Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-156
318 CLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. lok hozzá, mert azonfölül, hogy e törvényjavaslat és maga az országgyűlés is sokkal előrehaladottabb stádiumban vannak, semhogy annak tárgyalását felszólalásommal gátolni vagy elodázni ezélszerünek tartanám, a fennálló bajokon itt és jelenleg segíteni képes alig lennék. De e tétel szoros kapcsolatban állván egy igen szükséges, de a legtöbb megyében nélkülözött intézménynyel, mely nélkül jó irt fenn nem tartható, — az útkaparókat értem — méltóztassanak a mélt. főrendek megengedni, hogy e tárgyban pár szót koczkáztassak. Az utak állapota több megyében olyan, hogy mig eddigelé elismerten igen jók voltak, koesiutaink jelenleg igen jó gyalog utakká váltak. Igen sok esetet tudnék felhozni, hogy az utasnak a kocsit elhagyva, gyalog kellett útját folytatni, nem is tekintve, hogy a kocsifelfordulások nem tartoznak a ritkaságok közé. Csoda, hogy az utak torony magasságot nem értek el, mert akár jó akár rósz volt az út az anyagszert egyaránt hordották fel. Az igaz, hogy ezen utak fentartása a megyék hatásköréhez tartozik, de egyszersmind az adózók terheihez is tartozik, mert a szóban forgó 300,000 frtlioz hozzájárulnak ; ennélfogva kérem a nméltóságú ministeriumot, méltóztassék e tárgyban valami intézkedést tenni, különben közutaink nem lesznek. Zichy F. Viktor gr. jegyző' (olvassa a rendkívüli kiadások második és harmadik fejezetét). Cziráky János gr.: Itt oly tételek fordulnak elö, melyek felszólalni késztetnek. A második ezímnél a budapesti fővámház építésével visszatartott biztosítékokra és végleges költségeire 324,000 frt van előirányozva. E vámház építésének folyta alatt felmerült az, hogy egészen más költségvetés alapján indult az épités, mely költségvetésen utóbb túlterjeszkedés, sőt igeu sok tekintetben czéltalan költekezések történtek, úgy hogy valósággal bámulni lehet azon, hogy úgy terveztetett, hogy még a kellő niveaura sem emeltetett s bámulatos, hogy nem voltak szakértő közegek, kiknek közbejöttével mega!: adályoztátott volna, hogy ne történjenek oly kiadások, melyeket elkerülni kellett volna. Itt is ugyanazon hibákkal találkozunk mélt. főrendek, melyek történtek akkor, mikor átalános prospectus alapján épültek a vasutak s mely körülmények jelentékeny befolyással voltak kincstárunknak a jelen szerencsétlen állapotba jutására; kérdésben kívánnék felvilágosítást a pénzügyminister ur ő nagyméltóságától. Széll Kálmán pénzügyminister: Kevés szavakban csak azt van szerencsém válaszolni ő nmltsága kérdésére, hogy azon 324,000 frt utolsó részletét képezi azon nagyon tetemes költségeknek, melyekbe azon fővámház került. Én teljesen osztozom ő excellentiájának azon nézeteiben, melyeket elmondott, s hogy osztozom, annak tanúságát adtam pár évvel ezelőtt, midőn erre vonatkozólag az illető helyen a részletes adatok előterjesztésével majdnem ugyanazokat voltam szerencsés elmondani, a miket most ő nagyméltósága elmondott, t. i. hogy nagy baj, hogy minden részletes tervezet nélkül ily nagy költségek megszavazásával oly nagy költekezésbe bocsátkozott a törvényhozás, a melyeket később nem volt képes mellőzni. Ezekben rejlik a válasz ő nagyméltósága kérdéseire. A vámház 1869-ben megkezdetett, oly tervek alapján, melyek nem voltak részletcsen kidolgoava. A részletes tervezet később lett kidolgozva. így történt aztán az, hogy a kezdetben 900,000 frtra tervezett épület később harmadfél millióba került. Mgtörténvén ez, nagyon természetes, hogy az utolsó költségek meg nem szavazása által jóvá ugy sem lehet tenni ezen ballépést. En elismerem, hogy azon épület ugy, a mint az most áll, nem felel meg takarékosság szempontjából azon igényeknek, melyeket jelen pénzügyi viszonyainkban követelnünk kell; hanem végre is ezen az állapoton én nem segíthetek. Az épület megvan; az utolsó számadásokat ki kell fizetni. Ezen összeg pedig nem áll másból, mint azon visszatartott összegekből, melyek az egyes építési vállalkozóknak számláikból visszatartattak cautióképen, melylyel munkáikért jótállást vállaltak. Ide van felvéve azután egy pár alagútnak költsége, melyeket csináltatni kellett a dunai részről be az épületbe. Ezen 324,000 frt öszszegben előforduló tételeket egyenként is el tudnám sorolni. Az azonban nem szenved kétséget, hogy az építkezéseknél nem járt el azon serupulositással annak idejében a törvényhozás és a ministerium, mely óhajtandó lett volna, a mennyi-