Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-113

CXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 31 békésmegyei főispán ur mondott; de hiszen mind a képviselőházi, mind a főrendi házi szövegben is világosan benfoglaltatik, hogy ezen ügyekben másodbiróságilag a legfőbb ítélőszék határoz. A nagyobb városokban az ügyvédek nagy tömege oly embert az ügyvédi kamara tagjává nem fog megválasztani, a kiről tudja, hogy nem mi veit, és a józanságnak nem áll azon fokán, hogy a rábízott hivatalnak meg tudna felelni. A vidéken — megengedem — lesznek oly ügyvédi kamarák, melyek a tisztességnek és — a mint Tomcsányi József főispán ur ő méltósága mondotta — a józanságnak kevésbbé fognak megfelelni; de végre is ettől a salaktól sem igy sem úgy, ha az ügyvédi kamara tevékenységét megzsibbasztjuk, nem fogunk megszabadulni. Ez önmagától fog kiforrni és azon eredményt fogja létrehozhatni, hogy a rósz és haszontalan embert az ügyvédi kamarába megválasztani nem fogják, sőt inkább a vidéken fognak a becsületesek arra törekedni, hogy rósz collegáiktól azon kerületben, a hol tartózkodnak, minden áron megszabaduljanak. Magam részéről a képviselőház szövegezését pártolom és arra szavazok. [Helyeslés.) Pauler Tivadar igazságügyminister: Nagyméltóságú országbíró, méltóságos főrendek! Az okokat a képviselőházi szerkezet mellett oly ékesen és oly alaposan fejtették már itt ki a főrendi ház egyes tagjai, hogy alig van, mit hozzá adnom. Csak azért szólalok fel, hogy némely aggályokat oszlassak el, melyek a discussio folytán felmerültek, s melyek az ügyvédek feletti fegyelmi biráskoelásnak netán kártékony hatására vonatkoznak. Az aggályok abban pontosulnak össze, hogy a választmány, mely tisztán ügyvédekből áll, saját társai felett részrehajlatlanul nem fog Ítélni. Vizsgáljuk az eseteteket, melyek ezen választmány elé tartoznak. Büntettek oda nem sorolhatók; kérdések, melyek a feleket és ügyvédeket anyagi érdekeikre nézve illetik, hasonlólag nem, mert világosan mondja a törvény, hogy oly esetekben: midőn előlegről, oly esetekben, midőn pénzek visszatartásáról, vagy iratok visszaadásáról van szó, nem ez a fegyelmi bíróság, hanem a rendes törvényszék fog ítélni, sőt még a kártérítési esetekben is, mert világosan mondja a 71. §. „Az ügyvéd teljes kártérítéssel tartozik azon kárért, melyet hivatalos eljárásban cselekvése vagy mulasztása által valakinek akár szándékosan, akár vétkes gondatlanságból okozott, a mennyiben az törvényszerű jogorvoslattal már elhárítható nem lenne, a kártérítési kereset a polgári perrendtartás szabályai szerint illetékes bírósághoz tartozik. A kár teljes megtérítése sem menti fel az ügyvédet a jelen törvény határozatai szerint megindítandó fegyelmi, illetőleg bűnvádi eljárás alól." Tehát a kártérítési kérdések sem fognak oda, hanem a rendes törvényszékre tartozni. Itt meg van érintve azon eset, hogy ha a rendes bíróság már ítélt is, az ügyvéd még azon felül is fegyelmi vizsgálat alá veendő. így van ez más esetekben is, a hol ki van mondva, hogy ha a pénzt visszatartaná, mint sikkasztó fog büntettetni, de ha a sikkasztást nem lehetne megállapítani, fegyelmi vizsgálat alá kerül. A törvényjavaslat 103. §-a azt mondja, hogy ha a bíróság ítélt is í a bűnügy felett, az iratokat mindenesetre átteszi az ügyvédi választmányhoz azért, hogy az netán azonfelül a fegyelmi büntetést alkalmazza, és lehetséges, hogy valaki mind a bíróság által, mind utóbb a fegyelmi úton megfenyitessék. Es ép ez utóbbi körülmény vezet engem arra, hogy csakis az ügyvédekre bízzam a fegyelmi bíráskodást, nehogy a birák ugyanazon ügyben, az egyik és a másik esetben is bíráskodván; kétszer folyjanak be ugj'anazon egyén megfenyitésére vagy fölmentésére. A kérdések, melyek az ügyvédi választmányhoz tartoznak, tisztán testületi kérdések, t. i. ha nem szándékosan, hanem gondolatlanságból, könyelmüségből, vagy pedig a becsület kellő fel nem fogásával vétett az illető. Az ügyvédi választmány nem fogja egykedvüleg elnézni, ha feleket ilyen perek vitelére felszólít, vagy a felek részére nyíltan haszontalan és alaptalan beadványokat szerkeszt; ha díjazott közbenjárók által vagy más botrányos módon feleket keres; ha a rája bizott ügyekben nevezetes hanyagságot és késedelmet tanúsít. Ezen esetek mind olyanok, hogy legközvetlenebbül az ügyvédeket, és sokkal inkább azokat érdeklik mint a bírákat. Hogyha a mi ügyvédi karunkban magva van az egészséges elemnek — pedig azt senki sem fogja tagadni,