Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-153

282 CL1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. — mellőzve egyebeket — mig hazánknak 4,600 négyszögmértföldnyi területén, hol 13 millió ember lakik, 107 törvényszék van, addig Lajthán tul, hol az igazságszolgáltatás igen kedvező és átalában elismert jó állapotban van, 5,200 • méríföldön 20 millió lakos részére 67 törvényszék létezik. így tehát el kell ismernünk, hogy e tekintetben a valóságos szükségnek mérvén messze túlmentiink. Már peclig én azt hiszem, hogy ha hibát követtünk el, és ezt elismerjük, akkor csak azért, mert elkövettük, azt továbbá is fentartani és annak súlyos következményeit a nemzettel folyvást viseltetni, helyes nem lenne. Átalában én a mi újabb intézményeink sok hiányának azért vagyok engedékenyebb birája, mint más, mivel át vagyok hatva azon meggyőződéstől, hogy azon nagyszerű átalakulás, melyen az ország intézményei átmentek, s melynél fogva századokon át fennállott, majdnem középkori intézményeink helyébe egyszerre a culturállam legtúlzottabb követeléseinek is megfelelőket akartunk létesíteni, s melynél fogva az igazságszolgáltatást is, mely századokon át a közigazgatással össze volt fonva, végkép elkülönítettük — hogy mondom — ily nagyszerű és mélyen beható átalakulás gyors keresztülvitelénél tévedések és csalódások a dolgokban és személyekben elkerülhetetlenek voltak. Ezeket javítani és pótolni a törvényhozásnak nemcsak jogos feladata, hanem kötelessége is. (Helyeslés.) Igaz, hogy ezen intézkedéseknek több egyén sőt családnak existentiája is áldozatul fog esni, de itt látom alkalmazását azon nyilatkozatnak, mely a kormánynak egyik tagja részéről minap tétetett, mely szerint, a kormány takarékosságot akar kifejteni azon legszélsőbb határokig, a melyekig való haladáshoz a bátorságnak egy bizonyos neme szükséges. Mert csakugyan nem kis bátorság kell ahoz, hogy megkedvelt intézmények és az ezek által egyeseknek nyújtott előnyöknek visszavonása inditványozíassék. Teljesen méltánylom ugyan azt, hogy az államszolgálat gépezetében kivált a bírói kar az, melynek függetlensége az állam gondoskodását fokozott mérvben igényli; de ezen elvnek alkalmazását sem lehet a végletekig terjeszteni, s az igazságnak osztónak kell lennie. Már pedig, méltóságos főrendek! a mai időben a közigazgatási közegektől is sok képzettséget, nagy szorgalmat és odaadást, sőt bizonyos mérvben felfelé és lefelé függetlenséget kívánunk, a mit viszont a status köteles I nekik retribuálni azzal, hogy ezen államszolgálati közegeknek existentiája is biztosítva és jövöjök iránti gondjaik lehetőleg csillapítva legyenek, holott ha bármely financiális vagy közigazgatási hivatal, vagy intézmény feloszlattatik, azoknak volt közegeit senki sem szokta protectiója alá venni, és azoknak jövő sorsáról valami kiváló gondoskodás történni nem szokott, sőt könnyen elmondatik róluk a gúnyos élez: „kiszáradt a 1 tó, ám vesszenek el a békák" ; pedig ezek az j adott viszonyok között ép olyan hasznos közegei | voltak az államnak mint a birák. Szükség nélkül tehát ezeknek existentiáját sem volna szabad koczkáztatni, de ha parancsoló szükség követeli, mint e fenforgó esetben, az előtt meg kell hajolni az egyiknek is másiknak is. Aggály lehet itten, mltg. főrendek, és hallottam is már azt nyilvánittatni az iránt, hogy ezen törvénynek foganatosítása három esztendőre van kiterjesztve; én megengedem, hogy ebben van is némi keménység, van abban valami kínos, a mi a bírósági tagoknak existentiáját 3 esztendeig bizonytalanná teszi, és átlátom, hogy fenn lehet akadni azon rendkívüli intézkedésen, hogy egy ministernek épen e tekintetben 3 évre terjedő diseretionalis hatalom adassék. Azonban én viszont azt hiszem, hogy épen abban, hogy ezen diseretionalis hatalom 3 esztendőre van kiterjesztve, épen abban van a birói személyzetre nézve némi megnyugtató mozzanat is, mert abból az következik, hogy a törvényt nem nyakra-főre lévén szükséges foganatosítani, a kormány uem az első informatiók benyomása alatt fog intézkedni, hanem lesz elég ideje arra, hogy nyugodtan j és higgadtan tanulmányozhassa és megfigyelhesse ! a dolgokat és személyeket. A mi pedig a három évre terjedő diseretionalis hatalmat illeti, igaz, hogy ez rendkívüli felhatalmazás, mely nem bizonyos személynek, hanem állásnak adatik; mert tudni nem lehet, hogy 3 év múlva az igazságügyi tárcza a tisztelt mostani igazságügyi minister ur kezei közt fog-e még lenni, de bárki legyen is azon igazságügyminister, ki e törvényt foganatositandja, ő mindig oly kormánynak leend tagja, mely az