Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-3

1 III. OESZi ezen mélt. főrendi ház tagjai között, annak legnagyobb bizonyítéka az 1872-ben átküldött névjegyzék. Ugyanis az 1872-ki névjegyzékben is elébb vannak téve a berezegek, mint ezen háznak első rendjét képező főméltóságú és méltóságos clerus. Ha tehát azt hitte volna valaki, hogy a lajstrom által sérelem és törvényszegés esik, én nem hiszem, hogy ezt már 1872-ben észre ne vették volna. (Helyeslés.) Mert ha állana az, hogy azon jegyzék oly hivatalos okmány, mely praejudieálhat, hisz akkor a praejudieálás megtörtént volna már az 1872-iki észre nem vétel miatt. (ügy van!) A külöubség, a mi a két névjegyzék közt van, annyiból áll, hogy igaz, az 1875-ik évben azon kormánytagok, kik egyúttal ezen háznak is tagjai, hasonlag előbb vannak elősorolva. Ebből — mondom — természetesen semmi törvényes következtetést vonni nem lehet, úgy, a mint nem lehetett az 1872-iki esetből sem. Ha majd valamikor rákerül a sor ezen kérdés elvi megvitatására, akkor mindenesetre megfontolandó lesz, hogy 5 Felsége kormányának tagjait, ha ezen háznak is tagjai, minő hely illeti a lajstromban, de, mondom, ez akkor történhetik, s most arra kérem a mélt. főrendi házat, hogy valamint 1872-ben nem láttak abban sérelmet, hogy nem azon sorrend foglaltatott a lajstromban, melyben a mélt. főrendek a törvény szerint fel szoktak soroltatni, ugy ne méltóztassanak abban sérelmet látni ma sem, mert valóban sem a szándékban, sem a tényben nincs sérelem, és hogy egész mostanig a mélt. főrendek maguk is igy méltóztattak érteni, azt az 1872-iki példa is mutatja. (Helyeslés.) Cziráky János gr. fötárnokmester: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én egy perczig sem tartoztam azon kétkedők sorába, kik hihették és feltehették volna a mostani alkotmányos kormány részéről, hogy ez esetben a fennálló törvény alapján állva akart volna talán mellékesen változtatást, ujitást tenni. Részemről örömmel hallottam, de nem is vártam, nem is gondolhattam ezen alkotmányos szellemű férfiútól más nyilatkozatot, mint a melyet ő nagyméltósága a belügyminister tett, hanem ez engem tökéletesen nem elégített ki, s ennek kapcsában is azt tartom, hogy tökéletes összhangzásban áll azon kérelem, hogy t. i. a lajstrom szerkesztése FÖREXDI HAH.Ó. 15i75/78. I. GOS ÜLÉS. 9 a törvényesen bevett szokás szerint és annak alapján történjék meg. E részben méltóztassék megengedni, hogy csak igen kevés szóval érintsem azt, hogy az 1848-iki törvény maga nyújt ez iránt alapot, mert az 1848-iki törvény megváltoztatván a statusok rendszerét a képviselőházra nézve, azt mondja, hogy e helyett a képviselői rendszer hozatik be; másrészről egyenesen világosan azt rendeli, hogy a főrendi ház mindaddig változatlan eddigi állapotában és szerkezetében tartassák fenn — mi alatt természetesen mindazon törvényes intézkedés is értendő, mely ezekre külön-külön vonatkozik; — mondom mindaddig érintetlenül maradjon, mig törvényes intézkedés ez iránt nem hozatik; a mit is mindnyájan forróan óhajtunk, hogy t. i. ezen ház reformja bekövetkezzék. S én azt tartom, hogy az egyes tagokon sem múlt ezen óhajtásnak kifejezést is adni, a mint e részben hivatkozom koronaőr ő excellentiájára, a ki ennek szükségét hangsúlyozta. De annál inkább állunk azon törvényes alapon, ha a lajstrom az eddigi rendszer szerint szerkesztetik, mert hiszen a kegyelmes királyi leirat is igy szól : „Kedvelt híveink, Magyarország zászlósai, egyházi és világi főméltóságai," tehát átalánosságban megtartja a régi szokást, s csak abban tér el attól, hogy mindenekelőtt első helyen az egyházi főrendeket, utána a zászlós urakat, azután Horvátország képviselőit, azután a főispánokat azon rendsor szerint, a mint kineveztettek, azután a születésbeli összes főrendeket sorolja fel, mert a születés szerinti főrendek, a herczegek, grófok és bárók közt, Magyarország közjoga különbséget nem ismer. Én tehát csak arra kérném a nagy mélt. elnök urat, kegyeskedjék elrendelni, hogy a lajstrom ezen bevett szokás szerint szerkesztessék, s ez által minden kételyt eloszlatva látok. Egyébiránt a kétely onnan támadhatott, hogy 1872-ben nem olvastuk fel ezen lajstromot ily terjedelemben, most pedig felolvastatván, némi aggályra nyújtott alkalmat. (Helyeslés.) Szécsen Antal gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Részemről kezdettől fogva úgy fogtam fel a kérdést, mint a belügyminister ur ő excellentiája azt előterjesztette, s annak magában semmi nyomatékot nem tulajdonítottam. Miután mindazonáltal ezen kérdés a