Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.
Ülésnapok - 1875-40
XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. 301 még egyszer ismételni, hogy a méltóságos báró urnak aggodalmaiban nem osztozván, e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, s annak elfogadását a méltóságos főrendeknek ajánlom. (Helyeslés.) Vay Miklós b.: Nmélt. elnök ur! mélt. főrendek! Nem tagadom, hogy abban a reményben voltam, hogy ezen törvényjavaslat ugy a mint itten van, minden további vitatkozás nélkül el fog fogadtatni és ha nem szólott volna senki, én is hallgattam volna, mert a beszéléshez már nem igen nagy kedvet érzek. Miután pedig már felkeltem, el fogom mondani nézetemet e törvényjavaslat iránt a legnagyobb őszinteséggel (Ralijuk!) Miután több izben volt módom és alkalmam erdélyi királyföldi honfitársainkkal saját földjökön számos egyesekkel köziüök saját tűzhelyeiknél találkoznom s részben hivatalos érintkezésben is állhatnom velők, annyira megtanulám ismerni sokoldalú jó tulajdonaikat, erélyöket becsülni, hogy az előttünk fekvő s a jelzettek többsége által aligha épen oly nagy mérvben perhorescalandó törvényekhez, daczára az azok ellen irányzott megannyi heves és igazságtalan megtámadásoknak, minden előítélet és elfogultság nélkül tudok szólani. De magának a kiválóan szász s részben, de csak is részben magyarellenes érzületű lakosságnak is annyira elvitázhatlanok, nevezetesen a polgáriasság, a civilisatiónak hazánkban annyira nélkülözött ezen tényezője körül szerzett érdemei, hogy az azokra való visszaemlékezésemet még azon keserű idők emléke sem képes egészen elhomályitani, melyekben ebbeli tapasztalataimat mint szemtanú szereztem. Ugy annyira, hogy ha az lenne meggyőződésem, miszerint az előttünk fekvő törvényjavaslat megingatná azon alapokat, melyekre egy ily, hazánk földjén régóta fenálló, jól rendezett, a művelődés, kereskedelem, ipar s vallás terén magának nem csekély érdemeket szerzett kis társadalom nyugszik, — vagy épen annak megsemmisülése lehetőségét látnám, magam is hajlandó lennék azok mellé állani, kik ezen törvény létrejöttét megakadályozni igyekeznek. Azonban a dolog nem igy áll, hanem akként, hogy régóta már egy átalánosan elismert, maguknak a királyföldje lakosainak többsége részéről sem tagadható szüksége mutatkozik annak — miről megint saját tapasztalatomnál fogva is tanuskodhatom, — hogy egész Erdélyben nagymérvű territoriális reformok történjenek, ezek gyökeres végrehajthatásának pedig tagadhatlanul útjában áll a királyföldjének eddigi organisatiója, mely ha innen is tul is fentartatnék, a mondott kikerités soha létre nem jöhetne. Ma tehát, az ügy jelen stádiumában, nézetem szerint kirekesztőleg csak is ez az egy szempont lehet az, melyből a dolgot niegitélni szükséges; ugy annyira, hogy ha be tudná valaki bizonyítani, hogy a királyföldjének organisatiója nem áll útjában egész Erdély territoriális reformjának, annak joga volna bennünket igazságtalansággal és zsarnoksággal vádolni, — de azt alig íogja valaki tehetni; a többi, ez ügygyei összekeverni szándékolt kérdéseket pedig ugy mint a nemzetiségit, és a szászoknak az anyaállamhoz való viszonyait illetőket itt figyelembe venni nem lehet, mert előbb eldönték már ezeket a nemzetiségi s unióbeli ujabb törvények. A mi ezeken kivül az annyiszor felhozott szabadalmakat s privilégiumokat illeti, azokat nem mi fogjuk ma hatályon kivül helyezni, hanem tévé azt eddig is már az idők ellenállhatlan hatalma, a kiváltságoknak, ezen esküdt ellensége. A mint hogy, ha ez igy nem lenne, ugyan hol állanánk ma a reformok retortáján keresztül ment minden egyéb ügyeinkre nézve is? ha t. i. minden reform-kérdésnél hátrálnunk kellett volna, mihelyt egyes elégedetlen társulatok, felekezetek vagy egyesek, egy-egy pergamenttel és sigillum pendenssel akarták volna utunkat állani. Például mily számosan találkoztak, kik még az uuio létrejötte után is erősen harczoltak a mellett, hogy a gubernium bár ha más alakban, de mégis fentartassék Kolozsvárit. A mi természetesen épen annyira gyengítette volna a központi egyetemes administratiót, mint a szóban levő területi reformoknak ma útjában állana a szász urak által feltartatni kivánt királyföldi organisatió. Am de menjünk tovább, hivatkozhatnának-e például ha majd a büntető törvénykönyv elintézése fog szőnyegre kerülni, városaink, vagy egyes régi családaink az általok birt jus gladiira? —