Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-159

CLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS, 363 után, a benyújtott tvjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Cziráky János gr. főtárnokmester: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Azon eszme, melyet a közlekedési minister ur ő nméltga előterjesztett, bizonyos kezességet nyújt nekünk arra nézve, hogy a vasúti politikára vonatkozólag helyesebb elvek lesznek ezután irányadók, a mint azt különben már a megelőzött korszakban igen t. elődje alatt is tapasztalni szereaesénk volt. Méltóztatott felemlíteni azt, hogy jövőre állami kamatbiztositás mellett csak olyan vasutak fognak építtetni, melyek különös nagy haszonnal lesznek az államra nézve, és melyeket másképen megépíteni nem lehetne, mint ezen az utón, vagy hogy oly vasutak, melyek zsák-utezákban végződnek, további fejlesztés által az országnak hasznára válhassanak. Én ezek ellenében azon határozott óhajnak akarok kifejezést adni, hogy átalában mindaddig, mig az állam mérlege a kiadás és bevételek között az egyensúly helyreállitva nem lesz, semminemű kamatbiztositás melletti vasutat meg ne szavazzunk és én részemről legalább meg nem szavazom. Mert ily terhek elviselésére az ország, — bármily haszon volna is kilátásba helyezve — nem képes már, és azért remélem, hogy újabb nagy terheket elvállalni a magas ministerium ilyetén vasutak initiálása által nem fog. Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Én ezen tvjavaslathoz tüzetesen nem kívántam szólani, minthogy ennek elfogadását óhajtandónak tartom. De a minister ur ő nagyméltga átalában néhány szóval a követendő vasúti politika, érdekében hivta fel a mélt. főrendek figyelmét s én ezen térre őt igen szívesen követem. A mélt. főrendek az e részben követendő irányban már többször nyilatkoztak, határozatok hozattak, vagyis inkább interpellatiók intéztettek a ministerekhez, minthogy azonban az illető közlekedési ministerek alatt, — kiknek sűrű változását én csak sajnálattal vehetem észre, — a követendő irányoknak és az adott biztosításoknak hitele és következetessége legalább is megerősítést nem nyert, igy az ez iránti bizalom nem lehet igen nagy. Mondom, a mélt. főrendek többször nyilatkoztak azon irányra nézve, mely a vasúti politika iránt kövelendő. A ministerek tettek ígéreteket átalán a közlekedésügy, a vasúti politika tárgyában, a ház elé hozandó tvjavaslatokat és tervezeteket illetőleg. Ezen ígéretek nyom nélkül enyésztek el s ezen tvhozási időszak legközelebb le fog peregni a nélkül, hogy mindazon pium desiderium valósulásához csak egy talpalattnyival is közelebb állanánk, mint állottunk közel 3 év előtt. Azt, a mit ő nméltga a vasúti politikára nézve mondott, azt én sem iránynak, sem programúinak nem tekintem, mert nem lehet azt mondani a múlt kormányokról, hogy ők kamatbiztositást adtak ott, hol egy vasút kamatbizíositásnélkül is megépülhetett volna. Ha pedig adtak ilyen kamatbiztositást s a tvhozás az ebbeli javaslatukhoz hozzájárult, akkor kétségkívül oly valami történt volna, a mit igazolni józanul szerintem nem is lehetséges. Ha pedig valaki egy oly vasúti tervezettel és javaslattal jött kamatbiztositás nélkül, mely az állam activ hozzájárulása nélkül létesül, ha az egyszer tárgyalás alá hozatott, arra, hogy ez visszautasittatott volna, szerintem soha sem volt eset. így tehát a kérdés a között, hogy biztosítással, vagy a nélkül épüljön-e egy vasút, egészen egyszerű. Ott az a kérdés dönt, vájjon az ország és az országnak köz gaz dászata annyira érdekelt-e valamely vasútnak létesülése iránt, hogy ezen czél elérésére pénzbeli áldozatot hozni helyesnek találja, s hogy ennek következtében a kamatbiztositást megajánlja? Hogy e részben helyesen választattak-e meg a vonalak, vagy nem, a felett ez alkalommal discussiót kezdeni, sem idő, sem hely nem volna. Hanem, hogy az a kérdés, hogy nagy [európai összeköttetésű vagy hogy zsák-utezabeli vasut-e, hogy egyedül ez lenne a megkülönböztető, ezt szintén elfogadandónak nem vélem. Én igenis érzem azt, hogy ő nagyméltga ajánlani akarja ezen tvjavaslatokat elfogadás végett s én azokhoz szívesen hozzájárulok ; azonban abban, a mit méltóztatott mondani? sem a ház által e részben a ministerekhez intézett kérdéseknek és kéréseknek kielégítését, és átalában a vasúti politika irányzatára nézve bárminemű irányt, elvet, föllelni részemről nem vagyok képes. Elnök: Ha nines, ki szólni kivan, (Mncs!) a méltóságos főrendek az előttünk fekvő tör46*