Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-43

2 XLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. végre a végrendeletek, öröklési szerződések és a halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről szóló, ő Felsége által szentesitett és a képviselőházban a mai napon kihirdetett törvényczikkeket hasonló kihirdetés czéljából tiszteletteljesen átnyújtani. Pallavicini Ede örgr, és Nyáry Gyula hé jegyzők (felváltva olvassák a szentesitett törvény czikkeket). Elnök: Az imént felolvasott törvényczikkek e helyen is hódoló tisztelettel kihirdettetvén, azok eredeti díszpéldányai biztos megőriztetés végett az országos levéltárba fognak letétetni. A jegyzőkönyv hitelesítése végett az ülést néhány perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak a mai ülés jegyzőkönyvét meghallgatni. Pallavicini Ede ó'rgr. jegyző (olvassa a mai ülés jegyzökönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesítve van. A mai ülésnek egyéb tárgya nem lévén, a mélt. főrendeknek boldog ünnepeket kívánva, azt bezárom. (ülés vége d. u. 1 órakor.) XLIII. OKSZÁGOS ÜLÉS 1876. április 29-én MAJLÁTH GYÖRGY ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Perger János kassai püspök és Sina Simon b. emlékei jegyzőkönyvbe igtattatnak. Részvétfeliratok Deák Ferencz elhunyta alkalmából. Zichy Ottó gr. kir. meghívólevele. Szabadságkérö'k. Meghívás a szt. .Margit hidnak megnyitási ünnepélyére. A belügyminister átirata a Csáky-Pallavicini ügyben. Bemutattatik a hármas bizottságnak a népiskolai hatóságokról szóló tjavaslatra vonatkozó jelentése. A kormány részéről jelen van: Perczel Béla. (Az ülés kezdődik d. u. 1 órakor.) Elnök: Mélt. főrendek! A mai ülés jegyzőkönyvének vitelére Zichy Ferraris Viktor gr. jegyző urat kérem fel. Mielőtt egyéb bejelentendőkre és a mai ülés egyedüli tárgyára t. i. a hármas állandó bizottság jelentésének bemutatására áttérnénk, legyen szabad egy szomorú, de mellőzhetlen kötelességet teljesítenem, midőn a főrendiház két kiváló tagjának elhunytát kell bejelentenem: Az egyik Perger János kassai püspök, kit úgyis mint e ház munkás és kiváló tagját, úgyis mint a magyar katholikus főpapság díszeinek egyikét, ritka keresztény szelleme, papi erényei és műveltsége miatt közrészvét kisért az örök nyugalom helyére. A másik Sina Simon, kinek elég legyen nevét említenem, hogy a mélt. főrendeknek hálás emlékébe idézzem hosszú sorát azon fejedelmi bőkezű alapítványoknak, melyeket nemcsak ez ország határain belül, de messze azontúl is részint a tudomány és művészet, részint a nevelésügy és emberbaráti intézmények támogatására tőn, és melyek által egyrészt életében ép úgy, mint a siron túl még a kaján irigységet is lefegyverezni, úgy másrészt a hálás utókor keblében magának maradandó emléket emelni sikerült. TJgy hiszem, hogy a mélt. főrendek akaratának adok hű kifejezést, ha mindkét elhunyt férfiura nézve azt jelentem ki, hogy emiéköket