Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-125

LGOS ÜLÉS. • * 98 CXXV. ORSZi hozónak mindenre kell gondolnia, igen lehet­séges, hogy több vidéknek ottan jelenlevő vá­lasztottai igen ezélszeriinek, hasznosnak fogják találni, hogy egymás érdekeinek legye/.ése végett együttesen előnyt fognak akarni adni saját vi­déküknek, a mit más vidék kára nélkül nem fognak megtehetni. Ha azt gondolja talán ő nagy­méltósága, hogy ezt a minister is megteheti, le­gyen kegyes megengedni azt mondanom, hogy inkább meg fogják tenni azok, a kiknek érdeke van ez által érintve, mint a kormányé, mely azon egy kérdésben legalább — bármiképen, jól vagy roszul vélekedjünk felőle — azon egy kér­désben, hogy t. i. az ország egyes vidékei közt a közteher egyenlő arányban osztassák fel, min­den esetre s minden kétségen kivül tökéletesen érdektelen és részrehajlatlan, sőt főérdeke minden tekintetben épen oda dolgozni, hogy a teher már esak azért is, azon financziális érdekből, hogy könnyebben viseltessék, egyformán, egyenlő arádban osztassák szét az ország minden vi­déke közt. Én tehát mindazon érvek ellenére, a melye­ket ő excellentiája mondani méltóztatott, továbbra is bátor vagyok kérni, hogy méltóztassanak a képviselőház szövegezését elfogadni. Cziráky János gr. tárnokmester: Kény­telennek érzem magamat némely észrevételt tenni azokra, a miket minister ur ő excellentiája sza­vaimból kivonni méltóztatott. Kegyeskedett állí­tani, hogy én a kormányférfiakat ellenségnek te­kintem. Azt hiszem, hogy ezt eddigi szavaza­taimból nem igen lehet következtetni. Azt hiszem igen is, hogy ha érdekek összeütközéséről van szó, itt ellenfelet annyiban képez a kormány, a mennyiben a kormánynak érdeke mentői több jövedelemre szert tenni, az állam szükségeinek fedezése czéljából, a mi igen természetes, és a mit én ellenséges szándéknak nem is tulajdonitok. Másodszor a mi igen könnyen feltűnhető, — és erre nézve súlyt akarok fektetni, a mint már előbb is emlitém, hogy inkább az áldásosán el­látott vidékekre fog sújtatni a teher, mert ott vétetik könnyebben, a hol az bővebben feltalál­ható. E részben tehát ellenfélről igen is, de el­lenségről szó nem lehet. Hogy a parlamentáris aera mi biztosítékot nyújt, méltóztassanak megengedni, én ő excellen­tiáját e térre követni nem akarom, mert ha vo­nalat fogunk húzni a parlamentaris aera és az ezt megelőző aera közt, hogy mennyiben sujtatik ma adóval az ország népe, arra nézve a méltó­ságos urak nehezen fognának a parlamentaris aera felett kedvezőbben nyilatkozni. De nem követem ő excellentiáját e téren. Kénytelen vagyok itt még arra visszatérni, — a hol ismét nem kívánom követni ő excellentiáját, — hogy t. i. szerinte föltesszük, hogy mintegy marionettek lesznek azok, kiket a kormány kine­vez. Exeínpla sünt valde odiosa. En csak azt tudom, hogy egy parlamenti kormányban — a mint kell is — az illető tisztviselők sokkal szo­rosabb függésben állanak az illető kormányfér­fiak alatt, mint állottak azelőtt, és én ezt szük­ségesnek is tartom, de épen azért ennek ellensú­lyozására óhajtom, hogy midőn ily nagy fontos­ságú ügyek eldöntéséről van szó, akkor épen ezen befolyás ne használtassák fel, a mire nézve hogy nem feltevésből, de tapasztalásból indulok ki, bebizonyítani vajmi könnyű volna. Még tovább megyek. Azt mondta ő nagy­méltósága, hogy itt érintettek az adótörvények, a melyek ezzel összeköttetésben nincsenek. Bo­csásson meg, ezzel nagy összeköttetésben vannak, mert hiszen a földadó-szabályozási törvény épen jövőben az adózási kulcsot állapítja meg, ha ez nem volna összeköttetésben, akkor nem tudom, hogy mi lehetne összeköttetésben. A vidékek ér­deke iránt, azt hiszem, már előbb megfeleltem, midőn azt mondtam, hogy a vidéki érdekek nin­csenek ellentétben a közérdekkel, hanem azon bizonyos tendentia, hogy előteremteni kellvén a szükséges adómennyiséget azon vidékek, a melyek talán egy szerencsétlen grouppirozás következté­ben arra úgy is tehetetlenek, kedvezményben fognak részesíti, etni és az áldásosabb vidékek mértéken túl sújtatni. Ezek voltak, a melyeket ellenérvül felhozni kénytelennek éreztem magamat, miután azok ál- ' tal, a miket ő nagyméltósága felhozott, érveimet kiforgatva nem látom. Elnök: Úgy hiszem, a tárgy ki van merítve és szavazás által kívánják a méit. főrendek azt eldönteni. (Helyeslés.) E tekintetben a házszabá­lyok értelmében minden esetre az ellen-indít­ványra kell előbb szavazni. A kik tehát Vay

Next

/
Oldalképek
Tartalom