Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-117

48 CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Keglevich Béla gr.: Méltóságos főrendek! Ha a szőnyegen forgó kérdést isolálni lehetne, ha el lehetne választani más kérdésektől, a melyeket mindenesetre kénytelenek vagyunk szemügyre és figyelembe venni, meg lehet, hogy ha a kormány iránt tisztán mint bizalmi kérdés állitható föl és mint ilyen lenne megadandó azon felhatalmazás, a melyet kér, az esetben, hogy addig, mig a rendes úton megszavaztatik a budget, miután arra kilátás nincs, hogy a folyó év alatt előzetesen a költségvetés szerint kezdhesse meg a kormányzatot : én talán egyenesen megtagadnám a kért felhatalmazást. De épen azért, mert meg vagyok győződve, és azt hiszem, hogy nemcsak ez egy, sőt nem is e szempontból kell a kérdést megítélni, engedelmet kérek arra, hogy okaimat elmondhassam, miért szavazom meg én a kért felhatalmazást. (Halljuk !) Tudjuk azt igen jól, és emlékezhetünk mindannyian, még nagyon rövid ideje annak, alig egy éve, hogy egy országos deroute elótt állottunk, az ország olyan helyzetben volt a financiális bajok miatt, hogy elvégre volt ugyan többség, volt kormány, de mikor megürült a pénzügyministeri tárcza, arra nem került nemcsak a párt saját soraiban, de igen nehezen másutt is ember, ki hajlandó lett volna e provinciát elvállalni. És ezen tétovázás és ingadozás, a kedélyeknek lehaugoltsága mellett, igen hosszú időig tartott és akkor legyen szabad megmondanom, hogy nézetem szerint bekövetkezett az, minek én igen örvendtem, volt egy ember, ki felé egyforma bizalommal tekintett nemcsak a nemzet azon pártja, melyhez nem tartozott, hanem még a fejedelem kegye is kitüntette, és ezen férfiú kész volt elvállalni a pénzügyministeri tárczát. Ezen tette által emlékünkbe szükségkép visszaidézte azon nagy polgári erényeket, a melyeket gyermek korunkban tanultunk a római polgárokról, mert egyéni áldozatokat hozott a haza oltárára azzal, hogy elfogadta azon állást, melyben problematicus eredmények és hálátlan munka várnak reá. Azt hiszem, alig van az országban párt vagy pártárnyalat, — melynek egyedüli czélja a nemzet boldogulása — a mely párt komolyan feltételezné azt, hogy miután a helyzet tavaly óta nagyon csekélyben változott, képes volna azon esetben, ha ezen felhatalmazás a kormánynak meg nem adatik és ennek folytán a kormány és vele a t. pénzügyminister távozni kéiiytelenittetnék, képes volna —• előállitani oly férfiút, a ki nem többet, csak annyit is birna tenni épen egyéni fellépése által, mint a jelenlegi pénzügyminister. Tudjuk mindnyájan igen jól, hogy midőn a jelenlegi pénzügyminister ur a pénzügyi tárczát elvállalta, rövid időn rá morális hitelünk a külföldön és az önbizalom bent emelkedett, sőt valóban pénzbeli viszonyaink is javultak; nem akarom ezzel azt mondani, hogy feltétlenül helyeslem mindazt, a mi az óta működésének applicatiójábanvagy tervezeteiben előttünk ismeretes, vagy nem volna olyan, a mit azokban határozottan ne roszalnék és elleneznék; de ez szerintem a kérdés mai helyzetében nem esik imputatio alá. Nem arról van szó, hogy azon eszközök, a melyek által a jelen financiális helyzetből való végleges menekülést a pénzügyminister ur véghez akarja vinni, jók-e vagy kevésbé azok, hanem a kérdés az, hogy átalában megélhessünk és később jobban és czélszerűbben intézzük el dolgainkat. Mondom ez a subjectiv szempont, a mely engem e kérdésben vezérel, és épen azért a consequentiát ebből levonván, részemről egyedül ezen szempontból megadandónak vélem a kért felhatalmazást és kérem a méltóságos főrendeket, hogy azt a jogügyi bizottság javaslata értelmében szintén elfogadni méltóztassanak. Cziráky János gr. főtárnokmester : Nagymélt. elnök ur, melt. főrendek! En szerényen tartózkodtam volna a felszólalástól, habár némi tekintetben átalánosságban hozzájárulok ahhoz, a mit az előttem szólott gróf ő méltósága emiitett, ha némi csekély módosiíással nem kellene szavazatomat indokolnom. Magam is azt gondolom, hogy a felhatalmazás kérdése, a mely előttünk fekszik, és ettől elvontan is tekintve azt, hogy az állam kerekének mindenkor forogni kel], és ezen államkerék forgását gátolni valódi polgári bün akkor is, hogy ha az illető kormányirányzattal nem volnánk teljes összhangzásban, és csak kivételes eszközként alkalmazandó oly drastikus mód, hogy megtagadtassanak az eszközök, a melyek az államkerék rendes forgásai a szükségesek, és én egészen elvontan a bizalom kérdésétől, megszavazni kívánom az eszközöket, mert ezt a dolog rendes folyama ugy hozza magával és csak ezt