Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-4

ii IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. dinándnak halálát, s én azt tartom, hogy ezen érzelmeknek, melyek keblünkben vannak, kellő kifejezést adui ő Felsége irányában is a dynastieus érzelem sugalja nekünk, sugalja a trónhoz, valamint az uralkodó házhoz való ragaszkodás és ez egy külön hódolatteljes iratban lenne szerkesztendő akként, hogy t. i. ezen érzelmek elnök ur ő nagyméltósága útján a ministeriumnak közvetítésével juttattassanak ő Felsége trónja elé, nem különben ugyanily részvétérzelmeknek adjon bálás kifejezést a boldogult király özvegye irányában is. Bátor volnék a házat kérni, hogy ezt egyhangúlag elfogadni és elnök ő nagy méltóságát e végett megkeresni méltóztassék. (Átalános helyeslés.) Haynald Lajos kalocsai érsek: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A hagyományos kegyelet érzete, mely nemzetünket és annak felső házát fejedelmünkhez s az ö fenséges családjához köti, oly élénk mibennünk, hogy a mi most inditványképen előadatott, méltán nélkülözhetné a parlamentaris szokásnak rideg formáit és bizonyos alakszerű támogatásra nem is szorulna. Igen is, oly mélyen behatottak az előttem szólott nagyméltóságú urnak szavai lelkünkbe, oly élénk részvétet és visszhangot keltettek abban, hogy méltán tartózkodhatnám, ha épen e ház szabályai nem hoznák ugy magukkal, az indítvány támogatásától; támogatva van az minden itt jelenlévő és a jelenlevők által képviselt főrendi tagnak szivérzete és a felséges apostoli fejedelem és dynastiája iránti kegyelete által. Osztozott mindenkor ezen magas ház és ennek minden egyes tagja felséges uralkodóházunk örömeiben és szomorúságában; osztozott legújabban most is-azon mély fájdalomban, melyet urunk királyunk és családja elhunyt nagy emlékű királyunk, V. Ferdinánd gyászravatala mellett érzett. És épen azért nem tartózkodott volna ezen magas ház, ha az indítvány támogatása nem is történik, hozzájárulni az előttem szólott főtárnokmester ur indítványához és megkérni nagyméltóságú elnökünket, hogy valamint máskor örömérzeteinknek és üdvkivánatainknak tolmácsa vala fejedelmünknél, legyen legmélyebb részvétünknek is ez alkalommal; tegye le hódolatunk nyilvánítása mellett részvevő fájdalmunk kifejezését is a trón zsámolyához; mondja meg a felséges fejedelemnek, hogy méltó szomorúságában, valamint az egész hü magyar nemzet, ugy ezen hü felső ház is osztozik. De, méltóságos főrendek, nem lehet megtagadnunk magunktól azt sem, hogy a legmélyebb tisztelettel és hálával ne forduljunk azon felséges asszony felé, ki példás hűsége, szeretete és önfeláldozó ápolása által elhunyt királyunk szenvedéseit enyhíteni, életét kellemessé tenni mindenkor igyekezett, és ki a fejedelmi és női erények egész dicsőségében fénylik előttünk; kérjük tehát egyszersmind nagyméltóságú elnökünket, hogy iránta való bámuló tiszteletünk és fájdalmában való részvétünk nyilatkozatát mutassa be neki. Az indítványt támogatom. (Elénk helyeslés.) Vay Miklós báró koronaőr: Igaza van ő nagyméltóságának, hogy az ily indítványt támogatni fölösleges; azonban ez nem oly indítvány, mely egyedül a mi kebleinkben keletkezett, indítványozta azt az egész ország, midőn minden megyében, minden városban kitűzetett a gyászlobogó s környezte azt boldog, boldogtalan és minden hazafias érzetü ember. Ne feledkezzünk meg arról, miszerint most együtt vagyunk, hogy parlamentaris életet élünk, azon felséges urunk királyunknak köszönhetjük, ki az országegész jövőjét megvetette az 1848-iki törvények szentesítése által. Ne méltóztassanak tolakodásnak venni és talán valami kiváló szerep elvállalását keresni abban, midőn én is felszólalok; mert kevesen vannak, kik felséges urunk királyunknak akkori koronázásától kezdve mindvégig oly mérvben érezhették kegyeit mint én. Ennélfogva lia valakiben a kegyelet, bennem megvan. Igenis, küldjük fel feliratunkat, de jelentsük ki hálánk azon kutforrását, mely bennünk most csörgedez, és tekintsük mindazt, mit mondunk, mint az ország érzetének visszhangzását. Méltóztassanak megbocsátani, hogy bátorkodtam az indítványt ily értelemben pártolni. (Felkiáltások: Mindnyájan!) Elnök: Azon kegyeletes érzés, mely a mélt. főrendeket az elhunyt király gyászravatala köré feles számban gyűjtötte, a mint az ország legtávolabb vidékeiből igen számosan rovtuk le a