Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-70
68 LXX. OESZÁGOS ÜLÉS. hiszem, a mélt. főrendek mindkettő irányában kegyeletesen fognak jegyzőkönyvünkben megemlékezni. (Átalános helyeslés.) A mai napirend első tárgya a méltóságos főrendek állandó pénzügyi bizottságának a pénzügyekre vonatkozó jogi szabályok érvényben hagyásáról szóló törvényjavaslata tárgyában beadott jelentése. Pallavicini Ede őrg. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Van-e a mélt. főrendeknek elvben és lényegben a törvényjavaslat eszméje ellen észrevételeik ? (Felkiáltások: Nincs!) Ha niucs, átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Pallavicini Ede őrgr. jegyző (szakaszonként olvassa a pénzügyekre vonatkozó jogi szabályok érvényben hagyásáról szóló törvényjavaslatot). Elnök: Ha nem kivan senki szót emelni, méltóztassanak azok, kik az imént felolvasott törvényjavaslatot mind elvére mind szerkezetére nézve elfogadják, azt felállásokkal jelezni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek elfogadták és erről a képviselőház értesíttetni fog. Prónay Dezső b. jegyző (olvassa az állandó pénzügyi bizottság jelentését a gömöri iparvasutak költségtöbbletének fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában). Elnök: Amennyiben a mélt. főrendek a kimerítő indokolásból eléggé tájékozva nem lennének, a távol levő közlekedési minister ur értesítése folytán van szerencsém a mélt. főrendekkel tudatni, hogy Hieronymi Károly államtitkári helyettes ur fog a kellő felvilágosítással jelenleg, valamint az államköltségvetés tárgyalása alkalmával is szolgálni. Cziráky János gr.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Tengeri kigyó gyanánt sikamlik fel előttünk, még pedig mindig visszásabb színben előtüntetve és mindig akkor, mikor legkevésbbé óhajtanok, ezen gömöri iparvasutnak létesítésére vonatkozó törvényjavaslat. Az ügynek kellő világoságban helyezése és bírálása végett, nemcsak, de ez alkalommal következetesen —részemről egyénileg tekintve — indokolandó szavazatomra nézve is az ügynek keletkezésére némileg vissza kell pillantanom. Az 1870-ik évi, ha jól emlékezem, ápril20-kán egy szerződés köttetett egy consortiummal, melynek élén Strousberg állott több társával, a kik azon nyilatkozattal léptek fel, hogy ezen iparvasutak önmagokat annyira ki fogják fizetni, hogy a bevételek a kiadásokat fedezvén, az országra teher nem fog hárulni, és az akkortájban az országban nagyon divatba jött és mintegy lázas rohammal mindig megszavazott vasúti biztosítástól némileg eltekintve, egyedül ezen iparvasutaknak létesítésére, mint az országra nézve hasznosakra államsegélyt kívántak. Ezen államsegély mértföldenként, hanem csal emlékezetem, 100,000 frtban volt el ősz ámítva, egyúttal pedig prioritásoknak az ország minden biztosítása nélkül való kibocsátására jogosíttatott fel a társaság, és igy méltán lehetett remélni, hogy az ügy azou természetes kerékvágásba jött, hogy létesíttetik itt egy az ország iparának előmozdítására nézve teljes életerővel bíró intézmény. Azonban e tekintetben vajmi hamar csalódni kellett, mert az akkor kötött egyezségnek 6-ik pontjában ki lévén jelentve, hogy ha a társulat bizonyos időben 300,000 ftnyi biztosítékot le nem tesz, akkor ezen szerződés és törvényjavaslat önmagától elenyészik. Ez valósággal meg is történt, mert a kitűzött határidő alatt ezen biztosíték lefizetését az illető társulat nem teljesítvén, ez által az államsegély utján való biztosítás nélkül építendő vasútra nézve megszűnt minden tápláló remény. Ez méltán intő például szolgálhatott volna arra, hogy épen ezen vasutakra nézve a lehető óvatossággal kell eljárni, mert ha egyes vállalkozók ugy találták, hogy a vállalat erejöket túlhaladja, vagy nem találtak benne bizonyos jövedelmezőséget, igen kétessé vált, vájjon azután, ha az állam avatkozik bele, hogy az államnak arra szánt költsége vissza fog-e térülni. E helyett a lejtőn tovább indultunk és meggyőződésem szerint nem helyeslendő gondatlansággal megszavaztatott az 1871-ik XXXIX. t. czikkely által az országos biztosítás mértföldeuként 100,000 írttal és egyszersmind a prioritási kötvény kibocsátása akkor elvállaltatott, a mi már magában véve nevezetes teher volt, a mely az amugyis igénybe vett adózók vállaira ujolag nehezedett. Volt-e akkor a jövedelmezőséget tekintve a sikernek biztos kilátása, arról minden szépítgető előterjesztés és ígéretek után sem győződhettem meg akkor sem. Nem győződhettem meg nevezetesen azért, mert ezen vasutaknak építése, jelesen a vasiparnak különös felvirágzását feltételezi, ellenkezőleg pedig
