Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-69

132 LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. tülvitt; mely minden egészséges vállalatot támogatásban részesített; — mondom, lehet-e ilyen kormányt azzal alaposan vádolni, hogy az ország anyagi állapotának javítására még semmit sem tett? Magam is azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy a kormány jobban szeretné velünk együtt, ha eddigi intézkedéseinek és iparkodásainak máris azon eredménye lenne, hogy országszerte vasárnaponkint minden ház tűzhelyen egy tyúk főjjön a fazékban; de ha ez nincs igy, mert természetszerűleg nem lehet igy, azért a kormányt tétlenség és mulasztás bűnével vádolni nem lehet. Hogy | mikép fog a vám- és bankkérdés megoldatni, azt a jövő fogja mutatni; és a nagyméltóságú főrendeknek lesz alkalmuk e kérdéshez hozzászólni; de azt, hogy ez eddig megoldva nincs, a kormánynak bűnül felróni csakugyan uem lehet. Azért én egész őszinteséggel kénytelen vagyok bevallani, hogy éu véges elmémmel nem vagyok képes felfogni — mert nem hallottam és nem olvastam semmit, a mi ez iránt felvilágosított volna; — mi lehetne tehát tulajdonkép az, mit bármely más kormány kezdeményezni, tervezni, életbe léptetni képes lehetne ugy, hogy ennek sikere már is, vagy legalább legrövidebb idő alatt mutatkoznék, a mi t. i. az iparnak és kereskedelemnek virágzó lendületet adna, a mi a magán és közhiteit emelné, a kamatlábat leszállítaná, a mi a deficitet a költségvetésből eltüntetné, és államháztartásunkban az egyensúlyt rögtön visszaállítaná? — hacsak magunknak oly kormányt nem képzelünk, mely az elemekkel szövetkezve, az országnak több évi jó termést, nagy kivitelt és élénk vasúti forgalmat biztositani, mely a hazai iparnak életfeltételét, a munkás kezeknek szaporodását előteremteni mely az idegen tőkének ideözönlését elővarázsolni — bányáinkat gazdag áldásba hozni, és a mi fő, — lajtántúli szomszédainkat az ország követelményeinek és igényeinek igazságosabb és méltányosabb felfogására hangolni tudná. (Élénk helyeslés.) Minthogy pedig én magamnak ily varázserővel biró és rendelkező kormány képzelni nem tudok, minthogy ezen kedvező fordulatot csinálni és decretálni nem lehet, hanem annak idővel, munkával, türelemmel némi jó szerencsével és kitartással önkényt kell fejlődnie és szilárdulnia, és miután én a Jajtháiitúli méltányosb felfogást nem emberektől hanem a viszonyok parancsoló hatalmától várom: mindezeknél fogva én meg vagyok győződve, hogy államháztartásunk állapotának rendezésére más utat követni és más eszközöket használni mint a mostaniakat, nem lehet, elannyira, hogy szerintem bármely más kormány talán némileg változtatott alakban és módosított sorrendben — ugyanezeket lenne kénytelen tenni. Mindezeknél fogva én azon fokozott lelkiismeretességgel, melyet a közügyekhez való szólás alkalmainak koromban mindinkább érzett gyérülése tőlem követel, — fontolván meg nyilatkozatomat: bátor vagyok a nagyméltóságú házat arra kérni, méltóztassék az államköltségvetési törvényjavaslatot egész terjedelmében elfogadni. [Élénk helyeslés?) Kálnoky Dénes gr.: Nagyméltóságú elnök úr, mélt. főrendek! Ha az eléterjesztett költségvetés nem is mutatja fel azon eredményt, a melyet a hozott áldozatok után várni lehetett, a ministerium ez irányban kifejtett tevékenysége mindenesetre méltánylatot érdemel, mert a létező viszonyokhoz képest culturális haladásunk és véderőnk igényeit számba véve elment a megtakarításoknál azon határig, a melyen túl mennie nem lehetett, mert tovább menni annyi lett volna, mint kormányzatunk gépezeteit újból esperimentatiónak kitenni, vagy a létezőt megsemmisíteni. A t. pénzügyminister ur pedig az állambirtokok, jelesen az állami erdők czélszerű kezelése, jövedelmezése, az adóhátralékok és egyéb jövedékek legpontosabb behajtása, adóreformjával buzgón megtette kötelességét. És mindamellett mélt. főrendek, ugy tetszik, hogy ezen megfeszített törekvésnek sem sikerül közmegnyugvást kelteni. Az mondatik, rósz a rendszer, melyet a magas ministerium követ, de hogy melyik volna az út, melyet követni kellene, az világosan nem jelöltetik ki. Kétség támasztatik az iránt, vájjon képes lesz-e a kormány állami háztartásunkat egyensúlyba hozni, de az nem vétetik tekintetbe, hogy sokkal könnyebb megszavazni a kiadásokat, mint a költségeket apasztani, vagy pedig a jövedelmet szaporítani. Rósz termés, elemi csapások, a közös kérdéseknek függőben létele, az európai átalános pénzválság, az ipar és kereskedelem pangása,