Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-160
394 CLX. ORSZÁGOS ÜLÉS. lamháztartás áttekmtése nem volt szigorú alapra fektetve s nem szerezhettünk arról alapos tudomást. Erre nézve törvényes határozatot kellett volna már akkor kérni, mert hiszen már ki volt adva. Ez most úgyszólván „nachträglich" jön e budgethe. Fenmarad még 4 millió, meglehet ez is függőben van, s a 6 millió kiadás következtében erre nézve fájdalmas következtetéseket lehet vonni. Az előadottak alapján, miután azt sem látom, hogy az ügy sürgős megoldása szükséges volna, én Ápponyi gr. határozati javaslatának elfogadását ajánlom. Vay Miklós b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Sokszor halljuk azon szót említtetni, hogy „én a magam álláspontjánál fogva ezeket és ezeket elfogadom, az én állásom ezt és ezt követeli tőlem". Nekem oly szerény az álláspontom, hogy arra nem is akarok hivatkozni, hanem van az embernek egy meggyőződési álláspontja, s ha sokszor felteszi is magában, hogy nem fog szólani, mégis, mikor a sziv és kedély álláspontja érintetik, akaratlanul is felszólal. Én azt gondolom, hogy a mi magát a tárgyat illeti, a felhatalmazás kérdése annyira meg volt itt vitatva, hogy arról felesleges volna agy szót is szólani. Hallottam azt mondatni, hogy még várhatunk vele pár hónapig. Erre sem válaszolok, mert meg volt marrá adva a válasz. Én abban látom épen a garantiát, hogy a kormány a jövő országgyűlésnek fog számolni, melynek többségéről ma nem bizonyos. Nem tudja ma a kormány, vájjon számolhat-e oly többségre, minővel ma rendelkezik, s mégis azt mondja, adjátok meg a fölhatalmazást, majd a jövő országgyűlésen számolni fogok. Nincsen ebben elég garantia? Egyébiránt én nem megyek subjectivitásokba; objeetiv akarok maradni. Hallottam emlittetui a bizalmi kérdést. Azt lehetne mondani és nyakunkba varrni, hogy mi a kormányt pártoljuk, mert roppant nagy bizalmat érzünk iránta. Coneret kérdésben igen. De micsoda kérdés ez? Micsoda fölhatalmazás ez ? Olyan, mint a minőt mi gazdatiszteinknek szoktunk adni, hogy számoljanak nekünk bizonyos dolgokról. Mi itt a bizalmi kérdés? Oly kismérvű ez a bizalmi kérdés a szükség kérdéséhez képest, hogy én nem is a bizalmi kérdésből indulok ki, hanem a szükségességből. A másik, mire reflectálni kívántam, az, hogy azt méltóztatott mondani, hogy van itt egy roppant nagy többség, melynek bizonyos elvei nincsenek. Nem rósz értelemben mondatott, nem is utasítom vissza. De én azt állítom, hogy ha a többségnek nincs elvi alapja, akkor instinctus az alapja. A kormány politikája lehet rósz, de vau egy jó oldala is, és ez a nyíltság. Méltóztassanak visszaemlékezni azon jelenetre, midőn Kerkapoly pénzügyminister először tárta fel előttünk híven az ország állapotát. Összecsaptuk kezünket ! Uraim! ha igy van a dolog, minden ellenvetés eltűnik azon nagy, azon hatalmas áramlat előtt, mely jelenleg az országban mutatkozik. Nem elvek kifolyása ez, hanem átalános felkelés a haza megmentésére. Van ilyenre példa a hazai történelemben régebbi időből is. Ott volt például az insurrectio. Akkor kardot kellett forgatni kard ellen, most az országnak bajait, elveszését kell megorvosolni, megóvni. Ilyen áramlatnak útját állani nem leint senkinek, s legkevésbé a méltóságos főrendeknek feladata, kik soha ilyen áramlatoknak nem állottak ellent. A méltóságos főrendek feladata ilyen áramlatokkal szemben az, hogy annak korlátokat szabjanak, s azt vezessék. {Élénk helyeslés.) Gyürky Ábrahám gr.: Apponyi gr. ő nagyméltósága azt méltóztatott mondani, hogy mindenki az ő véleményén van, s ezzel ő eg} r lépéssel ma tovább ment, mint tegnap Zichy Nándor gr., a mennyiben ez által azt méltóztatott mintegy mondani akarni, hogy a főispánok mintha nem is volnának a főrendi háznak tagjai. Zichy gr. 6 méltósága tegnap csak azt mondta, hogy a főispánok okai minden bajnak, pedig a gróf saját családja képes volna az iíten levő valamennyi főispánt leszavazni. Apponyi gr. állítására csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy én itt mint főispán épen olyan főrendi tag vagyok, mint akár maga ő nagyméltósága. Péchy Tamás közlekedési minister: Midőn e törvényjavaslat védelmére még egyszer felszólalok, nagyon rövid lehetek azok után, mik e tárgyban már elmondattak. A törvényjavaslat két irányban támadtatott meg. Egyik az elvi irány, másik az egye^, részletekre vonatkozólag tett megjegyzések után a helytelen irány megjelölése
