Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-116

exvi. ORSZÁGOS ÜLÉS. 375 Igen helyesen méltóztatott mondani az államtitkár ur, hogy azért, mert nem szűnnek a vétségek a büntetések daczára, ebből nem következik, hogy büntetést nem kell hozni. Erre azt felelem, hogy igenis káromkodások történtek akkor is, mikor fenyíttetnek, a különbség csak az, hogy akkor kisebb mennyiségben s nem történtek olyan virágos s olyan körülirott káromkodások. En hozzá jánüok Szögyény ő nagyméltósága módosításához. [Szavazzunk! Szavazzunk!) Eötvös Dénes b»: En, mélt. főrendek! aunak előrebocsátása mellett, hogy az istenkáromlástól borzadok és minden istenkáromlót őrültnek tartok {Felkiáltások: Szavazzunk!) azon nézetben vagyok, hogy vannak bizonyos dolgok, melyeket habár roszaknak ismerjük is azokat, de nem tudjuk orvosolni, mert a dolog természete olyan, hogy azt orvosolni nem lehet. Ilyennek tartom az istenkáromlást is. A mit az egri érsek ő nagyméltósága a külföldi codexekből előhozott, azt nem találom viszonyainkra alkalmazhatónak, mert Belgiumban pl. a jury itél. A mit Ürményi ő méltósága felemlítet!', a mikor az istenkáromlás miatt számtalan ember megbüntettetett, arra megjegyzem, hogy ezeket oly bírák ítélték el, a kik az elitélésnél magok káromolták Istent Azt találom, hogy a törvénykönyvben sok oly intézkedés van, a melylyel a személyes szabadság nagyon borlátoztatik és igy attól félek, hogy a magyar ember ellenkezője lesz Achillesnek, a kinek előnye volt, hogy csak a bokáján volt megsebezhető, holott a magyar polgár minden porczikája háromszor megsebesíthető lesz, és azért a káromkodás! indítványt opportunitási szempontból nem fogadom el. (Szavazzunk!) Prónay Dezső b.: A ház szavazási hangulatával szemben igen rövid leszek. Mellőzve minden hosszas indokolást, ámbár elvi álláspontom eltér attól, hogy a káromkodás ellen valami intézkedés bevétessék, de. sejtve a háznak az elfogadás mellett nyilvánuló hangulatát, bátor vagyok javaslatba hozni, hogy azon korlátoz ásón kivül, melyet a főkamarás mester ur ő nagyméltósága indítványozott, még e szavak tétessenek fel a módositványba: „s ez által közbotrányt okoz". Álláspontomtól ez is. eltér ugyan, de a ház hangulatára való tekintettel bátor vagyok ezen indítványt előterjeszteni. Haynald Lajos kalocsai érsek: Mint indítványozó csak röviden akarok válaszolni egyre másra, mit az államtitkár ur ő méltósága szavaim ellenében felhozott. Megemlité, hogy jóllehet már a XVI. században s azóta hozott törvények a legszigorúbb büntetéseket szabták ki az istenkáromlásra, ezt mégis kiirtani nem sikerült: miért is annak eredménytelen büntetésétől való tartózkodás igazolva van. En ily okoskodás ellenében hivatkozhatom olv törvenyékre, melyek különböző bűntettek ellen évezredek előtt és óta hozattak a nélkül, hogy általok az illető bűntetteket végképen kiirtani sikerüli volna. A tiz parancsolatnak, mint a legrégibb törvénynek bármely parancsolatát méltóztassék felmutatni, mely az illető bűntettek kiirtásában tökéletesen sikeres lett volna, s még sem érzetie magát ő méltósága hivatva azon bűntetteket ily oknál fogva a büntető törvényjavaslat határozatai alól fölmenteni. (Tetszés.) Ha áll az, hogy mivel az istenkáromlás ellen a XVI. századtól kezdve hozott magyar törvények sikertelenek maradtak, méltóságos ur szavai szerint: „a társadalom törvényen kivül helyezte ezen bűntettet", akkor az évezredek óta törvényekkel sújtott lopást is törvényen kivül helyezte a társadalom, mert az még mindig nagyon is fönnáll; maga ő méltósága bizonyos előzetes §§. tárgyalásánál fölemiitvén, hogy minden büntetés daczára oly hatalmas a/. ezen bűntettbe visszaesési inger, hogy alig kerülnek ki a tolvajok a börtönből, s régi hajlamuk újra erőt vesz rajtok, vajmi gyakran már szabadságuk első idejében újra tolvajokká lesznek. Itt nagyon nyilvános próbáját adta ő méltósága a törvények sikertelenségének egy bűntettre nézve, melyet ő codexünkből még sem törült ki. Hiszem, hogy ő méltósága maga rosszalná, ha azon egykori erdélyi dúlló — szolgabíró — ki azért, mert egy a tolvajkodásról elhíresztelt község véneinek nagyon épületes beszédet tartváu, s annak hatásával igen megelégedett levén, intései bevégeztével észrevette, hogy üdvös tanítása közben zsebéből tajték pipáját kilopták, máskor tartózkodott volna a népet a tolvajságtól óvni, visszarettenteni. Ha ő méltósága azért, mert az 1843-iki javaslat kihagyta ezen btíutetti't a büntetendő eselekm'uyek sorából, mi általunk is kihagyatni kívánja, akkor kérem, emlékezzék