Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 63 r újonnan kiszabott jövedelmi pótadót. En megjegyzem mindjárt, hogy amazt kívánatosabbnak tartom. Kívánatosnak tartom, hogy ha a kormány az egyenes adók forceirozásának terén mindjárt működésének első évében megnyerje annak bizonyságát, hogy itt téves utón jár, czélt nem fog érni. Ha pedig ez áll be, akkor maga a tény által meg van fejtve, hogy oly bevételek előirányzása által, a melyek tényleg be nem folynak, pénzügyi bajaink orvoslásában egy lépéssel sem megyünk tovább, megszűnik minden kérdés. — De ha a második eset áll be, — hogy t. i. a kormány minden rendelkezése alatt álló kényszereszköznek szigorú alkalmazása által azon adókat, melyek a törvényhozás által megszavaztatnak, 1876-ban behajtatja és valósággal realisálja a bevételi előirányzatot, akkor e pillanatnyi eredmény ma alig kiszámítható mértékben fogná magát megbőszülni az 1877. és 78. években. Ezen eset beállta folytán talán bilanceirozott zárszámadásunk lenne 1876-ban, de egy kiszámithatlan mérvben növekvő deficittel állnánk szemben a következő években, mert ez által meggyőződésem szerint — a melyet pedig nem phrázisra, hanem tényekre alapítottam — annyira meg lenne támadva alapjában a nemzetnek adóképessége, hogy megölnők azon tyúkot, a mely az aranytojást szolgáltatja és nem lehetne az eddigi adómennyiségek befolyására sem számítani. (Helyeslés.) De, méltóságos főrendek, félek egy harmadik esettől is. Én attól tartok, hogy a kormány minden kényszereszköz alkalmazása mellett sem fogja elérhetni azon bevételi előirányzatokat, a melyek pénzügyi előterjesztésében foglaltatnak, és daczára ennek, mégis oly mértékben fogja megzavarni a nemzet anyagi viszonyait arra irányzott törekvése által, hogy akkor már nemcsak az 1876. évre tetemes deeouvert-tel állunk szemben, oly defieittétellel, a melynek fedezéséről gondoskodva nincs, de még azonfelül 1877. és 78-ban, szóval a legközelebbi években, a melyekben államháztartásunk gyógyulását várja a kormány, az adóképesség csökkenésének minden következményével, melyek kiszámítására egyelőre az adatok hiányzanak, s a melyek ecsetelésébe, mert túlfeketén festem, nem akarok ezúttal bocsátkozni. Mindezek után azt hiszem, objectiv szempontok által van indokolva, hogy a kormány pénzügyi politikáját, a melynek sarkpontját ily jövedelmi pótadó képezi, helyeselhetőnek és elfogadhatónak nem tartom. De szükségesnek tartom megjegyezni, főleg miután azoknak, kikkel a politikában egy nyomon haladni szerencsés vagyok, eljárását sőt inteutióit gyakran gyanúsították, mondom, kötelességem nyilatkozni azon álláspontról, melyet csekély magam az adóemelés kérdésével szemben elfoglalok. Tévedne és igazságtalanul ítélne meg minket az, a ki azt hinné, hogy mi az adóemelésnek minden körülmény közt és mindenkor elvi ellenségei vagyunk; sőt, mélt. főrendek, egy pillanatig sem vonakodom kimondani, hogy magam is azon meggyőződésben élek, hogy nem fog sikerülni pénzügyi rendezésünk nagy operatióját keresztül vinni a nélkül, hogy annak valamely stádiumában az adóemelés eszközéhez nyúlni kénytelenek nem volnánk. De mélt. főrendek, itt kettő dönt előttem az iránt, vájjon valamely in concreto proponált adóemeléshez járuljak-e vagy sem: vájjon erre az időt elérkezettnek és alkalmasnak látom-e? és vájjon látom-e mellette a rendszabályok oly csoportosítását, melynek együttes keresztülvitele a kibontakozást, a mennyire emberileg valamit biztosítani lehet, csakugyan biztosítja-e. A mi az időszerűséget illeti, azok, a miket nemzetünk átalános gazdászati viszonyaira és azoknak a legújabb években történt fejlődésére, vagyis inkább hanyatlására nézve mondottam, felmentenek annak további indokolásától, hogy az 1876-ik évet ily mérvű adóemelésre semmi esetre alkalmasnak nem tartom. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy csak átalános elodázási nisus vezet engem ez állításra. Nekünk mélt. főrendek, ha az 1876. évi termés még oly kedvezőleg alakulna is, mindenesetre szükségünk van ezen évre, hogy az utolsó mostoha évek által gazdaságunkon ütött sebeket orvosolhassuk; ezen év tisztán a pihenésnek kell hogy szánva legyen, de nem az erők újbóli megfeszítésére. Nézetem teljes földerítésére egy példát hozok fel. Teszem azt, orvos hivatik egy tüdőlobb-ban szenvedő és ezen betegség által elgyengült ember ágyához, az orvos annak fel-