Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-74

162 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. előttünk fekvő törvényjavaslat által a czudar uzsora koriáitoltassék és elkeriiltessék, reménysé­gem nincsen : a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el n m fogadom, a részleteknél a hozzá­szólhatási jo ot magamnak fenntartván. Sclilancli Lörincz szatmári püspök: Midőn a magyar törvényhozás a kamatláb maxi­mumát megállapitaiii készül, két fő nehézséggel áll szemben: a rideg theoriával, mely minden ilynemű kísérlet irányában határozottan vissza­utasító állást foglal el, s azt miut káros és erő­szakos beavatkozást tünteti fel, mely a nemzet­gazdászat bizonyos természetes törvények szerinti fejlődésébe illetéktelenül történik; és a szomorú tapasztalati tényekkel, melyek szerint az ország­nak némely vidékei az uzsora-üzelmek alatt fel­tűnően szenvedtek. A kérdés annál nehezebb, mert a törvényhozás a tudománynak nem praeju­dieálhaí, ez nem lévén hivatása; sem pedig a helyes és teljes gyakorlati megoldást nem ezé­lozhatja, ez az elet feladata lévén. Véleményem szerint a jelen törvényjavaslat nem egyéb, mint az önvédelem megkísérlése, oly vagyoni pusztítás ellen, mely a íheoriát halomra döntötte, a gyakorlati életaek tehetetlenségét pe­dig erkölcstelen eszközökkel kizsákmányolta; s e tekintetben én készségesen csatlakozom a ja­vaslóit rendszabályokhoz, annál inkább, mert sem azon elveknek, meSyek e kérdés megvitatásában a tudomány nevében felállíttattak, nem tulajdo­nítok absolat értéket, sem pedig a nemzetgazdá­szat úgynevezett természetes törvényeinek oly átalános kényszerítő erőt, hogy ezek irányában kivételes esetek nem is képzelhetők. Igaz, hogy bizonyos adott viszonyok közt a tőke és kamat közötti arány ugyanazon szabá­sok szerint természetszerűen módosai; igaz, hogy a hol ezen arány bármikép megzavartatik, a tőke visszavonul, a termelő pedig a kölesönszerzés nehézségeivel küzüvén, vagy csak tengeti" lételét, vagy tökéletesen tönkre megy; igaz, hogy tör­vényhozási intézkedések, melyek a pénznek mint árúnak a kereslet és kínálat szerinti természetét, forgalmát, expansiv erejét korlátok közé szólí­tani kívánták, eredményökben nem mutatkoztak oly hatásosaknak mint az czélozva volt, s hogy azok megkerülve alattomban kijátszattak. I)e mindezen bármily becses tapasztalatok nem oly kimerítők, hogy a kereset és kínálat törvényét oly mereven fel lehessen állítani, hogy e törvénynek oly hatás tulajdoníttassák, mely minden körülmény, minden viszony közt ugyanaz lenne, akár legyen egy nemzet fejletlen, akár a fejlődésnek legmagasabb fokán, ezen tapasztala­tok még nem jogosítanak fel egy bizonyos nein­zetgazdászati fatalisinus felállítására, mely kizárja vagy legalább a lehető legkisebb mértékre leszál­lítja az erkölcsi momentumot, s a népeknek nem egyebet tanácsol, mint tompa önmegadással alá­vetni magukat egy törvénynek, mely azokat az enyészet lejtőjére viheti. [Tetszés.) A pénz viszony ok, a hitel s a nemzetgazdá­szatra vonatkozó minden jelenség, valamint az ezekből levont szabályok nem minden időben, nem minden nemzetnél voltak ugyanazok. Változtak sokszor a pillanatnyi igények rendesen a társa­dalmi intézmények természete szerint. A nemzet­gazdászatban nincsen meg azon lánczolata az eseményeknek, melyeket a phisikai világban ész­lelhetünk, sem pedig a staíistikai adatok nem oly teljesek, hogy egy átalánosan vaskövetkezetes­séggel működő törvényre lehessen következtetést vonni. Itt a társadalmi viszonyok a döntők, ezek pedig az erkölcsi, a szabad akarat tevékenységé­nek kifolyásai. Meghajolunk a cosmicus törvé­nyek előtt, de alkotjuk a társadalmi intézménye­ket; amazok változhatlanok, ezek változnak a művelődés magaslata szerint. A szabályosság, mely a nemzetgazdászati viszonyokban észlelhető okozat és nem ok. Nem a szabályosság terem­tette a viszonyokat, hanem a viszonyok a sza­bályosságot. {Helyeslés.} Ez áll a kereslet és kínálat szabályaira nézve is. Más természettel birnak ezek a tapasztalásban és működésben előhaladt nemzeteknél és ismét mással ott, a hol a közgazdászati viszonyok bármi okból még fejletlenek. Ott a hol az ipar és ke­reskedelem képezik a keresetnek főforrását, vagy a hol az észszerű földinívelés a szerencsés eláru­sitási eonjuncturákkal a hosszú tapasztalás az ér­telmiséggel párosulnak, s ez által a jólétnek bi­zonyos átalános emelkedettsége létezik, a hol még ezen kivül könnyű közlekedési eszközök, administrationalis és törvénykezési rendezett álla­potok a tőkét szintén mint az értékkeresetet az j állandóság egy bizonyos nemével környezik; —

Next

/
Oldalképek
Tartalom