Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-113
CX III. OESZ van véleménykülönbség a minimum-kérdést illetőleg. A minimum mellett legmeggyőzőbben szól az, hogy az utóbbi évtizedekben külországokban érvényre jutott büutető törvények közül nincs egyetlen egy, mely a büntetések minimumának megállapítását mellőzte volna. Intézkedés foglaltatik a törvényjavaslatban a sajtó utján elkövetett bűntettekről és vétségekről s ezeknek büntetéséről. Azon körülmény, hogy valamely büntetendő cselekmény sajtó utján követtetett el, nem változtatja meg azon cselekménynek természetét, s hogy a büntetendő cselekmények megbüntetése iránt a büntető törvénykönyvben történjék intézkedés, a jogbiztonság követeli. Azon kérdés: vájjon szükséges és mennyiben szükséges ezen javaslatban megállapított átalános szabályoktól a sajtóvétségeket illetőleg eltérni, — az élei beléptetési törvényben lesz megoldandó; és az életbeléptetési törvény tárgyalásánál leend helyén a törvényhozásnak azon kérdés iránt is intézkedni. A javaslat a büntetés egyik eszközéül fentartja a halálbüntetést. A büntetés e legsúlyosabb neme ellen s mellette jogtudósok és statusférfiak a meggyőződés egész hevével századok óta szóltak és irtak, a nélkül, hogy fegyverét bármelyik fél letette volna. E kérdést minden ország saját culturális viszonyaihoz képest s a szükségesség szempontjából, vagyis gyakorlati szempontból dönté el. Ha, mélt. főrendek, elfogulatlanul figyelembe vesszük népünk műveltségi állapotát s azon körülményt, hogy egyes vidékeken gyakran a személyes vagyonbátorság annyira veszélyeztetve van, hogy rendkívüli eljárásnak alkalmazását látjuk szükségessé válni, az elbizakodás vádjának tennők ki magunkat, ha azt állitanók, hogy bátran ellehetünk a büntetés azon eszköze nélkül, melyet a társadalmi rend veszélyeztetése nélkül minden tekintetben előrehaladottabb országok, mint Angol-, Franczia-, Olasz-, Németország és Ausztria sem tartanak nélkülözhetőnek. De nem hagyható figyelem nélkül, hogy a nemzet jogérzete sincs ellentétben a büntetés e nemével; a közmeggyőződés ugyanis a halálbüntetést tartja a legsúlyosabb büntetésnek s nem tartja igazságtalanságnak, hogy a legsúlyoiGOS ÜLÉS. 279 sabb bűntettek e legsúlyosabb büntetéssel fenyíttessenek. Azonfelül tekintetbe véve azt, hogy a jelenleg dívó joggyakorlat mellett nem csekély a száma azon bűncselekményeknek, a melyeknek elkövetőire bíráink ma halálbüntetést mondanak ki, igen nagy veszélynek tennők ki a társadalmi rendet, ha az abolitio rögtön történik. Minthogy a javaslat a halálbüntetést csak két igen súlyos esetben alkalmazza, s ezen esetekben sem absolut büntetésként állapítja azt meg, kérdést nem szenved, hogy a javaslat e tekintetben is a veszélytelen humanismus felé való haladást tűnteti fel. Szívesen idézem ez alkalommal a belgiumi büntető törvénykönyv készítésére 1849-ik évbeu kiküldött bizottság jelentésének a halálbüntetés kérdésére vonatkozó következő figyelemre méltó passusát: „Ha mi tehát védelmezzük a halálbüntetést, ez nem azt jelenti, mintha mi annak végleges és föltétlen fentartását kivánnók. Mi reméljük, hogy hosszabb késedelem nélkül el fog érkezni a nap, a melyen a társadalmi rend minden veszélye nélkül elíünhetik e büntetés törvényeinkből; de mi azt hisszük, hogy a halálbüntetés csak fokozatosan törültethetik el, s hogy a fokozatnak a személyek elleni legsúlyosabb bűntettekre alkalmazásával kell kezdetnie és hogy a büntetés teljes és közvetlen eltörlése nem volna összeegyeztethető a köz-, valamint a magánbiztonsággal." Azt hiszem, mélt. főrendek, szóról szóra aláírhatjuk azt, mit e jelentésből felolvastam. (Helyeslés.) A mi a szabadságbüntetéseket illeti, ezek fegyházban, államfegyházban, börtönben vagy fogházban hajtatnak végre; — a javaslatban felvétetett az életfogytiglani fegyházbüntetés^ a halálbüntetésnek két bűncselekményre szorított alkalmazása teszi szükségessé az életfogytig tartó szabadságbüntetést, mely a javaslatban öt bűncselekményre állapittatik meg. A határozott idejű szabadságbüntetésnek leghosszabb tartama 15 év, mely bűnhalmazat esetében sem hosszabbitható meg, s e tekintetben e javaslat megegyezik a német büntető törvénykönyvvel.
