Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-112

CXU. ORSZÁGOS ÜLÉS. 11 példát azért kívántam felhozni, mert azt hiszem, hogy jó lesz, ha az abból levonható tanulságot most is figyelembe veszszük. A kormány eredetileg a miénkkel határozottan ellenkező állást foglalt el, és önök, kik a kormány előbbi nézetét fogadták el, és a mi akkori indítványunk ellen küzdöttek, ma azt mondják : „kivívtátok a győzelmet, tehát mi is azon álláspontra helyezkedünk," de mikor a kivitelre kerül a sor, önök más módozatot ajánlanak, mely kiviteli módozat a helyett, hogy az elvi győzelmet érvényesítené, azt meg fogja gyöngíteni vagy talán meg is buktatni. Ám méltóztassanak ezt tenni, ha többségben vannak. Mig ha az fogadtatnék el, a mit mi óhajtunk, akkor nem adunk fel semmit, nem térünk el a következetességtől, hanem oly térre lépünk, mely a dolog keresztülvitelét megkönnyíti, és nem teszi ki a mélt. főrendeket annak, hogy minden garantia nélkül eltérjenek előbbi álláspontjuktól. Az előadottaknál fogva, kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak czélszerüségi szempontból előbbi határozatuknál megmaradni. (Helyeslés.) Tomcsányi József békési főispán : Mélt. főrendek! Szerintem az egész kérdés, mely szőnyegen van, csakis alaki; mert maguk azok is, kik nem óhajtják a jogügyi bizottság által javasolt szövegezést elfogadni, és az előbbi szövegezést óhajtják, kinyilatkoztatták, hogy ha a törvényjavaslatból e szövegezéssel törvény lesz, abban tökéletesen és teljesen megnyugosznak azért, mert a szöveg lényegében a főrendek első módosítását tartalmazza. Ha igy van a dolog, akkor köztünk semmi különbség nincs, és csakis az lesz elhatározandó, melyik ut követendő, hogy a czél eléressék. Ez tehát csupán alaki kérdés. De ha áll az, hogy megnyugodnának abban, és ha áll az, hogy az újabb szövegezés a főrendek előbbi módosításával ugyanegy, akkor nem látom át, hogy miként lehet azt állítani, a mit a két igen tisztelt ellenvéleményű szónok mindegyike hangsúlyozott, hogy álláspontunkat feladjuk. Ha való lenne, hogy előbbi álláspontunkat feladjuk, én volnék mindenesetre az, ki önökkel szavazna, mert én az előbbi álláspontot föladni nem akarom. De ha, mint mondám, az előbbi álláspont megmarad, és a lényegre nézve egyetértünk és csupán a formában térünk el, akkor ez csakugyan nem egyéb, mint formai kérdés. A koronaőr ő exeellentiájának aggodalmát nem látom helyén valónak, t. i. hogy mi történik akkor, ha daczára annak, hogy a kormány a főrendek véleményét kívánja érvényre juttatni, s még sem volna képes azt az alsó házban keresztül vinni, és ezáltal a főrendi ház mintegy compromittáltatnék. Ha áll az, — pedig áll, mert elismerik mind a ketten, — hogy a mostani módositvány lényegében ugyanaz, a mi volt az első, akkor mi álláspontunkat föl nem adtuk, és a régi alapon állunk, akkor ha az ujabb módositvány el nem fogadtatik, ugyanaz történik, mint akkor, midőn az előbbi szövegezés el nem fogadtatott. Nem ismerem el Keglevich gr. ur azon aggályának helyességét sem, hogyha netalán az alsó ház alkudozásba bocsátkoznék, és például 84 helyett 80 frtot indítványozna, hogy minő állást foglal el majd a minister, vájjon lesz-e módjában ezen ajánlatnak ellenállani? Azt, hogy lesz-e módja vagy nem, nem tudjuk előre, de ha nem lesz módja ellene állani annak, hogy a 84 frt jövedelem leszállittassék, akkor nem lesz módja ellenállani annak sem, hogy a 8 írt 40 kr census leszállittassék. (Úgy van.') Ha alku kívántatik, az alsóház részéről a felső ház álláspontjáról le nem sodortatik, sem az egyik, sem a másik esetben, és ha mégis lesodortatnék, akkor semmi kétség abban, hogy a főrendi ház lesodortatnék akkor is, hogy ha nem a jövedelem, hanem a census lenne alkudozás tárgya. (Helyeslés.) A kérdés tehát csak az, hogy ez vagy az az ut czélszerübb-e ? Én részemről azt gondolom, hogy ha a törvényjavaslat most jőne az alsó háznál tárgyalás alá, és ha nekem ott szavam volna, én azt sürgetném, hogy azon szöveg, mely lényegileg egyező eddigi álláspontunkkal és az eljárásra nézve kétségtelenül tökéletesebb, mint a másik, ott módosittassék; de miután a kérdés nem a képviselőháznál, hanem itt van most tárgyalás alatt, semmi okot sem látok arra nézve, hogy a főrendi ház mereven utasitsa vissza, és a képviselőháztól várja a módosítás elterjesztését. Az alsóháznak initiativája gyakorlatilag kétségbe nem vonható, de hogy minden módositványra nézve az alsóháztól kelljen az initiativát \