Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.
Ülésnapok - 1875-15
GO XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. közelebbről vizsgáljuk, szerényebb arányokra zsugorodik össze. Nem birálatkép említem ezt. nagymélt. főrendek, mert elismerem, hogy a t. kormány ezen téren, t. i. a jelenlegi kormányzat rendszerén belől alkalmazandó megtakarítások terén, tetemes érdemeket szerzett magának, haladást tett az előbbi előirányzatokkal szemben, annyira, hogy az átalános költségvetési vitának keretében ezen egész fejezetnek megtámadására egyátaláu nem érzem magamat indíttatva. Csupán azért tettem e megjegyzést, nehogy annak mellőzése folytán túlságosan kedvező képét nyerjük azon fejlődésnek, melynek megindulását a jelen budgef jelezte; s ezt megint nem ellenzéki viszketésből vagy bármily subjectiv indokból teszem, hanem azért, mert az üdvös törvényhozási működésnek különösen e téren első alapja a tényeknek minden illusiótól ment felismerése. Átmegyek azért mindjárt a második nagy tételre: a bevételi előirányzatra. Annái inkább térek át mindjárt erre, mert a t. kormány pénzügyi politikájának sarkpontja és súlya kétségtelenül ezen fejezetben fekszik. Ezen fejezetnél csakugyan meg kell állanom egy ideig azon első szempont fejtegetésével, vájjon a kép, melyet a leendő állami bevételekről nyerünk, megfelel-e teljesen a valóságnak? Minden félreértés elkerülése végett ki kell jelentenem, a mi talán alig volna szükséges, de annyi súlyt fektetek arra, hogy félre ne magyaráztassam, hogy az „expressa docent" elvhez tartom magamat, hogy minden, a mit felhozni fogok, korántsem bir oly éllel, mintha a kormány jóhiszeműségét bármi tekintetben kétségbe vonjam, hanem tisztán csak azon értelemmel, hogy a kormány, nézetem szerint az adott tényezőket tévesen fogta fel. A fedezeti összeg legnevezetesebb tételét az egyenes adók képezik. Az egyenes adók 87 millióval vannak előirányozva. Ezen terel összes állami bevételeinknek körülbelül 50°/ (r kát teszi, a mi már magában véve is oly arány az állami bevételek többi ágaihoz képest, minő tudtommal Európa egyik államában sincsen. De vájjon lehet-e ezen bevételre számítani ? A gyakorlatnak és a tudománynak ezen a téren megállapított elve az, hogy a bevételnek egyedül helyes alapját a múlt évek zárszámadásai képezik. Ha a múlt évek zárszámadásait vesszük és ha mögöttünk nagyon távol fekvő időre megyünk vissza, t. i. az 1868. évre, körülbelül 59 milliót látunk, mely akkor tényleg befolyt az egyenes adók czímén. De ha az imént közvetlenül befolyt éveket vesszük, 1873-ban tényleg befolyt 65 millió, 1874~ben 68 millió és néhány százezer forint. Ezzel szemben, mélt. főrendek! az egyenes adók 87 millióval irányoztatnak elő most, vagyis közel 29 millióval többel, mint 1868-ban és majdnem 20 ' millióval többel, mint 1874-ben, t. i. azon utolsó évben, melynek zárszámadásai előttünk feküsznek. Ezen nagyon feltűnő bevételi többlet ő exeellentiája a péuzügyminister ur által nagy részben új adóforrások nyitása által czéloztatik, t. i. új adónemek behozatala által. És ha rész| letes vitatkozásba bocsátkozunk, a minister ur • felette plausibilissé tudja tenni, hogy ő csakugyan ennyit várhat minden egyes tételtől; de itt azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy e tekintetben oszl;ozhatom b. Vay Miklós koronaőr ő excellentiájának nézetében, hogy a befolyandó adó mennyiségét nem a maga egyes tételeiben, hanem annak összességében kell felvenni, ha annak leendő befolyására nézve képet akarunk alkotni, mert habár a tételek különbözők, melyekből az adó váratik, de az átalános forrás t. i. az adózó közönség tiszta jövedelme, egy és ugyanaz; e szabályt pedig különösen hazánk viszonyai között, a hol a foglalkozások oly sokoldalúsága mint más haladottabb országokban nem létezik, duplán figyelembe kell venni, hogy a I remélt bevételek iránti tájékozást megnyerhessük ; különben megeshetik az emberen az, a mit egy német közmondás ekép íejez ki, hogy „csupa I fától az erdőt nem látni". Vájjon 1868 óta az az utolsó év viszonyai olyanok-e, hogy jogosan lehessen 29 millió többletet várni az egyenes adóktól? Jól tudom mélt. főrendek, hogy e tekintetben igen sok függ az egyéni appretiatiótól, hanem vannak mégis támpontok, melyek objectiv Ítéletet eredményezhetnek. Ily támpontokul tekintem a nemzet zömének jövedelmi forrását képező termelési ágakban és azok termékeinek forgalmában mutatkozó hullámzásokat. Ha itt
