Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-69

LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 125 így, hogy csak egyet emlitsek, az igazságügyministerium központi személyzete oly csekély mérvre szoríttatott le, nem ugyan a jelen, hanem az előbbi évek költségvetése által, hogy bátran merem állítani, hogy azon roppant nagy feladatoknak, melyeknek teljesítésére az igazságügyministerium hivatva van, megfelelni alig képes. Azonban kétséget nem szenved, hogy azon megtakarítások, melyeket a legközelebbi években az igazságügyministerium költségvetése föltüntetett, legnagyobb részben a törvényszékek számának apasztása által idéztettek elő, következőleg bátran merem állítani, hogy ezen megtakarítások nem egyedül pénzügyi, hanem egy helyesebb, s szerintem az életnek és az ország szükségleteinek megfelelőbb első bírósági szervezet megállapításának voltak következményei. Az első szervezés alkalmával az országgyűlés a törvényszékek számát 105-ben állapította meg. Mélt. főrendek! E szám nagy volt a tekintetben, mert az ország azon időben nem volt oly helyzetben, hogy ily nagyszámú társas bíróságokat kitűnő és szakképzett birákkal ellásson; de nagy volt azon tekintetben is, hogy összehasonlítva hazánkat más előhaladottabb országok viszonyaival és viszonyítva országunkat más országnak népességével és terjedelmével, ezen szám e tekintetben is túlságosnak mutatkozott. És csakhamar ugy a kormány, mint a törvényhozás azon meggyőződésre jutott, hogy az igazságszolgáltatás érdeke nem sok törvényszéket, hanem kevés, de jó törvényszéket tesz szükségessé. {Helyeslés) Tekintve azonban azt, hogy ma a járásbíróságok területe több helyen 10—12 mértföldet meghalad, sőt vannak az országban járásbíróságok, melyeknek hatósága 60—65 ezer lélekre terjed ki, de figyelembe véve azt is, hogy a telekkönyvnek az ország által annyira óhajtott decentralisatiojával azon kivánt sikert, a mely ettől várható, elérni nem fognók, ha csak a népesség és a terület tekintetében a járásbíróságokra nézve újabb intézkedés nem történik: én azon erős meggyőződésben vagyok, hogy az egyesbiróságok számának szaporítása sokáig elodázható nem lesz, nem kételkedvén abban, hogy a törvényhozás bírósági szervezetünknek az imént érintett irányban való fejlesztésétől épen azon megtakarításokból, melyek eddig elérettek, hozzájárulását annak idejében megvonni nem fogja. Mindazonáltal, daczára annak, hogy én a jelen költségvetésben eszközlött megtakarításokat állandóknak nem tarthatom, még is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezen megtakaritások az adott, a jelen viszonyok közt az igazságszolgáltatásra hátrányosak nem lesznek. Ezeknek előrebocsátásával bátor leszek ő excellentiájának a tegnapi napon hozzám intézett kérdéseire válaszolni. (Halljuk!) Első kérdése az volt: „1* Tekintve, hogy a semmitőszék és az itélő kir. tábla munkakörében a hátralékok tetemesen felszaporodtak, tekintve, hogy a rendelkezésre álló munkaerők ezek elintézésére teljesen elégtelenek: szándékozik-e az igazságügyminister ur a jogszolgáltatás érzékeny hátrányával járó e bajnak orvoslására rendkívüli segélyt nyújtani és miképp" Méltóságos főrendek! Nem volnék igazságos, ha el nem ismerném — és ezen elismerésemnek jelen minőségemben nem ma adok legelőször kifejezést — hogy legfelsőbb és felsőbb bíróságaink tagjainak túlnyomó része rendkívüli munkásságot fejt ki, s habár az ezen biróságoknál mutatkozó hátralékokat nem tartom oly rendkívül nagyoknak és ijesztőknek, mert ha figyelembe veszem, hogy például a semmitőszéknél, a melynél az ügyek havi beérkezett száma mintegy 2000-re megy, a hátralékok száma ennek megfelel, ha figyelembe veszem továbbá, hogy a kir. táblánál a hátralékok száma ezen bíróság 5 heti beérkezett tárgyai számának felel meg: én ezen hátralékot valami igen nagynak és aggodalmat keltőnek nem tartom, azonban miután meg vagyok győződve arról, hogy ezen eredmény is egyedül csak a bíráknak rendkívül megfeszített munkássága által érhető el, s miután arról is meg vagyok győződve, hogy az ország a bíráktól ily megfeszített munkásságot tartósan, méltányosan és igazságosan nem követelhet: én elismerem jogosultságát azon kívánalomnak, melynek ő excellentiája kifejezést adott. Én e bajnak orvoslása végett készítettem is már egy novellát, a melyet, mihelyt azon stádiumokon keresztül fog menni, a mely stadiu-