Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-124

CXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 6? A mi azonban magát a ezélnak elérésére alkalmazandó eszközre vonatkozólag, a kiindulási pontot illeti, a mi jelesen a 3. §-ban foglaltatik, mely ezen törvényjavaslatnak úgyszólván alapját és sarkpontját képezi, mely körül az, mint tengely körül forog, erre nézve méltóztassanak megengedni, már a bizottsági tárgyalás alkalmával — noha csak akkor osztattak szét a törvényjavaslatok — első tekintetre is aggályok merültek fel bennem, melyek ellenében, daczára mindazoknak, a mik a t. belügyminister ur által szokott alapossággal és tárgyismerettel előhozattak, bennem ezeket nem oszlatták szét, sőt azóta böveb-„ ben gondolkozva ezen ügy felett : én ezen alapelvnek alkalmazását eltévesztettnek, és bizonyos tekintetben kiindulási pontul elfogadhatónak nem találom. Indokaim a következők : Én azt tartom, nogy a betegek ápolása és átalában a betegekről és szükölködőkről való gondoskodás — tekintsük e részben Európa akármely mívelt és alkotmányos országát — mindenesetre kötelezettség; egyedül csak azon község lakóira róható fel és csak egyedül azon község kötelezhető arra, melynek szegénye valahol ellátandó, vagy pedig betegsége esetében ápolandó. Nem is hiszem azt, hogy oly sürü esetek fordulnának elő e tekintetben, hogy ebbeli kötelezettségének bármely község meg nem felelhetne, de azt is tartom, hogy ez elodázhatlan és elmulaszthatlan kötelesség kizárólag a községet illeti és nem terjeszthető másra, mert méltóztassanak megengedni — hazánk viszonyait tekintve, tudjuk azt, hogy ép a közczélok biztosítása és az állam fentartása érdekében — akármit mondjunk is — bizonyos nagyobb adóztatási terhekkel kell megbarátkoznunk. Egy ily körülmény lehető legnagyobb figyelmet igényelne, hogy itt ok nélkül és burkoltan bizonyos átalános közös teher állapittassék meg, melyre nézve tagadom, hogy ez olyan volna, melyre azokat is lehetne szorítni, kiknek az ügyhöz egyátalában semmi közük sincs, mert méltóztassanak megnyugodni — példákat hozhatnék elő — kétségtelen dolog, hogy talán 30—50 esztendő forog le, a nélkül, hogy egyik-másik községben ily , betegekért az ápolási költségeket fizetni kedene. Mi czéloztatik jelenleg? Állandó pótadó, mely minden tekintet nélkül, akár van az egyes községnek betege, akár nincs, annak lakosaira kivettetik — legyen e pótadó csak 1

h vagy 1 krajczár — és abból alapittatik egy concurrentionalis pénztár, mely a megyei adóztatás alapján, a megyéhez tétetik át, és a melyből a megye fogja a költségeket megtéritni. Én ezt igazságtalannak tartom, és nem találom az új administrativ feladatokkal összeférhetőnek, hogy a községi terhek a központba tétessenek át. Helyén látnám ezt kivételkép azon rendkívüli esetekben, melyek felmerülhetnek, hogy ha t. i. az egyik község nem volna a maga állapotánál fogva képes, ebbeli kötelezettségének megfelelni; de nem tartom helyénlevőnek azt, hogy az a község, melynek semmi betege nincs, mégis viselje részben a más községek betegeinek ápolási költségeit; ezt annál kevésbé tartom jónak, mert tudjuk, hogy mi szokott rendesen történni ily concurrentionalis pénztárakkal? Igaz és tökéletesen áll az, a mit indokolásában a t. belügyminister ur mond, és a mit a bizottság is felhoz e törvényjavaslat támogatására, t. i. az, hogy ez a legkönnyebb módja a gondoskodásnak, mely az állam vállairól a terhet levonja és a legkönnyebb módot nyújtja a szűkölködő betegek ápolására. De van-e szükség ily concurrentionalis pénztár megállapítására? és mi fog azzal történni? Az a mit ily pénztáraknál rendesen tapasztalunk. Miután t. i. az igen megszorult állapot miatt arra kénytelenitve vagyunk, nagyon szűk mértékben fognak kiszolgáltatni azon költségek, melyek az administratiónak fentartására szükségeltetnek, és így ez nem lesz egyéb, mint kölcsönző-pénztár, mint volt az insurrectionalis cassa, részint pedig el fog eredeti czéljától vonatni és más czélokra fordíttatni. Ezenkívül mélt. főrendek, én tagadom, hogy ily nagy alap szükséges volna a betegápolási költségek fedezésére. Ezek, mondom, főleg azon indokok, melyek engem arra birnak, hogy e törvényjavaslatot azért, mert meggyőződésem szerint téves kiindulási ponton alapszik, ne ajánljam, és kérjem a t. belügyminister urat, kinek méltányosságáról és igazságszeretetéről meg vagyok győződve, hogy kegyeskednék községi alapon egy észszerűbb