Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-115

CXV. OKSZÁGOS ÜLÉS. 37 bátor legyek egy pár szóval reflectálni. Köszönettel vehetjük, hogy ő nagyméltósága a közohajtásnak megfelelt, a mennyiben eonstatálta, hogy a főrendi ház mielőbbi reformálása, melyről a legmagasabb Ígéret le volt téve a trónbeszédben is, a főrendeken soha sem múlt, sőt két izben interpellatio is intéztetett ez irányban a kormányhoz, elsőben Szemere minister interpelláltatott 1848-ban, most, pár év előtt pedig az akkori kormány. En ő nagyméltósága felszólalásával kapcsolatban véleményemet akarom kimondani egy eszmére nézve, mely az alsó háznál mint egy refrainül használtatik. Valahányszor tőlünk egy izenet megy az alsó házhoz, mind annyiszor az mondatik, a főrendi házat reformálni kell. Ez bizonyos tekintetben a főrendi házban uralkodó szellem roszálása. Azt elmondotta a koronaőr ő nagyméltósága, hogy mindenki kívánja a főrendi ház reformálását, de a roszalásról csak annyiban emlékezett meg, hogy azt egy átalános jeles frázissal viszszautasitotta. En kissé tovább megyek, s a szellemre nézve akarok a két ház közt paralellát húzni. En azt mondom, hogy a főrendi házban ama bizonyos ráfogott szellem nem létezik. Átalában a főrendi házról, valahányszor mi a magyarságot hangsúlyozzuk, azt mondják, hogy a főrendek családi körükben nem magyarok. Bocsánatot kérek, hogy ezt itt említem, egy újságban olvastam, hogy az alsó házban mondatott. Meg vagyok győződve, hogy a főrendi ház minden tagja érzi e tekintetben szive parancsát és sugallatát, és azt hiszem, hogy a ki családos ember, gyermekeit úgy fogja nevelni, hogy szeressék hazájokat, anyanyelvüket, és lángoljanak a nemzeti szellemi érzületért. Csak ezt kívántam megjegyezni a főrendi ház szellemének roszalását illetőleg. Hozzá teszem, hogy e ház nem is indítványozó, habár egyben másban lehet is az, — e competentia inkább meg van az alsó háznál. Hogy a financiális lét nem kedvező, azt például az alsó házban létezett azon áramlatnak lehet tulajdonítani, melynek következtében a ministerium oda volt utalva, hogy azon irányban működjék, és ezen áramlatra kényszerítve volt a főrendi ház is. A szellemre nézve csak ezt akartam egész átalánosságban megjegyezni. Bocsássák meg a méltóságos főrendek, hogy e részben bátor voltam véleményemet kifejezni. Elnök: Bocsánatot kérek, a koronaőr ő excellentiájának szerintem teljesen jogosult volt a kormányhoz intézett azon kérdése, vájjon a mintegy öt negyed éve tett interpellátióra szándékozik-e választ adni és úgy hiszem, hogy e részben a házszabályok keretén túl nem ment, de minden egyéb, ami a mai ülés napirendjén nincsen, már most csak formális, alakszerű indítvány alapján lehetne szerintem a vita tárgya; egészen eltekintve attól, hogy én mindig axiomaképen tartottam azt, hogy nekünk e helyen csak a képviselőház üzeneteivel és érveivel van dolgunk, minden egyéb kívül esik az e házbani vitatás keretén. [Helyeslés.) Keglevich Béla gr.: En nem tudom, hogy az elnök urnak azon nyilatkozata után, melyet épen szerencsénk volt hallani, nem fogja-e tőlem a szót megvonni. Elnök: Ha a korlátok közt marad, — nem. Keglevich Béla gr.: Mondom, nem tudom, nem fog-e a szó tőlem megvonatni, ha azon tárgyhoz én is szólok, mely nem volt ugyan a napirendre kitűzve, de mégis tényleg tárgyaltatott, miután a koronaőr ő excellentiája interpellált, és ministerelnök ur ő excellentiája az interpellátióra megfelelt, jelezvén a kormány álláspontját. En csak annyit kívánok megjegyezni, hogy én mindenkinek jogosultságát elismerem, bizonyos kérdések felett e házban nyilatkozni, és megengedem azt is, hogy mindenkinek meglehessen bizonyos kérdésekben a maga meggyőződése szerint elfoglalt álláspontja. En részemről örvendek rajta, ha a tisztelt főrendi ház jónak látja, hogy maga sürgesse a főrendi ház reformálását és abba bele is menjen; de sajnálattal kell constatálnom, hogy a hallott nyilatkozatokkal nem érthetek egyet, mert én azt hiszem, hogy akármilyen új szervezet alapján ilyen házat összehozni nem lehet és ez az álláspontom, melyét kifejezni bátor voltam. En ezt a legmagyarabb institutiónak tartom Magyarországon, és ebbeli nézetemet fentartom és meg vagyok győződve arról is, hogy bármilyen utón fogják reformálni e házat, nem fogja kikerülhetni a re-