Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-157
CL VII. ORSZi a bírónak? nem is szólok a többiekről — Isten mentsen, mert magam is azon határok közt akarok maradni, melyek közt maga a törvény forog. Mi van ezekben? Épen az idézett törvény, az 1873. XXIII. tcz. 27. §-a azt mondja: két év múlva, 3 év múlva majd meglátjátok a sorsotokat. {Helyeslés.) Ez volt tehát azon roppant Ígéret, melyet a törvényhozás megszavazott! És ezen törvényhozás most azt teszi, a mi neki meg van engedve. És most magukról az egyénekről akarok szólani. Hát nem jó-e rájuk nézve, hogy a Damokles-kard ne függjön fejők fölött mindvégig, hogy nem tudják hányadán vannak ? Véleményem szerint maguknak az egyéneknek inkább javukra mint kárukra van az, ha ez a Damokles-kard végre előlük elvétetik. {Helyeslés.) Nagyon szép, ha azt hozzák föl, hogy milyen rósz a birák fizetése. Én nem szólok arról, hogy ezen alsóbb fórumnál működő bírákat más is vezérli-e mint csupán csak ezen fizetés. Azt akarom hinni, hogy nem. De méltóztassék felvenni, akár micsoda helyzetben vegyük fel a bírákat, ha tudja a bíró, hogy bizonytalan az állása, nem fog-e maga részéről mégis máskép gondolkozni, tenni, ítélni, mintha tudja, hogy neki meghatározott, biztos állása van ? Mindezeknél fogva, méltóságos főrendek! nem tagadhatom, hogy kivált, miután a mostavd bizottság által javasolt törvényben, azon főelvnek elég van téve, t. i. a függetlenség és bizalom elvének, mert magát a függetlenséget, illetőleg meg fogja engedni mindenki, hogy nem magában az intézményben, hanem leginkább az egyénekben fekszik minden, — én azt elfogadom. Lehet akár milyen jó institutió, és az emberek mégsem arra valók. Lehet pedig institutió akármilyen, melynél az emberek függetlenségöket •megtartják. Mindezeknél fogva azt hiszem, hogy midőn a kormány most ide lép elénk a takarékosság, az igazságszolgáltatás javítása tekintetéből, az administratió tökéletes volta szempontjából, és igy mind e három irányban működni akar: akkor a főrendeknek, kik eddig ezekre nógatták a kormányt, épen írtjába állani teljességgel lehetetlen. {Helyeslés) Cziráky János gr. főtárnokmester: Nagyméltóságú elnök és országbíró, mélt. főrenGOS ÜLÉS. 339 > dek! Harminezkét évnek korszaka lepergend e napokban, melynek megelőzött idejében, akkor tájban a fiatal kornak teljerejében, a birói pályára készültem, nem érdemeimnél fogva, hanem épen mint a főrendi ház tagja által választandó bizonyos helyre léptem volt a birói pályára, tiz évnek folyama alatt szívben és lélekben, hajlamban és munkában e testülettel összeforrtam, osztoztam jó és balsorsában. Szereztem részemről is ezen a pályán, mely időszakát tekintve, válságos időknek korába esett volt, némi tapasztalatokat. Felszólalásommal tehát, inneni részét merítve, nem a kegyeletnek egyedül, de főleg a méltányos igazságnak adóját azon testület irányában igyekszem leróni, másrészt pedig a tapasztalatokból merítve, ne talán méltóságtok előtt felderíteni némelyeket, a melyre engedjék meg, hogy: Sít mihi fas esperta loqui, sít numine vestro pandere res aítas terra et ealigine mersas. Ha átalában az alkotmányoknak korszakonként! fejlesztésére visszapillantunk és vissza kell pillantanunk e tekintetben a régibb korra nézve is, azon meggyőződést fogjuk szerezni magunknak, hogy oly országok, mint hazánk és jelesen Anglia, a melyek legkitűnőbb mérvben mint alkotmányosan fejlődő országok, lassan-lassan tovább-tovább mindig a követelő kornak igényeire figyelve haladtak és alkotmányos szervezetükben mintegy megerősödve, követ kőhöz illesztve, állapították meg azon alkotmányos állásnak bástyáit, melyeket az utóbbi időkben átváltozva, a jelenre fektetve szemlélünk. Minden, bármely néven nevezendő alkotmánynak legfőbbb biztositékát képezi a három fennlévő kormányzási hatalomnak okszerű, egymást ellensúlyozó felosztása, értem: a törvényhozási, birói és végrehajtási hatalmat. Ha visszapillantok a múlt korszakokra, az is őseink nagytapasztalatű bölcsességéről fog bizonyságot tenni, mert midőn a törvényhozási hatalom a fejedelem és ország között volt felosztva, a fejedelem és a nemzet között, mely nemzet alatt természetesen értenem kell azokat, kik a törvényhozásba befolyni jogosítva voltak; akkor a végrehajtói hatalom a fejedelem kizárólagos köréhez tartozott, a melyet ő akkor, — és erre nézve igen sok törvényben találunk bizonyos kétségtelen adatokra, — felelős tanácsosokkal gyakorolni annyiszor volt hivatva, később a par43*
