Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-99
300 XCIX. OESZÁGOS ÜLÉS. kört, mely a nemzetiségi törvényben némileg biztosítva van, ezt pedig igy mellékesen tenni nem óhajtanám; miután végre az igazságszolgáltatásra nézve sok inconvenientiára adna alkalmat, s különösen a tanúsítványokra nézve majdnem legyőzhetetlen nehézségekre vezetne s az intézményt gyökerében megingatná, mielőtt beélte magát, a mennyiben annak permissiv természeténél fogva annak használatát ott, hol a magyar nyelv nem átalános igen is nehezítené, sőt bizonyos ellenszenvet gerjesztene; miután végre, ha a nemzetiségi törvényt megváltoztatni kívánjuk, azt óhajtom, hogy az annak tüzetes megvitatása után minden politikai érdek és ok kellő megfontolása mellett történjék, nem pedig csak ugy mellékesen : — kérem a méltóságos főrendeket, hogy ezen §-t ugy a mint szerkesztve van, elfogadni annyival inkább méltóztassanak, mert ugy sem az ügyvitel nyelve, hanem a közjegyző nyelvismerete forog szóban, s nem mondatik egyéb, mint az, hogy a közjegyzőnek jogot adhat az igazságügyminister, hogy azon nyelveken is működhessék, melyek kerületében jegyzőkönyvi nyelvek, ha azokban kellő jártasságát kimutatja. Szögyény M. László : Nem hittem volna; hogy mi a közjegyzői törvény tárgyalása ötletéből visszatérjünk azon vitákra, melyek e házban a nemzetiségi törvény alkotásakor fenforogtak. De minthogy már visszatértünk, felelevenednek emlékemben az akkori tárgyalások és megemlékezem azon szerény felszólalásra, melyet azon törvény tárgyalásakor tettem, s megemlékszem arra, hogy akkor szavaimat azzal fejeztem be, hogy én ugyan nem valami nagy kedvvel és örömmel szavazok azon törvényre, hanem méltányosság szempontjából igenis elfogadom azt, de az utolsó határnak tekintem, a legszélső határnak , a melyig az egyes nemzetiségek vagy is az országban más nyelven szóló magyar honpolgárok irányában mennünk kell és lehet. Én tehát akkori nyilatkozatommal összhangzásban találok minden oly véleményt, mely a törvényhozás terén történő uj intézkedések alkalmával ezen nemzetiségek irányában az ezeknek adandó további kedvezmények ellen van, s ily értelemben fogom én fel Keglevich gr. indítványát, melyet pártolni én is kész vagyok. Pártolni kész vagyok azért is, mert már a közjogi bizottságban való tárgyalás alkalmával bátor voltam azon indítványt tenni, hogy csak azon közjegyzői okmánynak adasssék meg a végrehajthatóság, vagy azokra szorittassék, a melyek eredetileg magyarul vétetnek föl, ez ugyan ott el nem fogadtatott, de Keglevich Béla gróf indítványa tovább megy. En ehhez is hozzájárulok, mert a magyar állam hivatalos nyelve más nem lehet, mint magyar. {Helyeslés.) A közjegyző mindenesetre közege bizonyos tekintetben az államnak, és a közigazgatás egyik kerekét képezi; én tehát azt tartom, hogy ünnepélyes okmányait csak magyar nyelven állithatja ki. Igaz, hogy a közjegyző által felveendő okmányok vagy többnyire kirekesztőleg magánjogi természetűek, illetőleg a feleknek ott érdekében van, hogy értsék a nyelvet, melyen okmányuk szerkesztve van, s mely épen azért szerkesztetik közjegyző által, hogy helyes fölvétele folytán minden bonyodalmak kikerültessenek; de abban az indítványban, melyet Keglevich Béla gr. tett, erről igy is gondoskodva van, mert minden nem magyar honpolgár részére, ha nem is oly teljes hitelességű, de megfelelő és a közjegyző közvetlen felügyelete alatt készült más nyelvű fordítást köteles kiadni. En tehát nem tehetek egyebet mást, mint hogy Keglevich Béla gr. indítványához hozzá járuljak. Tomcsányi József békési főispán: Szabad legyen csak röviden pár megjegyzést tennem. Sokan ugy hiszik és talán ő nmlga is, hogy Keglevich Béla gróf indítványa korlátozná az egyes embereket a maguk nyelvének használatában ; de én azt gondolom, hogy ezen törvényjavaslatnak, melyet most tárgyalunk, nem tudom melyik §-ában, de az egyikben nyíltan benne van, hogy a közjegyző által kiállított minden okmány, közokmánynak tekintetik, tehát az egyesek a maguk közt intézendő ügyeiket végezhetik oly nyelven, milyen nekik tetszik, de ha a közjegyző erről okiratot állit ki, akkor az már közokmánynyá válik és akkor már nem az egyes ember rendelkezik, hogy micsoda nyelven adassék ki a közirat, hanem intézkedik az állam, hogy milyen nyelven adassék ki, és az más nyelven, mint magyar nyelven ne adathassék ki. Hertelendy Kálmán zalai főispán: Szavazatomat igazolandó csak néhány szóval kívánok a tárgyhoz szólani.
