Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-35

XXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 265 a villongásoknak lévén igazán hazája, ki van téve a közegészségügyi tanács, hogy inkább a szakszerű munka, és tudományos villongás, mint határozott irányú intézkedéseknek és erre vonat­kozó eoncret tanácsoknak színhelyévé váljék. Indítványom néhány rövid sorból áll és kö­vetkező : „A 169. §-hoz toldalékul tétessék: A ha­sonszenvészetet, hasonszenvi intézeteket és ha­sonszenvi orvosokat illető minden ügyre nézve, a szakértők illetékességét az egyetemi hason­szenvi tanárok a magyar hasonszenvi egylet el­nökségével együtt gyakorolják." Ez által azt hiszem semmikép praejudicálva nincs más ut illetékességének, a szolgálat me­netére nézve pedig azt hiszem előnyös lesz. Ajánlom módositványom elfogadását. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagy­méltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Én arra kérném a mélt. főrendeket, hogy méltóztatnának megnyugodni abban, a mi e §-ban foglaltatik; a mennyiben itt már meg van adva a jogosult­ság más szakértők meghallgatására is. Ha meg­említjük a hasonszenvi egyetemi tanárokat és hasonszenvi egylet elnökét; akkor azután meg kell említni a nem hasonszenvi tanárokat, a sok­féle orvosegyleteket, melyek Magyarországon vannak, esetleg a gyógyszerészekre nézve a gyógyszerészegyletet, a hydropatákat és Isten tudja kit mindent. Én tökéletesen helyesnek ta­lálom, hogy hasonszenvi orvosok is bizonyos esetekben megkérdeztessenek és nem is tartanám helyesnek ezt megtiltani; de épen ugy, mint megtiltani nem volna helyes, nem volna ismét helyes szemben más orvosokkal csak ezeket ki­emelni és rajok nézve intézkedést tenni. De egyébiránt még azon meggyőződésem­nek is adok kifejezést, hogy ha valami provi­siot kellene tenni különösen ott, hol műhibákról van szó, — mert azok tekintetében is megkér­dezendők az ily testületek, vagy egyesek, —ha már azt kellene nézni, hogy az ember tudja meg, hogy hol követtetett el műhiba, akkor meg kellene a dolgot fordítani s ott, hol homoeo­patháról van szó, hogy követett-e el hibát, alleo­pathát kellene kérdezni s a hol alleopatháról van szó, hogy követett-e el hibát, ott homoeopathát PÖRESDI NAPLÖ I. 1875—7S. kellene kérdezni, akkor sokkal hamarább meg­tudná az ember az eredményt. Azonban miután — mint mondtam — fenn van hagyva, hogy az egészségügyi tanács tag­jain kivül mások is megkérdeztethessenek, azt gondolom, ezzel a homoeopathia épen ugy beér­heti, mint az alleopathía. Ami pedig a közegészségügyi tanácsot il­leti, nem tudom, hogy az előttem szólott méltó­ságos ur mennyibeu van értesítve, hogy az csak tudományos viták vagy súrlódásoknak tere, $ nem szokott tanácsot adni. Én mondhatom, hogy valahányszor tanácsával akartam élni, azt min­dig teljes készséggel megadta, és annak köz­egészségi ügyekben igen nagy hasznát is vettem. {Helyeslés.) Apponyi Albert gr.: A ministerelnök ur ő exciájának nem sikerült csekélységemet capa­citálni a b. Vécsey indítványának fölösleges voltáról. Itt gondolom két fogalom tévesztetik össze, mely lényegileg különböző: a szakmának és a gyógyítási rendszernek fogalma. A minister­elnök ur azt mondja, hogy ha a homoeopathicus orvosokat és intézeteket föl akarnók sorolni, ak­kor föl kellene sorolni a sebészet s a gyógyászat keretébe tartozó különböző szakmák képviselőit is. Ámde a homoeopathia nem szakma, hanem a gyógykezelés terén követett rendszer; a szak­ma tárgyszerüleg külösbözik egymástól, egyik és másik szakma is más tárgyra vonatkozik; a homoeopathia azonban nem más külön tárg}'ra vonatkozik, hanem a gyógykezelés köréhez tar­tozó minden tárgy ellátásában egy külön tudo­mányos rendszer. A mi pedig a ministerelnök ur azon meg­jegyzését illeti, hogy — ellenkezőleg azzal, a mit b. Vécsey indítványozott, — ha homoeopatha kezeléséről lenne szó, alleopathát kellene bírá­latra fel hivni és ha alleopatha kezeléséről volna szó, homoeopathát kellene kérdezni, ezzel épen­séggel nem érthetek egyet; mert ő excellentiája átalában ignorálni látszik azon tényt, melyre b. Vécsey mégis utalt, hogy valóban oly merev antagonismus létezik ezen két iskola hívei közt, hogy azok egyikétől a másikra vonatkozólag elfogulatlan ítéletet már ennek következtében is nehéz várni. De nemcsak ezen animositas foly­tán nehéz várni elfogulatlan ítéletet, de magának

Next

/
Oldalképek
Tartalom