Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-116
368 CXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. deeernant." De, hogy ne csak a régi időbe men- | jünk vissza: hallgassuk meg a magyar közjogot, j mely Istent, mint a magyar államhatalom gyö- j keret tünteti fel, midőn azon mély jelentőségű szakasz: „Isten kegyelméből" a fejedelem czímében hangoztatja és a nép kezében mindennap ; forgó érmek felírásában is hirdeti. Csak államunk érdekében cselekszem tehát, kívánván, hogy a minden földi hatalom ezen kútfeje, szerzője és megadója, a botrányos bántalmaztatás ellen a büntető törvénykönyv védelme alá állittassék; mi ha nem történik — lehetetlen, hogy a nép erkölcsi életében meg ne gyengüljön, s a büntetlenül nyilvánosan bántalmazott Isten tekintélyében a nép előtt mintegy leszállíttatván, ennek iránta való tisztelete meg ne rendüljön, lehetetlen, hogy a nép el ne veszítse egyik leghathatósabb, mert a lelkiismeretre egyenesen ható és számtalan körülmények között egyedüli indokát az állam törvényei elleni gonosztettek elhagyására, ' melyek ellenében a társadalmat megvédeni a a büntető törvénynek egyik feladata. De ezen büntető törvénykönyvnek magasztos ethicus je- j lentősége is kívánja ezt, mert bármelyek legyenek is, és bármely sorban számíttassanak elő a büntető törvényhozásnak legközelebbi czéljai, annak nagy ethicus jelentőségét senki sem tagadja. A büntető hatalomnak gyakorlata az emberiség erkölcsi életének terén mozog, az egyeseknek bűntetteiben és vétségeiben mutatkozó erkölcsi tévedéseit sújtja, megtorolni, azoktól jövőre visszarettenteni, ellenök a társadalmak egészben és tagjaiban megvédeni magasztos föladata, így illeszkedik be a büntető törvénykönyv az emberek nagy ethicus háztartásába, melynek élén az Isten áll. Ki Istent e téren akár elméletileg, akár gyakorlatilag kifelejti, az magát azon örök erkölcsi rendet mind voltában, mind a társadalom ezéljaira való jótékony kihatásában megzsibbasztja, az a büntető hatalom alól az alapot elrántja, az embert, mint a büntettek alanyát, mint a bűnhődés tárgyát a beszámítás sphaerájából kiragadja, megfosztja a társadalmat a ezéljaira nézve káros gonosztettek megakadályozásának egyik leghathatósb eszközétől. De tovább megyek, állítván, hogy midőn az állam törvényhozása azt, mit én indítványba hoztam, a büntető törvénykönyvbe beigtatja : akkor szintúgy az egyház mint önnön maga iránt szorosan kötelességet fog teljesíteni. Az állam közegei ugyanis méltán követelik az egyháztól, hogy a maga körében közreműködjék az állam iránti engedelmesség eszközlésére, az állam iránti kötelességek teljesítésére, az állam elleni merényletek és bűntettek megakadályoztatására. Hangoztatják ezt elméletileg előttünk minden alkalommal, s gyakorlatilag igénybe veszik a hivők állampolgári kötelességeinek vallás sanctióját mindenkor. S mit tesz az egyház ? Ismeri ebbeli kötelességét és szivesen meg teszi azt, mi követeltetik tőle. Jól tudván, hogy embernek ember felett hatalma nincs, hanem minden hatalom az Istentől jön: Isten nevében parancsolja híveinek az állam törvényei iránti engedelmességet. De midőn ezt jogszerint kívánja az állam és kötelesség szerint teljesiti az egyház, méltán követelhetjük tulajdon érdekében is az államtól, hogy ne gyengítse becsületes közreműködésünket az által, hogy büntető törvénykönyvéből kihagyván Isten botrányos bántalmazását, ezt tettleg büntetlennek tünteti föl és így a nép tiszteletében leszállított Isten parancsára való hivatkozásunkat megzsibbasztja. Én ezen okoknál fogva nem theologicus tekintetekből, nem a keresztyén moralista állásI pontjából, hanem leginkább az állam jóvolta és I czéljainak érdekében kívánom módositványomnak | a magas ház általi elfogadását. Lehetne talán ellene felhozni — mit rebesgettek is, — hogy tudniillik büntető törvénykönyvünknek, nem tudom, minő rendszere ilyesminek beillesztését nem engedi. De ha nagy műveltségű más nemj zeteknek a modern büntető jogtudomány színvonalán álló legújabb büntető törvénykönyvei be 1 tudtak hasonló határozataikat illeszteni codexök szerkezetébe, ugy gondolom, hogy a mi tudományukban és ügyességökben átalánosan bámult büntető törvénykönyv! codificatoraink is fognak rést találni hol az állam java ezen postulatumának megfelelhessenek. Módositványom igy hangzik. A 190. §. bej kezdése igy állna: „ki Istent meggyalázó nyi. ) latkozatokkal nyilvánosan sérti, vagy ki az l állam stb." I Nyáry Jenő b. jegyző' (olvassa a módosítI vényt).
