Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-35

XXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 261 nek egy része épen ezen törvényjavaslatban felhozott szükségekre fog fordíttatni. Én mindazáltal ezen elvi elhatározásokból nem akarok e jelen törvényjavaslatnak helyességére következtetni. Távol van tőlem, hogy bármikor el ne fogadjam az ellenészrevételeket és a vitát mindazokra nézve, a mit teszek, s ezen szempontból bátor vagyok a mélt. főrendeknek elmondani azt, hogy minő körülmények vezettek engem arra, hogy a törvényjavaslatot benyújtsam. Először eléterjesztettem elvileg a múlt alkalommal és most másodszor a keresztülvitel szempontjából részletesen. Midőn szerencsém volt a közlekedési íárczát átvenni, legelőször is a vasutak viszonyaira fordítottam figyelmet; átnéztem a különböző eljárási módokat, melyek ott szokásban voltak, és igy igen természetesen rá kellett jönnöm azon eljárásra, mely új befektetésekre vonatkozólag a vasutaknál követtetik s akkor láttam, hogy az engedélyokmányoknak azon határozata folytán, melyre t. barátom a pénzügyminister is czélzott, hogy t. i. a kormánynyal egyetértőleg a vasuttársulatok újabban egyezkedhessenek új beruházások tehetése szempontjából. Ezen engedély okmány i határozat következtében nevezetes összegek azok, melyek időről időre egyik másik vasútnak a szükséghez képest engedélyeztettek és a melyek ennek következtében az államkincstárt nem köztudomásúlag ugyan, de lappangva terhelik, terhelik a mennyiben azoknál vagy az egész összeg az állampénztárból készpénzben vagy azok kamatai a kamat-garantiák czímén az állampénztárra nehezednek évről évre, és láttam, hogy ezen összeg, mely itt 686,000 frtra van jelenleg íölvéve, mely most köztudomás szerint itt mint terhelő fog szerepelni, — hogy ezen összeg benn van már az állampénztár évről évre szóló számadásaiban és tudta nélkül terheli az országot. Legelőször azon gondolkoztam, hogy miként kellene jövőre ezen állapotnak véget vetni. Az előzmények után egyszerre kettévágni a már akkor is nagy részben folyamatban lévő ügyeket alig lehetett; kellett tehát intézkednem arról, hogy a mennyiben törvény alapján történt az előttem volt minister uraknak e részbeni intézkedése, a szükséghez képest az egyszer végleg íisztáztassék és azután a vasutak oly állapotba hozassanak, a mint, hitem szerint, pénzviszonyaink közt nem is lehet máskép, hogy jövőre semminemű vasuttársulat ne is számithasson arra, hogy a maga tőkéjét az állam rovására szaporítsa. Ez volt eredeti oka annak, hogy ezen törvényjavaslatot tervezetbe vettem. Az egyes társulatoknak engedélyezett összegeket a társulatok szükséglete szerint kiszámíttattam és figyelembe vettem, hogy vannak-e oly rendkívüli és elodázhatlan befektetések, melyeket lehetetlen azon eshetőségnek kitenni, hogy talán a társulatok vonakodjanak saját rovásukra t. i. a részvényesek rovására azokat megtenni, tehát ezen tekintetből még egy bizonyos összeget hozzászámítottam, mely az előleges számítás szerint a legközelebbi időben befektetésekre mulhatlanul szükséges lesz. Annak idején eléterjesztettem egy törvényjavaslatot, mely 700,000 frtnyi garantiáról szól és most ezen javaslat annak kivitelét állapítja meg. Arról, mélt. főrendek, hogy vájjon volt-e joguk a kormányoknak ezen engedményeket megadni az illető társulatoknak, nézetem szerint alig lehet szó; alig lehet szó azért, mert ha méltóztatnak figyelemmel megolvasni az engedélyokmányokat, azokban határozottan utalva van ezen eljárásra, mely csakugyan követtetett is. És tekintettel arra, hogy az illető vasuttársulatok az építésnél oly szerencsétlen módot követtek, hogy összes tőkéjöket rendesen az építő vállalkozóknak adták át és üzleti befektetésekre semmit fenn nem tartottak, ezen eljárás akkoriban csak úgy lett volna elkerülhető, ha minden egyes vasútnak minden speciális befektetési intézkedésénél egy-egy törvényjavaslattal járult volna a törvényhozás elé a ministerium; a mi egyrészt az akkori viszonyok közt lehetetlen volt, de tekintve másrészt azt is, hogy mily vérmes reményeket tápláltak az akkori kormányok a vasutak jövedelmezősége iránt, nem is képzelhették, hogy innen az államra ily nevezetes terhek származzanak. Ennélfogva a mélt. főrendek, ha méltóztatnak helyeselni azon eljárást, mely szerint a kormány minden újabb beruházási költségnek, mint az állam ellen támasztható követelésnek jövőre útját vágja és hogy mindazon viszonyok, melyek