Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-160

398 CLX. ORSZÁGOS ÜLÉS ismerné azt, hogy ez rendkivüli út, s hogy ez a rendes úttól való eltérés az alkotmányos elvek­től való eltérés; kérdem tehát, vájjon az ülés­szaknak néhány nappal, egy-két héttel való meghosszabbítása, oly fontos tekintet-e, hogy a miatt egy alkotmányos elvtől kelljen elállani, hogy e miatt elvet kelljen feláldozni? Én az ilyen politikát nem tehetem a magamévá: Nem akarjuk mi elodázni a dolgot, nem akarjuk mi ez ügyek elintézésének szükségességét tagadni, sőt mint méltóztattak látni, határozati javasla­tomban csak arra utaltam, hogy ezen ügyek ren­des úton végeztessenek el. A t. pénzügyminister ur azon állításomat, hogy a felhatalmazásban már némi elismerése foglaltatik a jogosultságnak, kétségbe vonta és azt mondta, hogy ezen öt vasútra nézve nem azért szorgalmaztatik a felhatalmazás, mert ezek iránt a követelések alapossága már el van is­merve, hanem csak azért, mert ezek legsürgő­sebbeknek látszanak, és azt méltóztatott mon­dani, hogy épen ezeknél égető szükség van. Bo­csánatot kerek, hanem itt némi ellenmondást ész­lelek. Mert a minek égető szüksége el van is­merve, hogy annak alapossága kétséges volna, azt nehéz megmagyarázni. Nem sokáig fogom a ruélt. főrendeket un­tatni, (Halljuk!) csak egyre akarom még figyel­meztetni, a mi a kormánynak két igen érdemes tagja által ismételtetett; t. i. hogy a kormány részéről az, hogy általa ezélszerüebben és ked­vezőbb eredménynyel fognak végeztetni ezen ügyek, nem mint fő ok, hanem csak mint mel­lék ok hozatott fel. Méltóztatott azonkívül a pénzügyminister ur határozottan kinyilatkoztatni, hogy azon bajok, melyek a múltból fenmaradtak, normális úton nem orvosolhatók, hogy szükséges rendkivüli úton is eljárni. Épen (VZt el különbség köztünk, hogy a kormány részéről az egész kérdés tisz­tán opportunitási szempontból tekintetik. Én pe­dig, ámbár az opportunitás ellen sohasem leszek, a mikor az alkotmányos elvekkel megegyeztet­hető, nem pártolhatom az olyan opportunitást, mely ellentétben van az alkotmányos elvekkel. Én nem ismerhetem el azt, hogy az ország nagyobb megnyugvást fog találni abban, ha mind­azok, a mik feladatunkat képezik, a kormány által teljesitletuek, a helyett, hogy azokat a törvény­hozás érvényesítené; szóval, nem tartom lehetsé­gesnek. Ezen puszta opportunitási szempont Vay Miklós t. barátomat arra birta, hogy a tisztjével lévő viszonyt emiitette, és miután ő nmltga tisztjét is megajándékozná annyi bizalmával, természe­tesnek tartja, hogy ez a kormánynak is meg­adassák. Én különbséget találok a között. Vay Miklós b. tisztelt barátomnak tökéletesen szabad­ságában áll, mikor sajátja felett rendelkezik — a meddig tetszik bizalmával megajándékozni tiszt­jét ; hanem egészen más, mikor az államnak ér­dekéről és a törvényhozás jogairól van szó. (He­lyeslés.) En azt, a mit a t. pénzügyminister ur mon­dott, nevezetes felfedezésnek tartom a kormány irányára nézve, nevezetes felfedezésnek tartom a kormány azon álláspontját, hogy a múltból fenmaradt bajokat nem normális, hanem rendid­viili utón akarja orvosolni. Es azért, szük­séges volt azokat, a miket beszédemben em­líteni bátor voltam, előhozni ; szükséges volt azokat megbeszélni, és pedig épen azért, mert válságnak állunk küszöbén. Szükséges, hogy a gondolkozó közönség valóban gondolkozzék. Éu remélem, hogy abban az időben, hol a tájéko­zatlanság a legnagyobb fokát érte el, a gondol­kozó közönség arra is figyelemmel lesz, a mi a főrendek körében mondatik, szükséges tehát, hogy akkor, a mikor az ország bajainak gyö­keres orvoslására higgadt politikára van szüksége, a gondolkodó közönség figyelmeztessék, nehogy teljesen indokolatlanul elbizás és semmi észlelhető ezélhoz kötött lelkesedés által a nagy közönség, a válságnak olynemü megoldására ragadtassék, a mely csak újabb válságoknak vetné el magvát. Széll Kálmán pénzügyminister: Előt­tem szólott ő nmgnak csak egyetlenegy állítását vagyok bátor rectificálni, melyet beszédemből kivett és félreértett. Ő excellentiája rendkivüli felfedezésnek nevezi azon nyilatkozatot, melyet tettem; felfedezésnek a kormány irányára nézve, hogy t. i. a múltnak bizonyos bajait csak rend­kívüli eszközökkel lehet orvosolni. Sok dolgot egészen máskép lehet érteni, kihozva az össze­függésből és önkényesen magába állítva fel azon thesist. így van ezzel is. Én azt mondtam, és

Next

/
Oldalképek
Tartalom