Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-44

10 XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. a felekezetek nem a törvény elleni ellenkezésből vagy épen az állam elleni renitentiából nem rendezték iskoláikat, hanem mivel erre anyagi­lag nem voltak képesek. Tudjuk, hogy 8 év alatt talán egyetlen hitfelekezeti iskolai főható­ságunknak, melynek nevét nem akarom említeni, nehogy részünkről dicsekvésnek látszassék, sike­rült rendezni egyházmegyéjének minden iskolá­ját. Ez is gazdagabb megyében történt, hol a segély is bőkezű volt, az alapok is nagyobbak és a nép is tehetősebb; mi oly megyékben, melyekben szegényebb a nép, még csak pium desiderium lehet. Az egész országra nézve leg­felebb még csak azt lehetne most kimondani, hogy következetesen 10 vagy 15, sőt 20 vagy 25 év alatt kell az összes iskoláknak rendeztet­iiiök. Még igy is örvendhetnénk az eredmény­nek. Francziaországban 50 évnél több kívánta­tott erre. Csak ily módon lenne lehetséges ebben határozott tervet készíteni, és követni. Csak igy lehetne kívánni, hogy a felekezeti iskolai főha­tóságok tökéletes és rendszeres tervet terjeszte­nének elé a kormánynak, kimutatva ebben azt, hogy hány év alatt hol és mi alapon volnának képesek ezen rendezést foganatosítani és teljesen keresztül vinni. 0 nagyméltósága, a vallás- és közoktatásügyi minister ur e tekintetben már némileg intézkedett is, mert évek előtt legalább felhívta a felekezeti főhatóságokat hasonló kimu­tatás elkészítésére. De ezen alapon mindeddig sem e törvényjavaslatban, sem rendeleti utón tudomásomra semmi rendelkezés sem történt. Pedig csak ily tervszerű eljárás vezethetne e téren czélhoz. Ily tervezet alapján könnyű volna az államnak egy rendszeres tanügyi administra­tiv politikát megalkotni, annyira, hogy mindig tudná, melyek azon iskolák, melyek az egyes években rendezés alá fognak jönni, s melyek azok, melyek ezen az utón épen nem rendeztet­hetnek. E szerint egyrészt ellenőrizhetné a hitfele­kezetet, vájjon a felvállalt rendezésben a kitűzött terv szerint eljárnak-e s erre őket inthetné s kényszerithetné. Másrészt tudná, melyek esnek az ő rendezése alá s az állami segélyezés súlyát oda fordíthatná rendszeresen, hol a rendezés a legszükségesebb. Mert természetesen vannak oly szegény s oly csekély vagy. nagyon vegyes hit­felekezetü községek, melyekben a rendezést az illető szegény és csekély számban levő hitfele­kezetek községei és hivei aligha fogják teljesít­hetni és magukra vállalhatni. Ily esetben az államnak lehet és kell iskolát állitnia, mit saj­nálhatunk ugyan saját szempontunkból, ha nem hitfelekezetit állit, de nem tehetünk ellene a tör­vény ellenében s igyekezni fogunk részünkről vallási tekintetben őket istápolni. Ily terv mellett volna értelme az iskolai törvényhatósági administratiónak is. Természete­sen azután nem lenne szabad másfél évről be­szélni, hanem oly hosszabb időszakról, melyben megnyugodhatnék mind az állam, mint a hitfele­kezeti főhatóság. Ez csak egyike azon indítvá­nyoknak, melyeket előhozni bátorkodnám. De megvallom, hogy nem fektetek sem valami nagy súlyt arra, hogy ily szabály bejöjjön a törvénybe, miután ez egyszerűen ministeri szabályrendelet­tel is elintézhető volna. S ezzel csupán csak tanügyi administrativ politikánkra nézve kívántam egészségesebb s a mainál gyakorlatibb vezérel­vet felállítani, mint azt igy, más, nálunknál ha­talmasabb államok kitűzték és követték volt. De sokkal nagyobb súlyt fektetnék a 6. §. 4 pontja megváltoztatására azon részében, melyben ismétli az 1868-diki XXXVIII. törvényezikk 15. §-a ren­deletét: „hogy ha a mondott feltételeket a há­romszori megintés után sem akarják, — úgy­mond, — vagy nem képesek saját felekezeti is­kolájukra nézve teljesiteni," akkor t. i. bekövet­kezik az állami rendszabály, melynek végered­ménye az illető hitfelekezeti iskola megszünte­tése. Itt kettőt különböztetek meg. A törvény itt distinguál a: „nem akarják vagy nem képesek közt." Teszem az előbbit, hogy „nem akarják." Erre nézve némileg már a jelen törvényjavaslat annyiban provideál. hogy ki van mondva benne, hogy a törvényhatóságok közegei tartoznak segélyezni a hitfelekezeíi is­kolák főhatóságait is iskola állítási s rendezési eljárásukban. Én ezt a törvényben ugyan vilá­gosabban kívánnám kitétetni, ugy t. i., hogy ott, a hol az illetők nem akarják tenni, az isko­lai hatóság kívánhatja a törvényhatóság segélye­zését arra, hogy a nem akarók kényszeríttesse­nek iskoláik rendezésére. Ellenben ha épen nem képesek : akkor az államnak mindenesetre igénye

Next

/
Oldalképek
Tartalom