Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-58

84 LVIII. ORSZÁGOS ULES. hogy a házi pénztár rendezése alkalmával a törvényjavaslaton észlelhető hiányok pótoltatni fognak: én részemről a törvényjavaslatot mind átalánosságban, mind részleteiben elfogadom. (IIelyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltósága elnök ur, méltóságos főrendek! Ugy érzem, hogy a méltóságos főrendi ház iránti köteles tisztelet is parancsolja, hogy egy pár szóval az elmondottak után a törvényjavaslat iudokairól nyilatkozzam. Szorítkozni fogok csakis a legszükségesebbekre és bátor vagyok mindenekelőtt megjegyezni, hogy valóban igaza volt azon méltóságos báró urnak, ki itt felszólalt, hogy alkotmányellenes dolog, ha e törvényjavaslat életbe lépvén, be nem czikkelyeztetnék; csak hogy biztosithatom, hogy épen azért óhajtom e törvényjavaslat tárgyalását, hogy az beczikkelyeztessék, mert azt addig végrehajtani nem lehet. (Derültség és helyeslés.) Különben egy másik észrevétel tétetett a közvetlenül előttem szólott gróf Kálnoky Dénes ur által, ki azt hibáztatta a törvényjavaslatban, habár jobbnak hiányában elfogadja, hogy ez csak a legszükségesebbekre terjeszkedik és nem terjeszkedik ki a szükségesekre is. Én megvallom, hogy ebben a tekintetben engem épen az vezetett, minek hiányával némelyek részéről vádoltattam, vezetett ugyanis az, hogy én óhajtottam és óhajtom tiszteletben tartani a történelmi fejlemények utján alakult hatóságokat mindaddig, mig azoknak bolygatása nem okvetetlenül szükséges. Ez indok vezetett engem arra, hogy — a mint ő monda — a szükségesekre, vagy talán helyesebben, a szükségeseknek látszókra nem terjeszkedtem, hanem csak a legszükségesebbekre szorítkoztam. Engedelmet kérek, talán ez eljárásom igazolását leli abban, a mi a törvényszékekre vonatkozólag történt. Ugyanis a törvényszékeknél annyi változás nem azért volt szükséges, mert nem ment eléggé messze az a törvény, és mert csak a legszükségesebbekre szorítkozott, hanem épen azért, mert nem szorítkozott a legszükségesebbekre, hanem kiterjedt a szükségesekre, sőt még a szükségtelenekre is. (Helyeslés.) És igy azt hiszem, hogy talán a jövőben beállható zavarok elhárítása és a szükséges változások szempontjából sokkal jobb csak annyit csinálni, a mennyi a legszükségesebb és a jövőnek hagyni fenn, hogy mit bizonyít az be teendőnek; mintsem sokba belemenni egyszerre, úgy hogy aztán a körülmények oda kényszerítsenek, hogy attól, a mit csináltunk, visszalépni kénytelenek legyünk. Különben csak egyre vagyok bátor még észrevételt tenni. Ugyanis az is hibáztattatott, hogy Brassó és Nagy-Szeben városok mért nem hagyattak meg, mint külön törvényhatóságok. Engedelmet kérek, Brassó és Nagy-Szeben szabad királyi városok voltak, azok most is, de külön törvényhatóságot oly értelemben, mint a magyarországi sz. kir. városok, soha sem képeztek ; őket tehát ilyeneknek meghagyni nem lehet, mert ők eddig is a székkel együtt képezték a törvényhatóságot. Nem meghagyni lehetett volna tehát őket, mint külön törvényhatóságokat, hanem törvény által declarálni kellene, bogy tartozzanak ezentúl külön törvényhatóságot képezni, mert eddig nem képeztek. És erre nézve azt vagyok bátor megjegyezni, hogy midőn Ők maguk sem vágynak arra, másfelől a törvényhozásnak az administratió érdekében parancsolt iránya épen az, hogy a nagyon is nagyszámú törvényhatóság kevesbittessék, akkor törvényhozási következetesség szempontjából sem tartottam volna helyesnek követelni törvény által, hogy két oly város, a mely maga sem kívánja, eddig sem volt az, ezentúl külön törvényhatóság legyen. (Helyeslés.) Én tehát csak a legszükségesebbre szorítkoztam, igyekeztem respectálni a történelmi fejlődést mindenben, a minek változtatása a közérdek szempontjából szükséges nem volt. Midőn, mint ilyet ajánlanám a törvényjavaslatot a inéit, főrendeknek elfogadás végett, még csak az iránt vagyok bátor nyilatkozni, hogy magam is sajnálom részemről, hogy e törvényjavaslat ily későn kerül a mélt. főrendek tárgyalása alá; de talán méltóztatnak azzal kimenteni azt, hogy először csakugyan nem lehet talán panasz az iránt, hogy mióta az országgyűlés együtt van, folytonosan és pedig igen nagy számmal, épen közigazgatási törvények ne feküdtek volna a ház asztalán: tehát nem lehet azt mondani, mintha majdnem készakarva, vagy mulasztás folytán történt, hogy az idő igy eltelt, mert