Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-159
CLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 375 nister ő nagyméltósága nyilatkozott, úgy szerintem is helytelen volna bármicsoda szám szerinti nyilatkozat, de a mely az előzmények szerint Ítélve, igen csekély lehet azon összeghez mérve, mely itt kitétetik. Tehát először csak arról van szó, hogy 5.400,000 írtra rugó követelés talán a törvényhozás szünetelésének ideje alatt kiegyenlíthető lesz, de ennek csak egy része és ezen rész sem a névértékben, hanem csak leszállított értékben. A kérdés tehát magában véve nagyon csekély érdekű, kivált, ha azt azon elvvel állítjuk szemközt, mely itt felállíttatik, t. i. hogy oly kérdések elintézése, melyek a törvényhozás körébe tartoznak, rendkívüli szükségesetében rendkívüli sürgősség és szükség által indokoltan a ministeriumra, azaz a közigazgatási eligazítás útjára tereitessék és a törvényhozás ezen eligazítása már előre is törvényesíttessék, és e részben kezei megköttessenek. Ha már ez az 1. §-ban körülírt kérdésekre vonatkozólag áll, ha áll ezekre nézve az, hogy vagy egy részök már jelenleg is törvény utján lenne elintézhető, másrészök pedig a jövő törvényhozás által lesz elintézhető és elintézendő, és ha ezen csekély körben úgy hiszem, a ministerium a maga felelősségének terhe alatt a kérdésnek eligazításához hozzájárulhat: úgy sokkal nagyobb mérvben áll mindez azon czéllal szemközt, mely a következő §§-ban körül van írva, mert ott csakugyan vagy már jelenleg is tudatik az, hogy mekkora összegek azok, melyekre az egyes társulatok szorulnak, hogy a magok ügyeit elintézhessék, vagy jelenleg még nem tudatik. Ha jelenleg tudatik: a kérdések törvényhozási elintézésének útjában semmi sem áll; ha pedig nem tudatik, akkor azoknak a jövő törvényhozásig való elhalasztása szerintem az ügykezelésének fennakasztása nélkül annál inkább eszközölhető, mert a nnnisteriumnak mindenkor útjában és módjában áll, valamint eddig, ezen kérdéseken segíteni, úgy addig is segíteni, mig tisztán nem lát az ügyben, és a törvényhozás azon helyzetben nincs, hogy a kérdést elintézhesse. Én tehát elvben ezen törvényjavaslathoz azért nem járulhatok, mert nem látom kellőleg indokoltnak azt, hogy itt rendkívüli sürgős eset forogna fenn, melyet a törvényhozás elintézésének köréből kiemelni, mely miatt a ministeriumot rendkívüli felhatalmazással ellátni szükséges volna, és melyet a ministerium a maga felelőssége körében az ügykezelés rendes menete szerint el nem igazithatna. A mi már nem az elv kérdését, hanem magának a kérdésnek érdemét illeti, a minister ő nagyméltósága szíves volt jelezni azon kiindulási pontot, mely a ministeriumot e részben vezette és pedig azt volt szives mondani, hogy mihelyt a ministerium az ügykezelésbe lépett, pénzügyi helyzetünk javításának és hitelünk helyreállításának szükségleteit vetette a latba és felkarolta azon kérdéseket, melyeknek elintézése e részben sürgős volt. Bocsánatot kérek, de egy kissé mégis csak gyanúperrel kell élnem, hogy azon kérdések sorában, melyek hitelünk és pénzügyi helyzetünk javítására első helyen szükségeltetnek, talán nem épen ezen kérdés áll és nem épen egyedül ez áll, még ha mindazt hozzá is teszszük, mit a kormány eddigelé a törvényhozás előtt e részben feltárt. Egy országban, mely leginkább földmívelő ország, melynek kis birtoka az 1848. törvények által a nemzet tőkegyüjtő és szaporító tényezői közé első sorban való hivatással lépett; egy ország, melyben épen ezen kis birtok, ennek gazdasági fejlődése, hitele, birtokviszonyai, jogi állapotai fejlesztése érdekében oly kevés törteid, a mi óta alkotmányos törvényeket alkotunk ; egy ország, melynek vidéki hitele a nagy hitelintézetekkel való közvetítés utján a pesti pénzintézeteknek jelenleg is lV2%-ot nze * csa ^ azért, hogy a nemzeti banktól a pénz azon pénzforrásokhoz érkezzék, melyekből menthetnek, és a midőn az átalános kamatláb 5Y2%J mégis jelenleg 9—10°/ 0-os pénzzel kénytelen élni ezen országban egyedül vasúti érdekeknek és átalában 8 —10—ll 0 / 0-os néhány millióra terjedő ügyeinek eligazítása a nemzetgazdasági, pénzügyi hitele és jövője érdekében teendők sorában, első és legkirívóbb érdeknek szerintem nem jelezhető. Méltóztatott felemlíteni, iiogy ezen törvényjavaslat a vasutak ügyeinek eligazítására nézve — csakugyan magam is azt hiszem, — csak egy parányi része azon kérdéseknek, melyek ezen körben jövőre a törvényhozást foglalkoztatni fogják. Ebben úgy hiszem, körülbelül egyetértünk, hanem ahhoz a reményhez, hogy a vasúti társu-
