Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-112

CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 21 nem kívánunk újonnan a nem magyar ajkú honfiak keblében elkeseredést teremteni, arra kérem a nmélt. főrendi házat, méltóztassék a haza érdekét és államiságát szivénhordó képviselőház által jól átgondolt szövegezést elfogadni. {Helyeslés.) Gyürky Ábrahám gr. nógrádi főispán: Lehetetlen méltánytalannak lenni azok iránt, a kik hivatalos nyelvként egyedül a magyar nyelvet kívánják behozni, mert azokat a legjobb szándék és akarat vezérli, azon szándék t. i. hogy a magyar államiság érdekei lehetőleg megóvassanak. Azt sem lehet tagadni, hogy ezen urak, nézetem szerint, bizonyos túlengedékenység által vezettetnek, a mely némileg a magyar államiság rovására van. Hogy mennyire van ezen uraknak igazuk és mennyire nincs, ennek vitatásába bocsátkozni nem akarok, mert ide nem tartozik. Hanem, ha talán hiba történt volna is, kérdés, hogy jó-e, czélszeríí-e a már megtörtént hibát újabb hibával tetézni? Nézetem szerint pedig ez igen nagy hiba volna, mert túl lőne a ezélon, olyanokat találna, kiket találni nem is akar, és nemcsak azokat, kik azt megérdemlik. Ugyanazért nem akarván a mélt. főrendek türelmét hosszasabban igénybe venni, ezen okoknál fogva, de csakis ezen okoknál fogva, pártolom a jogügyi bizottság véleményét. Ujfalussy Miklós szathniármegyei főispán : Nagy mélt. elnök ur, méltóságos főrendek ! Én nem akartam a tárgyhoz szólani, mert nem kívántam a mélt. főrendek türelmét próbára tenni; minthogy azonban azt látom, hogy kegyesek más tagtársaim irányában kihallgatás tekintetében, éu is bátorságot veszek magamnak, hogy néhány szóval hozzászóljak. Legelőbb is azon nézetre vagyok bátor felelni, mely szerint az mondatott, hogy ha előbbi nézeteink nem alakultak át, kénytelenek vagyunk most is ugyanazon nézeteket pártolni, melyeket a nyáron itt magunkévá tettünk. Ennek ellenében kénytelen vagyok a magam meggyőződését nyilvánítani, hogy a politikai nézetek a legalkotmányosabb országban is — nem mondom az elvi nézetek, de a részletek körüli nézetek — akként idomulnak, a mily fordulatot vesznek maguk a napi kérdések. Ugy van ez minden alkotmányos országban, igy van az századok óta nálunk is. Hányszor történt, hogy az alsó- vagy a felső ház kimondott egy politikai elvet, s vagy az egyik vagy a másik gyakran a czélszerüségnek, gyakran a szükségnek rendelte alá a maga véleményét és compromissum jött létre, a nélkül, hogy valamelyik a maga politikai nézetét megtagadta volna, de módosította, a mint az a politikai nézetekből kifolyólag másként nem is lehet. Azonban nem akarok jobb lenni másoknál s teljességgel nem ätallanám, ha első alkalommal azon nézetben lettem volna, melyben volt itt a ét mélt. főrendek töbsege. Daczára annak, ha ugy lett volna is, én most más nézetre tértem volna át. Ez azonban reám vonatkozólag, nem történt, mert én akkor is azon nézetben voltam, melyet a kissebbség támogatott. Eltérve ezektől mondatott itt, hogy a magyar nyelvnek diplomatiai .helyzete koczkáztatva lesz az által, hogy a főrendi ház megváltoztatja előbbi határozatát. Bátor voltam magamnak ellenkező nézetet szerezni, a mennyiben tudom azt, hogy a magyar nyelv diplomatiai helyzete ^egkevésbbé sem fog alteráltatni ezen módositások által. Nem pedig részint azért, mert e teremben még soha nem mondatott s nem is fog mondatni olyasmi, a mi a magyar nyelv diplomatiai helyzetét megváltoztathatná, de azért sem, mert ha csakugyan lenne valami valamely documentum előállításában, a mi a magyar nyelv diplomatiai állását veszélyeztethetné, ott van a praeambulum és a conclusio, a mely kettőnek okvetlenül magyar nyelven kell kiállíttatnia. Minthogy ez tehát már magyar, a mi benne van, az nem tartozik a nyelvnek diplomatiai helyzetéhez, hanem az tulaj donképen annak az előadónak, a végrendelkezőnek vagy az irónak akarata, szava, a ki azt óhajtja, hogy azon a nyelven jöjjön be és ne máson. Mondatott itt, igen t. collegám, Zólyommegye főispánja által, hogy hiszen, az ügyvédnek is átadja a magyarul nem tudó egyén perét, és soha nem szól többé bele, hanem ügyvédére bízza annak elvégzését. Ezzel szemközt bátor vagyok azt mondani, hogy igen nagy különbség van egy rövid documentum kiállítása és egy hosszadalmas per lefolyása között. A pert nem is tudja a szegény egyén maga vinni, s kénytelen az ügyvédre bizni dolgát, mert maga benne működni nem tudna, sem irni, sem szólni, tehát