Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-36

XXXTI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 277 Perczel Béla ígazságügyminister: Nagysoélt. elnök, mélt. főrendek! Az igen tisztelt jogügyi bizottság a képviselőház által elfogadott 37. §-t kihagyatni indítványozza. Én bátor vagyok a mélt. főrendeket arra kérni, miszerint ezen §-t a képviselőház által elfogadott szerkezetben méltóztassanak megtartani. Okaim a következők: A végrendeletek alaki kellékei iránt, a mint méltóztatnak tudni jelen f>en, részint hazai törvényeink, részint a törvényes gyakorlat, részint pedig a helyi statútumok éä szokásokon alapuló szabályok intézkednek; s ez oka annak, hogy a végrendeletek alakszerűsége tárgyában az országban a legnagyobb határozatlanság és a legnagyobb bizonytalanság uralkodik, a mi ismét számos peres kérdést vont maga után, a melyekben gyakran maguk a bíróságok is igen nehezen járhattak el, és ezen alapon még egy helyes judicatura sem volt képes kifejlődni, a mely biztos tájékozást nyújtson. Ezt látva, más részről pedig ezen visszás állapotra maguk által a felsőbb és legfelsőbb bíróságok által is figyelmeztetve lévén, sőt a bíróságok által ezen állapotnak törvény által minél elébb megszüntetésére felhívatván, nem tartottam lehetőnek azt, hogy a végrendeletek alakszerűsége iránti intézkedés azon időre halasztassék, a midőn az átalános polgári törvénykönyv fog tárgyalás alá vétetni; a hová ezen tárgy természeténél fogva kétségtelenül tartozik, ezeknél fogva szükségesnek tartottam e tekintetben egy külön törvény által intézkedni. Azonban, hogy a jelen törvényjavaslat által az annyira óhajtott egyöntetűség minél hamarább eléressék, más részről pedig, hogy a fenálló bizonytalanság és határozatlanság minél hamarább megszűnjék: arra nézve okvetlenül szükséges, hogy a törvény minél hamarább életbe lépjen, és e czélból fogadtatott el a képviselőház által e §., melynek most a főrendiház jogügyi bizottsága kihagyatását javasolja. A jogügyi bizottság véleményének indokolására azt mondja, hogy nem fogadja el a szakaszt, mert a bizottság átalán azon elvet tartja szem előtt, hogy bármely uján alkotandó törvénynek csak legnyomatékosabb indokok alapján lehet kivételesen visszaható erőt tulajdonitni. Először is a mélyen tisztelt jogügyi bizottságnak ezen indokolására bátor vagyok megjegyezni, hogy ezen általa kifogásolt szakasz a törvénynek föltétlen visszaható erőt nem tulajdonit; mert akkor volna föltétlen ezen visszaható erő, ha a törvény olyként intézkednék, hogy mindazon végrendelet, mely a jelen törvény életbeléptetése napjától számítandó egy év alatt elhalt végrendelkező által tétetik — minden körülmény között érvénytelen ; de a jelen törvény ezt nem mondja, hanem optiot ad arra, hogy a ki e törvény életbe léptetése előtt elkészítette végrendeletét, az, ha szükséges, alkalmazkodhatik a jelen törvény szabványaihoz, vagy ha ez terhére válnék, teg-ye le az ezelőtt készített végrendeletét a közhatóságnál vagy a közjegyzőnél. Magyarországon ezen szakasz voltakép különös praeticus értékkel nem bír, mert Magyarországon tudva lévő dolog, hogy a törvény értelmében azoknak, kik érvényesen végrendelkezni akartak, rendszerint öt tanú által kellett végrendeletöket aláíratni. Miután pedig ezen uj törvényben egyetlen egy neme sem vétetik fel a végrendeleteknek, melynél több tanú kívántatnék mint öt, sőt egy sem foglaltatik olyan, melynél öt tanú kívántatnék és igy a régi törvény szerint készített végrendelet több solenmitással bir, mint a mennyit ezen törvény elkerülhetlenül szükségesnek tart, igen természetes, érvényes marad ezen végrendelet, ha sem meg nem ujittatik, sem le nem tétetik. Másképen áll azonban a dolog ott, hol a végrendeletek helyi statútumok, vagy helyi szokások szerint készültek; és másképen áll a dolog, hol az osztrák törvény van még életben és ezen törvény szellemében és rendelkezéseihez képest készültek a végrendeletek; miután nem szenved kétséget, hogy az emiitett szabványok eltérnek az uj végrendeleti szabványoktól. így az osztrák törvény szerint holograph végrendeletek érvényenyesek a nélkül, hogy egyetlen tanú alkalmaztatott volna; itt pedig csak kivételes esetekben engedtetik meg a tanú nélküli végrendelkezés. Azonban itt is azt mondja a törvény, hogy azon végrendeletet, mely részint statútum, részint az osztrák törvény értelmében készül és mely ezen törvény kellékeinek még nem felel, tegye le az illető közhatóságnál vagy közjegyzőnél és akkor nem lesz kénytelen ezen végrendeletét megváltoztatni ; ha pedig ezt tenni nem akarja, akkor