Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.
Ülésnapok - 1875-35
XXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 259 most consolidálhassa és a helyett, hogy 10— 12%-ot fizessen, fizessen csak 772%-ot, és igy azon különbség, mely a 10—12% között egyrészt e's másrészt a 7 I / 2 % között van, tisztán megtakarításként fog feltűnni a zárszámadásokban, mert annyival kevesebb fog majd az üzletszámlában előfordulni és annyival kevesebb fog garantiaképen fizettetni. Ha az állana, a mit ő nagyméltósága feltenni látszik, mert különben éles logikájából mást nem birok következtetni, hogy itt új kiadásokról lenne szó és új költségek megtételére hivatik fel a törvényhozás — ha mondom ez állana, akkor én lennék az első, a ki kezet fognék ő nagyméltóságával, hogy ilyen körülmények között mint a mostaniak, új terhekkel terhelni az államot nem lehet. De biztosítom ő nagyméltóságát, hogy itten egyetlen egy fillér nyi új kiadásról sincsen szó. Itt csak olyan kiadásról van szó, a melynek kamatjait már is fizetjük tényleg, és illetőleg azon különbségről mely egyrészt a 10— 12% és másrészt a 7y 2 % között létezik és azért nem fogadhatom el ő nagyméltóságának megjegyzését, midőn azt kérdi, hogy vájjon jobbra változtak-e a viszonyok? Hisz azon csapásokon kivül, melyek ez idő szerint is szerencsétlenül értek, volt egy nagy más ok is arra, hogy új kiadásokat ne tegyünk, az t. i. hogy a 22 millió előirányzott költségvetési hiány 34 millióra nőtte ki magát, a mit senki előre nem láthatott. De e kérdések tüzetes tárgyalásának most itt nincs helye és én is csak azért hozom föl, mert ő nagyméltósága fölhozta, és megjegyzem, hogy a múlt évi december 30-án tett pénztári kimutatások mintegy 34 millió hiánynyal zárattak le; de ezek nem zárszámadások, hanem pénztári kimutatások, melyek effectiv pénzbeli kiadásokat számítva és véve fel, a zárszámadások elszámitásánál ki lesznek zárva azon kiadások, melyek a múlt évi szükségre tétettek és igy sok irányban rectificáltatni fognak. Es én azt hiszem, hogy ha a zárszámadás ez irányban rectificáltatni fog, miután pár millió forintnyi póthitelről és hitelmaradványról van szó, — az összeg mindenesetre valami apadást fog elérni. De eltekintve ettől, ő nagyméltóságát csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy én már itt e házban megmondottam azt, hogy a múlt esztendőre praeliminált mintegy 23 millió frtnyi deficit sokkal nagyobb lesz \és legalább is 34 millióra fog megnőni, a mit legélénkebben — azzal is bebizonyítottam — hogy az 1874. évi költségvetés előirányzatát a fedezetben egész 8 millióval leszállítottam. A 23 millió és 8 millió teszi tehát azon 31 milliót, melyet már előre jeleltem ki oly összegül e házban, mely viszonyainkban feküdt és melyet megváltoztatni nem lehet s melyet akkor mindnyájan előre láttunk. Elég sajnos, hogy igy van a dolog, de ennek a dolognak igy maradnia nem lehet. Hisz azon vagyunk, hogy ezen állapoton javítsunk, mert ezen csakugyan változtatni kell. De bármilyen szűk viszonyok között vagyunk, miután nem új kiadásokról, hanem máitett kiadások refundálásáról van szó és szó van váltóadósságoknak kisebb kamatok szerint rendszeresítendő adósságokra való convertálásáról, bárminő most a helyzet, azt gondolom, ma már absolute nem hathat ránk mérvadóul. Es ezeu változtatni nem is lehet. Ennélfogva én, mélt. főrendek, nem látva ezen törvényjavaslat által egy újabb gyász emlékét a lefolyt és minden esetre sok irányban helyesen controvertált rósz vasúti politikának, de ellenkezőleg azt látva, hogy ezen operatio által azon romok agy része el fog hordatni, melyek a rósz vasúti politika által felhalmozódtak és melyeknek elbordása nélkül jobb vasúti politikát initiálni nem lehet, én épen a vasúti ügyek rendezése érdekében és azon szempontból, mert újabb terheket nem vállalunk el, hanem csak a már elvállalt terheket rendezzük, ajánlom ezeu szempontból a javaslatot és kérem a mélt. főrendeket, hogy ezen törvényjavaslatot ezen szempontból méltóztassanak megbírálni. Cziráky János gr.: En csak néhány szóval akarok az előttem szólott minister ur ő nagyméltósága beszédére renectálm. Azt mondotta ő nagyméltósága, hogy csak azért elleneztem annak idején a törvényjavaslatot, mert nem akartam felhatalmazást adni a niinisteriumnak. En azonban akkor természetesen csak a felhatalmazásról beszélhettem, mert akkor csak a felhatalmazásról és nem másról volt szó. Magára a dolog érdemére nézve ugyan nem nyilat33*
