi eszköz megzavarására intézett utánzás ismét egészen más. Itt e §-ban a bűntett legsúlyosabb esete állíttatik fel. Daczára az indirect felhívásnak, mely ő excellentiája gróf Cziráky beszédében hozzám intéztetett, a ki a pénzhamisításban — a „jus majestaticum" megsértését látja — daczára mondom ezen indirect felhívásnak, nem foglalkozom azzal, hogy mily tekintet alá vette ezen törvényjavaslat magát a a pénzhamisitási bűntettet: hogy azt mint a felségi jog megsértését, tehát az 1723-iki álláspont fenn áradását tekintette-e, vagy pedig a tudományos constructiók közül ezt vagy amazt fogadta-e el. Minderről az indokok részletesen nyilatkoznak. He azt még is meg kell említenem, hogy az esetben, ha úgy állana a dolog, hogy e bűntett mint erimen laese majestatis, tehát a felségi jog megsértése tekintetnék : ez esetben nem 5 évtől 10-ig terjedhető büntetést kellett volna szabnia; és ezen esetben igaza volna az előttem szólott I főkamarás ur ő nagyméltóságának, nem lehetett volna különbséget tenni a közt, hogy a hamisítás — a felségjog megsértése — mi czélhól történt ? i De már az által, hogy csakis a forgalomba hozatal ezéljából eszközlött pénzhamisítás esik ezen szakasznak eléggé szigorú intézkedése alá, az által már eléggé ki vau jelölve, hogy mi nem a jus majestaticum megsértését büntetjük a pénzhamisítás bűntettében. Előttünk a forgalmi eszköz, s az annak meghamisítása által a forgalomban okozott zavar képezte a bűntett alapeszméjét, azon tarthatatlanná vált szempont helyett, mely abban századokon át a felség megsértését látta, s mint ilyent halállal büntette. Az általunk elfoglalt szempont lehetővé tette a bűntettnek igazságos habár szigorú megbüntetését, a túlságos szigor kikerülésével; de lehetővé tette — az alapeszme határai közt — a cselekmény eseteinek, azok bűnösségi foka szerinti további osztályozását is. A ki azon czélhól utánoz pénzt, hogy azt forgalomba hozza: arra súlyos büntetést szab a törvény; a ki nem ezen czélhól késziti ugyan a pénzt, de azt mégis forgalomba hozza: ez is súlyos bűntettet követ el, és a 206. §. szerint súlyosan büntettetik, — | de a különbség az előbbi és e közt még sem ' maradhat figyelmen kivül; e különbséget, — mely a cselekmény, illetőleg a cselekvő különböző btí| nösségi fokában nyilvánul, — a büntető törvénynek, ha igazságos akar lenni, a büntetések különbségében kell értékesituie. Van jogosultsága azon nézetnek — hogy a hamis pénz készítése — legalább nagyobb menynyiségben való készítése, ne legyen megengedve. Ez — ha nem a forgalomba-hozatal ezéljából ! történik — lehet ugyan veszélyes cselekmény, mert j megtörténhetik, hogy a legtisztességesebb ember által, csupán euriositásból készített ily pénzdarabokat mások ellopnak tőle és forgalomba hozzák;