Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-17

XVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 129 nyerünk, mint azt, hogy nemzetgazdászati viszonyaink bizonyos részének szabályczásánál a másik fél különleges érdekeinek mérlegelésétől fel leszünk mentve és a külföldi államokkal kötendő szerződések megkötésénél mi csak a magunk érdekei által fogunk vezéreltetni. Már most nem látom át, hogy miért kelljen sőt mikép lehessen ezen egyetlen egy aránytalanul csekély de mégis figyelembe veendő kereskedelmi szerződés megkötésénél azon egy kedvezményt, hogy ha az egységes területet fentartani nem lehetne, az által koczkáztatni most az utolsó perczben, mikor még bizonytalan, hogy óhajtásunktól elíérőleg nem külön vámterület fog-e alkottatni. Én ezeu átalános szempontból a mely minden kereskedelmi szerződésre vonatkozik, óhajtanám, hogy minden újból kötendő kereskedelmi szerződés elhalasztassék mindaddig, mig az Ausztriával való egyesség tisztába nincs. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, mélt. főrendek! Egyben tökéletesen egyet értek az előttem szólott mélt. gróffal és ez az egy az, hogy én is óhajtom, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség iránti tárgyalások a kölcsönös érdekek méltányos figyelembe vétele alapján oly kedvező eredményre vezessenek, a mely vámterület egységének fentartását eredményezze. Ebben óhajaink tökéletesen találkoznak. De nem vagyok oly szerencsés, hogy a többiekben ő méltóságával egyet érthessek. Ugyanis köttettek kereskedelmi szerződések a múltban, és eljutottak a legutolsó stádiumig, a törvényhozás által való elfogadtatásig; vaunak más szerződések, melyeket időközileg felmondani jogukban áll más hatalmaknak, melyeket mi abban, hogy ezen jogokat gyakorolják, nem gátolhatunk. Már most én, legalább részemről, egyátalában nem tudnám helyeselhető eljárásnak tartani azt, hogy azért, mert a vám és kereskedelmi szövetség felett újabb alkudozásokat folytatunk Austriával, egyidejűleg a már majdnem perfectté lett kereskedelmi szerződések irányában egyszerűen kimondjuk, hogy mi már most azokat megkötni illetőleg helybenhagyni nem fogjuk, s — nem tagadható — bizonyos illoyalitással járjunk el azon államok és kormányok irányában, melyek épen mert ezen szerződések megköttettek, elálltak oly intézkedések életbe léptetésétől, meFÖBBSDI NAPLÓ. 1675/78. I. lyeket. ha életbe léptettek volna, épen specifice a magyarországi iparnak és kereskedésnek igen nagy hátrányokat okoztak volna. De nem látván indokolhatónak azt sem, hogy ha felmondatnának más hatalmak által a kereskedelmi szerződések, mi ismét kitegyük magunkat, és az ország közgazdasági viszonyait a bizonytalanságnak azért, mert a vám és kereskedelmi szövetség fölött Ausztriával alkudozunk. A t. gróf úr azt mondja, hogy ő nem akarja a külön vámterületet. Igazsága is van nézetem szerint is; de uto jára is ez az eshetőségek közé felveendő. Tökéletesen igaz. Mihelyest egy alkudozás íoly, annak nem sikerülte épen úgy az eshetőségek sorába tartozik, mint sikerülte. De mig ezen ügyet szem előtt tartva is minden egyes szerződésnél meg kellene gondolni, vájjon, ha ez ma meg nem köttetik, fentartatik-e megkötése a későbbi időnek; abból háramlik-e nagyobb kár reánk, hogy a monarchia másikfele érdekeinek szempontjából compromissumokra léptünk és ez fenmarad azontúl is; vag}^ pedig abból háramlik-e reánk nagyobb kár, hogy azért, hogy ezt mellőzzük, mellőzzük egyúttal azon előnyöket is, melyeket én azt gondolom mindig nagyobb mértékben lehet kieszközölni, ha az egyesült vámterület részéről adandó engedmények állanak szemben a külföldtől követelt engedményekkel, mintha csak egyik részről adható engedmények állanak szemben ugyanazon külföldi államoktól nyerhető engedményekkel. Es különben is — én nem képzelem, — hogy bárhol az országban, de legkevésbé a mélt. főrendek közt valaki azt hinné, hogy még azon esetben is, mi reménylem nem fog bekövetkezni, hogy a vám- és kereskedelmi-szövetség megújítása iránti tárgyalások a kivánt czélhoz nem vezetnek, és igy külön vámterület lesz, — mondom — nem hiszem, hogy e mélyen t. házban gondolná valaki, hogy akkor oly viszony lesz Ausztria és Magyarország közt, hogy a két állam a kereskedelmi és forgalmi ügyekre nézve egyezményt vagy szerződést sem kötne. Mindenesetre fog egyezmény és szerződés köttetni. Ha tehát fennálló külföldi szerződések lesznek akkor, midőn — posito sed non concesso — bekövetkezik a külön vámterület felállítása, akkor a külön osztrák és magyar vámterület közt kötendő keres17