Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-116

OXVÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. 367 gackatnak. Olvassa a IX-ih fejezet czimét és a hármas bizottságnak erre vonatkozó módosítását, mely szerint a czim ekként szól: „A vallás szabad gyakorlata elleni bűntettek és vétségek", mely szintén észrevétel nélkül elfog adtatik. Olvassa 190. %-t és a hármas bizottság következő' módosítását; „A ki törvény által nem tiltott vallás" kifejezés helyett tétessék: „4 ki az állam által elismert vallás". Csemegi Károly államtitkár: Árra kérem a mélt. főrendeket, méltóztassanak ezen módosítást elfogadni, mert ez a magyar közjoggá! tökéletesen megegyezik, a mennyiben a magyar közjog nem ismer tiltott vallást, hanem valamely vallásnak az állam által kell elismertetnie, s igy e kifejezés a közjoggal összhangban van. Elnök : Méltóztatnak ezen módosítást elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennélfogva elfogadtatik. A §-hoz Hajnald Lajos kalocsai érsek ur v excellenthija kivan szólani. Haynald Lajos kalocsai érsek: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A 190. §-hoz egy hiányt pótló módositványt vagyok szerencsés indítványozni, azt a nagyméltóságú háznak pártoló figyelmébe ajánlván. (Halljuk!) A ke zünkben lévő büntető törvénykönyvi javaslatnak százakra menő §§-iból az emberiség életének árnyoldala, az erkölcsi romlás és az egyéni süllyedés szomorú képben tárul fel előttünk; rendre megszavazzuk azon büntetéseket, melyek a társadalom léte, a közjólét, az egyeseknek élete épsége, javai és jogai ellen elkövetett bűntettek és vétségek megtorlására szükségesek. Azonban midőn ezt elszorult kebellel tesszük, hőn óhajtjuk : bárha azoknak alkalmazására szükség ne volna. Kívánjuk különösen, hogy mit a büntető jogi törvényhozás józan philosophiája e czélra meg- j tehet, azt el ne mulaszsza; mit ennek eszközlésére beilleszthet ezen büntető törvénykönyv keretébe, azt be is illeszsze, mert nem felel meg I védelmi föladatának, ha csak bünteti, elzárja, kivégzi a gonosztevőket, hanem ha mit tehet, meg tesz, hogy a gonosztettek jövőre megakadályoztassanak. E tekintetben, mélt. főrendek, hiányt látván e §-ban, pótolni kivánom azt és pedig nem talán valami középkorú egyházjogi, vagy moralista codiűcatorok, vagy tudósok tekintélyére támasz| kodva, hanem Európa legműveltebb országainak a modern büntető jogi tudomány színvonalán álló büntető törvénykönyvi munkálatainak alapján, melyek vagy már törvénynyé váltak, mint pl. az 1872. évi német birodalmi törvénykönyv, vagy pedig azzá válni készülnek, mint pl. az osztrák büntető törvénykönyvi javaslat, mely a birodalmi tanács bizottságában is — a mennyire tudom — keresztül menvén, azt a mit én a mélt. főrendek | figyelmébe ajánlok, már a bizottság által jóváhagyott szövegében tartalmazza. A német birodalmi törvény 166. §-ában ezt mondja: „Wcv dadurch, dass er öffentiieh in beschimpfenden Aeusserungen Grott lästert, ein Aergerniss gibt .... wird mit Gefängniss bis zu drei Jahren bestraft." Az osztrák büntető törvényjavaslat a bizottság által is jóváhagyott szövegében a 180. §-ban ezeket mondja: „Mit Gefängniss bis zu einem Jahre wird bestraft, wer öffentiieh Gott. lästert", a bizottság hozzáadta még: „In beschimpfenden Aeusserimgen"; az egész szöveg tehát igy hangzik: „Wer öffentiieh Gott in beschimpfenden Aeusserungen lästert, wird mit Gefängniss bis zu einem Jahre bestraft." Ez törvénykönyvi javaslatunkban hiányzik; és ezen hiányt akarom én pótoltatni a 190. §-nál, hol ez legmegfelelőbben történhetik már csak azért is, hogy midőn büntető törvénykönyvünk az emberi romlottságnak számos tüneményeit, mint a bűnhődés tárgyait felmutatja: akkor hallgatag mellőzéssel mintegy bűntelennek ne állítsa oda ezen sajnos tüneményeknek egyik legkirivóbbját, mely — ha büntetlenül marad — sok másnak szülőanyja, előmozdítója lehet. Istennek nyilvános botrányosságu megvetését, szidalmazását, meggyalázását, sőt hogy megértesse és éreztesse az emberekkel, hogy midőn a hatalomnak földi kezelői a felség szentséges személyétől kezdve le az utolsó falusi biróig bántalmaztatásuk esetére a büntető törvényszakaszok ótalma a Jatt állanak, akkor nem szabad büntetlenül bántalmazni Istent, mint minden földi hatalom alapját és kútfejét, kiről már a pogányoknak egyik legnagyobb állambölcsésze, Cicero monda: hogy az ő „ditione et numine fmnt omnia quae geruntur," a ki által, mint a zsidók egy ihlett bölcse monda: „Reges regnant et legum conditores justa