Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-74

166 LXXIV. 0RS5 szatekinteni azon időkre, a midőn ugyan ilyen pénzhatalmat képező egyének ellen — általuk elkövetett és országos bajokat előidézett túlkapások miatt — a legszigorúbb törvények drákói hatással alkalmaztattak; midőn — amint tudjuk, II. András idejében az izmaeliták és saracenok az országból kitiltattak; midőn épen a mohácsi vészt megelőzőleg II-ik Lajos szerencsétlen emlékű király válságos körülményü idejében az 1525-iki IV. t. ez. fonalán a mostani világ legnagyobb pénzhatalmához hasonló Fuggerek az országból kitiltandóknak nyilváníttattak. Az 1622. XLVI. articulus mutatja, mily nagy hullámzásoknak volt kitéve azon időben is az országban a pénzszükséglet és pénzkereslet. Igaz, hogy e törv. czikk inkább a bányajövedelmekbó'S nyerendő tőkék és azok kamatjairól intézkedett, de még is, hogy az országra nézve átalános Itatással birt, ezt épen az idézendő törvény szavai fogják bizonyítani. Ugy látszik, nagy pénzszorultság akkor nem létezett, mert azt mondja ezen törvény : „interessé autem vei superinteresse siquod, Possessores hodinarum praetenderent, siquidem Legibus Kegni vetitum est." kamatoknak vagy felül kamatok szedésének helye nincs, mert ezt az ország törvényei tiltják. Igen érdekes e t. ez. compilatorának azon megjegyzésére figyelni, melyet ő csillagjegy alatt ezen törvényhez alkalmazott, s a melybő! kiindulva tanúbizonyságot nyújt arra, a mit némileg megpendített Szatmármegye érdemes püspöke és a minek én nagj^obb súlyt tulajdonitok, hogy t. i. tulaj donképen csak ethicus és morális indító okok lehetnek azok, melyek az embereket visszatartóztatják attól, hogy túlságos nyerészkedési vágyból túlságosan szedett kamatok által a tulajdonokat képező pénzvagj^onukból másokat netalán nagyon sújtó és károsító hasznot ne húzzanak. Azt mondja ezen jegyzetben d) jegy alatt: „Non invenio Legem hac antiquiorem, quae jnstum ac moderatum interessé Regnicolis vetet: Nisi forte consvetudo priscorum Hungarorum (qui egentibus nmtuo dabant, absque interessé ex sola Christiana Charitate) vim Legis obtiimisse videatur"; hogy ennek szedésének azért nem volt helye, mert a keresztyén felebaráti kötelesség azt tiltván, némileg törvényerejére emelte, hivatkozván Verbőczy hármas könyve ÁGOS ÜLÉS. előszavának 10-ik titulusára, a mely a törvényes szokásnak is törvényes erős tulajdonit. Ez az 1622-ik évben történt. Mig 20 évvel későbben 1647-ben a CXLIV. t. ez. által egyenesen ki volt mondva, hogy szükséges a törvényes kamat lábnak meghatározása és az 6%-ban határoztatott meg. E szerint tehát a törvényes kamatláb már akkor megállapittatott és ez által a kamatok szabad szedésének túláradó terjedése korlátozást szenvedni volt kénytelen. Követte ezt az 1659. XXXI. t. ez., mely már azonkívül az ebből eredő pereknek költségét az illető feleknek odaítélendőnek találja. Később fokozatosan mindinkább szigorúbb intézkedések hozattak és ha a történelmet vizsgáljuk, látjuk, hogy épen akkor mindiidiább nagyobb zavarok támadtak és nehezebb volt ugy az államra mint az egyesekre nézve a pénz szerzése. Az 1715. évi LI. t. ez. azt mondja: ha hat °/o-os kamaton felül több kívántatik, akkor ez elveendő, és egyharmada a feladóra, kétharmada pedig a királyi fiscus számára esik. Az alig néhány év múlva az 1723. évben hozott GXX. t. ez. egyátalában már nem csak a kamatnak elvesztését, hanem magának a tőkének a királyi fiscus számára való elsajátítását határozza el. Látjuk így fokonkint, mennyire szükséges volt hozandó törvények által is korlátot szerezni, a szóban levő bajnak mint ez később különösen a kiskorúakra nézve az 1792. évi XVII. t. ez., és az 1802. évi XXL t. ez. által történt, a mely utóbbi nem csak a kis koruakra, de már akkor is főleg a szegényebb, az úgynevezett adózó népre különös tekintettel volt, mely 1802-ik évi XXI. t. ez. eltörlését talán nagyon is elsietve határozta el az 1868. évi most módosítandó törvényezikk. Érdekesek az akkor tanácskozó főrendek nézetei, melyeket az 1802. XXI. t. ez. hozatala alkalmával nyilvánítottak. Az országos irományok azt tanúsítják, hogy akkor is különböző nézetek voltak az iránt, hogy mi az, a mi mint kamatláb megállapítandó, és midőn a 6°/° kamatlábról folyt a vita, főrendi házi tanácskozásokban sokak által előadatott, hogy miért legyen épen 6% a kamat, mikor az állam a zálogházakban 10%-ot szed, s ennélfogva talán nagyobb kama-